A bérelt barátom

💋3. Az idegen kiléte

💋3.rész 💋

- Ki a fene volt ő? Jungkook megragadta Taehyung gallérját.

"A vőlegényem." A kiszáradt ajkakról puszta suttogásnak hallatszott, mielőtt elsötétült volna, és teljes súlyával Jungkook testére nehezedett.

"Várj..." Jungkook megpróbálta megragadni a karjaiban lévő mozdulatlan testet, de letérdelt ügyfele fejével az ölében.

Taehyung összehúzta a szemét, mielőtt teljesen kinyitotta. Elmosódott minden, egy férfit látott maga mellett, amint a telefonját görgeti. Ahogy a látása javult, rájött: „a barátom".

Miközben a beteg megmozdult az ágyon, Jungkook elfordította a tekintetét, hogy felnézzen ügyfelére. – Hé, ébren vagy?

Néhány órával később, amikor a nap már lemenőben volt, Taehyungot kiengedték a kórházból, és az úgynevezett bérelt barátjával sétált, miközben jeget tartott az arcához.– Nem bánja, ha kérdezek a korábban történtekről? Ekkor Jungkook nem tudta, kinek van igaza és kinek nincs igaza. Eléggé kíváncsi volt, hogy tudja, miért akarta az ügyfele megcsalni vőlegényét.

Taehyung vett egy mély levegőt. "Igen, ő volt a vőlegényem, Choi Wooshik - az első szerelmem, és az egyetlen férfi, akit valaha szerettem. Két nappal ezelőtt lemondtam az esküvőnket, és hagytam, hogy elhiggye, megcsalom, magamra vállalva az összes hibámat, hogy minden további nélkül tovább tudjon lépni." Taehyung beszéd közben újra könnybe lábadt a szeme.

"Miért? Ha még mindig szereted, akkor miért csinálod ezt?" Jungkook annyira eltökélt volt, hogy megtudja az igazságot.

- Nem akarok beszélni róla egy idegennel – hajtotta le a fejét Taehyung, kezével még mindig az arcára szorította a jégtasakot.

- Hé, ne feledd, hogy ma a barátod vagyok, és mindig jobb idegenekkel beszélgetni, mint barátokkal –lágy mosoly ült Jungkook arcára.

Taehyung kuncogott ezen, és azon töprengett, hogyan kötött ki ezzel a sráccal. "Nézd, nem a barátomnak foglaltak le. Fogalmam sem volt arról, hogy nézel ki, a feltételeidről vagy a csomagról, amit említettél."

Ahogy az várható volt, Jungkook félúton elhallgatott, és homlokát ráncolva nézett ügyfelére. – Nem értem.

"Az anyja – az én feltételezett jövendőbeli anyósom – volt az, aki mindent megtervezett. Wooshik hyung és én... szó szerint együtt nőttünk fel. Én vagyok a sofőr fia, a nővérem pedig szobalány volt a házában. Ott éltünk, több mint 15 évig  és a barátságunk jobban kinőtt, mint azt mások várták. Annyira szerettük egymást, és titkoltuk a kapcsolatunkat, amíg a szülei el nem kaptak minket, hogy a szobájában csókolózunk. Hyung felborította  a házat, hogy megvédjen engem és a mi kapcsolatunkat, és végül a szülei beleegyeztek, hogy össze házasodjunk."