Léna és Máté

12. Fejezet - Egymás karjaiban

Mikor végeztünk a suliban, Hannával éppen valamin halálosan nevettünk a sulit elhagyva mikor arra lettem figyelmes... hogy Máté kint áll a suli előtt...

Mikor észrevettük egymást újra éreztem, hogy Máténak csillognak a szemei rám és nem csak néz engem, hanem őszintén lát is. Igéző tekintetében a megdöbbenést észrevettem, ez gondolom az "új külsőmnek" köszönhető.
Szinte megfagyott az ereimben a vér, annyira nem tudtam mit kezdjek magammal a helyzetben... Idegesen rászorítottam Hanna karjára majd ránéztem... Hanna csak ennyit mondott nyugodt hangon:
-Beszélj vele - sóhajtott - én hazamegyek egyedül - simította meg a vállam.
-Nem hagyhatsz itt! - kérleltem.
-Mert mit csináljak? Legyek a gyertyatartó? Hellnah chat - mondta, én pedig kissé elmosolyodtam ezen.
-Nagyon nem tudom mit csináljak Hanna... Mit akarhat Máté?
-Beszélj vele! Na csá! - jelentette ki, majd sarkon fordult, én pedig csak annyit észleltem a helyzetből, hogy egyedül állok a suli előtt tétlenül.

Máté és Hanna intett egymásnak köszönésképpen, majd Ice elkezdett felém sétálni. Én a földet pásztáztam és próbáltam erős maradni.
-Hé kölyök... - mondta és mélyen a szemembe nézett - beszélhetünk?
-K*rvára megbántottál - törtem meg, és azonnal könny szökött a szemembe.
-Hé! Basszus! Annyira nem akartam... mindent megmagyarázok! - simította meg a karomat, ami után azonnal erős bizsergés járta áz a testemet - Menjünk valami csendesebb helyre... Nem tudunk hozzád átmenni? Most Egerből jöttem fel és Kds-nél vagyok elszállásolva, szóval oda nem szívesen mennék, mert otthon van.
-Jó, beszéljünk - mondtam neki. Nem érdekelt már tényleg semmi ebben a pontban. Miért ne beszélhetnénk? Meg amúgyis, mit áltatom magamat: teljesen bele vagyok zúgva. Még így is, hogy a földbe tiporta a lelkemet az utóbbi napokban.
-Amúgy - kezdte Ice - nagyon tisztelem ezt a szőke hajat, dábülju - kócolta össze a frizurámat én pedig kínosan elnevettem magamat és csak az volt bennem, hogy mennyire utálom magamat azért, hogy ennyire szeretem őt. A fenébe! Akkora bohóc vagyok!

Életem leghosszabb hazaútja volt Ice-al. Egyrészt, mert a múltkori alkalomhoz képest (amikor rohadt véletlen, de semmilyen rajongója nem rohamozta le) most rengeteg gyerek találta be őt képeket csinálni. Ez azért is volt nehéz mindkettőnk számára, mert elég feszültek voltunk, de persze Ice mindenkivel spanolt és igyekezett jófejet vágni a random arcoknak. Ami elég jól sikerült neki. Én pedig már egy bizonyos ponton, mikor már az ötödik csapat 13 éves jött oda fotókat csinálni elhatároztam, hogy lehetnék fotós, mert én csináltam sokszor a képeket. Vagy esetleg Máté asszisztense is lehetnék? Hellnah...

Másrészt azért volt nehéz a hazaút, mert mindketten frusztráltak voltunk, nem tudtuk pontosan mit gondol a másik. Viszonylag felszínesen beszélgettünk, pedig mindketten tudtuk: rengeteg mondandónk van egymásnak.

Végre hazaestünk Iceal. Körbemutattam neki a házunkat, a szüleim dolgoztak, így ketten voltunk csak otthon.

