Sweet Dreams My Angel /Supernatural ff./

2.

Hatalmas lelki erő kellett ahhoz, hogy elhúzódjak az angyaltól. Egy öklömnyi szorító görcsöt éreztem a torkomba, mint mielőtt meg kellett kínoznom valakit. Cas ugyan utánam kapott, a keze céltalanul hullott vissza a matracra. Amint felpattantam magamhoz vettem egy pólót és bezárkóztam a fürdőbe. Egy jó hideg zuhany, az kell most nekem! Pár óra rémálmok nélküli alvás és máris teljesen elmegy az eszem. Lehet jobb, ha úgy teszek, mintha Freddy Krueger üldözne... majd a koffein segít, hogy ne vezessek bele az árokba. Vezetés közben amúgy is mindig éberebb vagyok a kocsi épségét szem előtt tartva (ja meg Sammy - ét is).

- Megtennéd, hogy szólsz ha Sammy visszatért? - kiabáltam ki. Behallatszott az ágy nyikorgása, ahogy Castiel felkászálódott onnan. Ezt követően a csizmáinak kopogása egyértelművé tette, hogy merre járkál. Legalább tudom hol van. Utáltam, amikor random mindenféle jelzés nélkül tűnt fel valahol mögöttem. A puszta látványa rendetlenkedésre készteti a szívemet, hát még ha váratlanul jön... Furcsa volt egy ilyen gondolati síkon is bevallani magamnak, de így volt.

- Persze. - zárta rövidre. Lapozgatni kezdett, csak reménykedtem benne, hogy a Bögyös ázsiai cicababákat vette kezelésbe és nem apám naplójában turkál. Nem mintha nem tudna többet rólam és Sam - ről mint mi magunk, de az akkor is egy Isten verte napló! Annak ellenére, hogy volt bennem egy kis harag apámmal szemben, sosem hagytam volna, hogy kívülállók ok nélkül piszkálják a tulajdonát. - Csak egy újság Dean. - szólalt meg szinte egyből, ahogy a gondolat megfogant... - Kívülállónak tartasz? - " Hajnalban nem úgy tűnt" fűzte hozzá, a gondolataim között.

- Mássz ki a fejemből! - agresszív fogmosásba kezdtem, mintha az, hogy véresre dörzsölöm az ínyemet mindent megoldana. Még a figyelmemet sem volt képes rendesen elterelni. Fél kézzel a mosdókagylóra támaszkodtam.

- Szinte hozzám vágod a gondolataidat! Én is kérhetném tőled, hogy halkabban agyalj! - vágott vissza. Nos mivel fogalmam sincs, miként kell halkan agyalni inkább bölcsen hallgattam. Elhúztam a zuhanyfüggönyt majd egy hirtelen ötletből kifolyólag felvettem egyet a kipakolt fürdő sapkákból. Ha esetleg valaki rám akar támadni legalább a röhejes látvány talán visszariasztja.

Jól esett a hideg. Magamhoz tértem tőle jobban, mint a három pohár kezdő kávé adagommal. Nem tudom mióta állhattam ott behunyt szemmel arcomat a vízsugár felé fordítva. Az érzés végtelenségéből az zökkentett ki, hogy valaki elhúzta a függönyt. A kis csipeszek majdnem felmondták a szolgálatot a mancsok szorításától. De szerencsére csak majdnem... A hamis hitelkártyák és a szerencsejátékon nyert pénz nem arra van, hogy valami olcsó motel penészes függönyét pótoltassuk vele. Magam elé kaptam egy törölközőt és úgy néztem Cas - re, mintha át akarnám lyukasztani azt a bolond fejét a nem létező lézerszemeimmel.

- Cas... - kezdtem halkan.

- Megérkezett Sam! - előzött be a szövegével boldogan. Mint egy kölyökkutya. Egy helyes, frusztráló zakkant kölyökkutya... esküszöm. Most ezek után, hogy küldjem el a Pokolba? Mondhatok én egyáltalán ilyet? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a tekintetem nem siklott vissza az ajkaira. Egy csöppet feldagadt az egyik oldalt, amitől bűntudatom támadt. Megharaptam volna?

- Ügyes vagy Castiel, köszönöm, hogy szóltál... - a vigyora annak ellenére kiszélesedett, hogy szerintem a hanglejtésem sugallta, hogy mit gondolok erről. - Mi lenne ha legközelebb kopognál mielőtt így rám töröd az ajtót? - mivel értetlenül pislogott fel rám hozzátettem, hogy tudom - nem az ajtón jött csak képletesen értettem. Erre bólintott egyet és belülről megkopogtatta az ajtót. Sóhajtottam. - Köszönöm! - ahogy kiléptem a fülkéből megveregettem a vállát. - Felöltözhetek? - szerencsémre itt már nem kellett a szájába rágnom semmit sem, magától lelépett. Ezúttal az ajtón. Nagyszerű... A résen át Sam beintegetett nekem, amire hasonló reakcióm volt... Vagyis a középső ujjamnak.