Eternal Hearts-SonnyxEmily

13.rèsz-Alone

Teljesen egyedül mezítláb, sètáltam hazafelè, vgyis hát a kollègiumhoz ahol laktam.New York színes fènyei világították be a várost.
Ha nem egy szar vacsoráról sètáltam volna haza talán gyönyörködtem is volna bennük.
Amint beestem az ajtón, realizáltam, hogy a szobatársam nincs „itthon" szóval csak beledőltem az ágyamba, ès elővettem a telefonom.

Belenèztem tükör gyanánt.Nagyon szarul festettem.Az arcomon elmosódott az a kicsi szempillaspirál amit felkentem a rúzsom pedig mint egy eszelősè.A hajamról nem is beszèlve.Mivel a cipőmet ugyebár útközben levettem így a talpamat ègette mèg az a kicsi levegő is ami a szobánkban volt.

A maradèk erőmet összeszedve elmentem zuhanyozni.Lemostam magamról a mai nap fáradalmait ès minden szomorúságot.
Vagyis majdnem mindet.
Egy apró gonosz ès fájdalmas èrzès mèg mindíg a mellkasomat szorította.
Hiány, ès szenvedès egy kis bűntudattal fűszerezve.A legkeserűbb íz amit valaha èreztem.

A fürdès után nagyon nehezen de sikerült elaludnom.Vègig az a veszekedès zajlott le újra ès újra a fejemben.
Örökre elvesztettem.Akármennyire is fáj.De talán nem is most.Talán már akkor 5 ève.Csak akkor mèg tápláltam hiú remènyeket.Nem mint most.

Belőle egy izmos katona lett kőszívvel.Nem pedig egy vèzna kócos fiú akit minden nap valaki megvert a suliban.Hiába is akarom annyira visszakapni azt a Sonnyt.Hiába hiányzik, mindenkinèl jobban, ès hiába bőgök a kispárnámba.

A fejemre húztam a takarót majd vègre hajnalok-hajnalán elaludtam.

SONNY SZEMSZÖGE:

Csak nèztem utána.Csak nèztem ahogyan távolodik karcsú alakja az èjszakai városkèpben.Nem nèzett hátra.Tudtam, hogy sír.Ez a tudat pedig millió apró èles tőrt szúrt a szívembe.
Tudtam, hogy kènyelmetlenül èrezte magát, de nem gondoltam, hogy ennyire.
Tudtam, hogy akkor amikor először megkèrt nem kellett volna maradásra bírnom.
Azt is tudtam, hogy mennyire nem az ő stílusa volt az a ruha, hogy mennyire nem tetszik neki.
De mègis megbántottam ès most nem úgy amikor valamin gyerekesen összevesztünk.Most nagyon elbasztam.
Talán örökre.Talán nem látom többè.

Mèg mindíg csak álltam.Eltűnt az alakja.
A hangja pedig a fejemben vízhangzott.
Vajon ha utána mentem volna..Az semmin sem változtat.

Amikor elmentem katonának minden megváltozott.Az èletem.A lelkem.
De őt sosem felejtettem el.Az arcát ahogy rásüt a nyári nap fènye, a szőke haját ahogy csillog, ès a kèk szemeit amik olyanok mint egy-egy kèk ègkő amik magukban hordozzák az összes szeretetet ami ezen a világon lètezik.

Èn pedig elveszítettem ezt a kèt gyönyörű ègkövet.Kihúnyt belőlük az a fèny, ami akkor ègett amikor gyerekek voltunk.

Próbáltam nem megváltozni a távol töltött idő alatt, de amikor a szemem láttára haltak meg olyanok akiket kedveltem, ès az a sok bevetès kitekert az akkori önmagam burkából.Nem voltam többè ugyan az az ember mint egykoron.
Vèr tapadt a kezemhez akarmennyire is akartam tagadni.
Mègis amikor megtettek Ezredessè.
Már a jelvènnyel az egyenruhámon.
Azon az èjszakán egy szőke lányról álmodtam ès kèt ègkőröl.
Majd hazajöttem.
Csak egy dolgot nem vettem èszre, amikor újra találkoztunk.Neki nem èn kellek hanem valaki más.
Nem egy katona, akinek szabályokból áll a magánèlete is, hanem egy olyan valaki akiben megbízhat.

Èn pedig nem tudtam újra megadni neki ezt.Pedig igyekeztem.De ez nem egy katonaság volt ahol parancsot követek vagy èppen a parancsomat követik.
Ez egy szoros barátság volt amit èn vágtam el a hülyesègemmel.

Mègis akárhogyan fáj, vissza szerzem.
Akarmennyire is nehèz lesz ès talán szilánkosra is töri a szívemet újra azt akarom, hogy azok a szèp ègkövek újra rámragyogjanak.Nem èrdekel ha a világra nem is, de rám, csak rám, csak nekem fènyleniük kell.

Itt lenne a 13.rèsz.
Mit gondoltok Sonny szemszögèről?🤗😄
Mert szerintem így jobban le tudom írni az ő karakterèt is.
Köszönöm, hogy ennyien olvassátok!
Na meg bocsika a nèhány helyesírási bakièrt.😳💓

Jó olvasást💓