A szobámba felérve Ice megcsodálta a szobámat, megnézegetett pár képet a falon illetve a kis tárgyaimat, majd miután én totál kikészülve csücsültem az ágyamon, ő is odaült mellém. Már éppen szóranyitottam a számat, mikor megcsókolt engem. És hagytam magamat. Hagytam magamat átesni azon a csodálatos érzésen, ami újra és újra elragadott mikor egybefonódnak az ajkaink. Lassan csókolt engem és végül elfektetett az ágyamon. Miközben ment a smároló parti, Ice a kezeivel finomat simogatta a kezeimet, lábaimat. Szinte belázasodtam az érzesektől amikben részesültem. Nem akartam megállítani, mert túl jó volt minden, de végül mégis megszóltaltam:
-Hé... Nagyon jó veled, meg minden, de szerintem van egy hatalmas dolog ami még arra vár, hogy megbeszéljük - néztem csillogó szemeibe.
-Hát igen, mondjuk ezekről a ruhadarabokról - mutatott ice a felsőmre, amin végigszaladt a keze, és én halálosan beleremegtem ebbe az érzésbe - ezekről sűrgősen beszélnünk kell. Nem jó helyen vannak. Le kéne őket venni - mondta majd kaján vigyor jelent meg az arcán, amire én is elmosolyodtam.
-Nagyon vicces vagy, de majd akkor lesz bármi, ha tényleg eltémáztunk dolgokról - jelentettem ki komolyan. Itt már tényleg vette a lapot Máté és egymás felé fordultunk az ágyba.
-Hallgatlak - mondtam neki keserű tekintettel az arcomon, mert átfutott rajtam az érzés, hogy akármennyire is jó vele, attólmég nagyon megbántva éreztem magamat, még mindig.

-Léna... Ez a világon a leghülyébben fog hangzani de... Azért tűntem el, mert teljesen odavagyok érted - mondta miközben mélyen a szemembe nézett és közben a hajamat simogatta finoman - Megijedtem ettől az érzéstől, amit kiváltasz belőlem. Megígértem magamnak, hogy ebben az évben grindolni fogok, nyomni fogom az egyetemet, komolyan kondizni, odafigyelek az étkezésemre és társai. Erre jöttél te az életembe, és minden felborult. Állandóan rád gondolok. Veled szeretnék lenni. Veled önmagam tudok lenni. Tudom, csak egyszer találkoztunk kettesben meg minden, de úgy érzem szeretnék rád időt szánni, jobban megismerni téged és csak nézni, amikor van rá alkalmam. Mert annyira gyönyörűnek talállak. És nem csak külsőleg. Hanem belsőleg is. És tényleg tisztában vagyok vele, hogy még nem vágjuk egymást, és ez is annyira izgatottá tesz, hogy vajon milyen lehetsz, úgy tényleg, mert még alig ismerlek és így is teljesen oda vagyok érted - vallotta be Máté. Minden egyed szavától elolvadtam. Mostmár értem miért volt maga alatt és miért nem keresett engem. Még fájt kicsit ez az egész, de úgy éreztem össze állt a kép.
-És mi volt ez a streames dolog? A mosogatógépes...
-Te jó ég azt nézted? - fogta a fejét.
-Te jó ég, azt néztem.
-Csak f*szkodtam a streambe. Nagyon nem akartalak megbántani, ne haragudj. Nem neked szántam azokat a szavakat. Basszus, nagyon sajnálom nem akartalak megbántani. Ez az egész szitu... és olyan rossz, hogy csak eltűntem a fenébe...Bocsáss meg nekem - szólt, majd mélyen magához húzott és csak öleltük egymást. Ebben az ölelésben minden megbánását éreztem Máténak. Úgy éreztem végleg meg tudok neki bocsájtani.

Csak csendben szorítottuk egymáshoz testünket mikor egyszer csak arra lettem figyelmes egy jó bő 20perc után, hogy csak mélyen ölelkezünk... ebből az lett, hogy idővel szépen elaludtunk egymás karjaiban...