Á𝕣𝕧á𝕟 𝕜ó𝕓𝕠𝕣𝕠𝕝𝕧𝕒

Második fejezet: A drog függő

Úgy döntöttem bulizok egy kicsit. A sok stresszből nem látok ki, és kell egy kis kikapcsolódás. Nehéz az egyetem és sokat kell tanulni, de a sok stressz miatt nem bírok. Producernek készülök, ezért nyilván sok a stressz, és néha nem tudom ezt kezelni.

A bár pulthoz ültem egy székre. Egy szőke hajú fiú jött oda elém, hogy felvegye a rendelést. Ám mellém csapódott egy alacsony fekete hajú fiú is.

- Changbin, nem megmondtam, hogy vizsgaidőszakban ne idd le magad? Ha megint részegen esel be a terembe akkor meg is buktatnak. Örülhetsz, hogy Mr. Kim nem buktatott meg matekból, és csak azért nem, mert az unokaöccse vagy. - dorgálta meg a szőke hajú fiú az alacsonyt.

- Hagyj már Hyunjin. Csak szeretném jól érezni magam. - válaszolt flegmán a fekete hajú.

- Ha megint kettes lesz a vizsgád akkor megveszed nekem azt a táskát amit kinéztem magamnak. - válaszolta vissza szúrós szemekkel. - Elnézést a barátom miatt, mit adhatok neked?
- fordult felém.

- Egy whiskey-t kérek.

- Máris hozom. - fordult hátra.

A fekete hajú bámulni kezdett. Szemeimet vizslatta csillogó tekintettel. Éreztem, hogy valami nincs rendben vele. Pupillái nagyok voltak, kezei enyhén remegtek.

- Minden rendben? - kérdeztem az alacsonytól.

- Biztos csak fáradt. - sóhajtott a szőke hajú. - Egyébként Hyunjin a nevem, ez a kerti törpe pedig Changbin. - mutatta be magát és a barátját.

- Nekem Bangchan a nevem.
- mutatkoztam be én is.

Hyunjin végig nézett Changbinon. Mintha aggódott volna érte. Tekintete a fekete hajún maradt, majd mintha ráébredt volna valamire, lefagyva nézett rá. Changbin vissza pillantott Hyunjinra, és néztek egymásra mint Noé és a harmadik teve.

- Changbin? - remegett meg a hangja.
- Megint drogoztál? - kérdezte szomorúan.

Én felváltva néztem hol Changbint, hol Hyunjint. Nem értettem mi történik. Mi az, hogy megint drogozott? Volt több alkalom is?

Végül az alkoholos poháron maradt a tekintetem, ami előttem foglalt helyet az asztalon. Számhoz emeltem az üveget és kortyoltam belőle néhányat. A poharat vissza tettem az asztalra. Ahogy jobbra néztem, megláttam, hogy Changbin rám nézett.

- Hyunjin, szerintem vigyük haza Changbint. Vagyis vidd magadhoz.
- szóltam az aggódó fiúnak.

- Inkább... - gondolkodott. - Add ide a telefonod néhány pillanatra.

Én odaadtam a telefonomat Hyunjinnak. A szőke hajú gépelni kezdett valami rajta, majd vissza is adta.

- Ez Changbin lakásának címe. Vidd haza. Nekem még dolgoznom kell. Bízok benne, hogy vigyázni fogsz rá. Jó fejnek tűnsz. - mosolygott nyugtatóan.

- Rendben. Akkor viszlát! - köszöntem el.

Karon ragadtam Changbint és kivezettem a nagy tömegből. Ahogy a friss levegőre értünk, fellélegezett, majd remegő kezével belém kapaszkodott. Én elkísértem Changbint az autómig és kinyitottam az ajtót, mire Changbin beült az ülésre. Én beültem a volán mögé és vezetni kezdtem. Mégegyszer megnéztem az úti célt, és elindultam a lakás felé.