𝐁𝐚𝐝 𝐑𝐨𝐦𝐚𝐧𝐜𝐞 |𝐣𝐢𝐤𝐨𝐨𝐤|

3. Rész

Hosszított ingem lágyan csúszott le vállamon, miközben Jungkook ölében ültem, s érzelmesen csókoltam ajkait. Jungkook hatalmas kezei hol derekamat, hol hátamat simogatták, néha közelebb húzva engem magához.
Az Istenit, a bátyám házában vagyunk, a félhomályban a nappaliban lévő kanapén, miközben a bátyám és a barátnője a szobájukban, két másik barátunk pedig a vendégszobában alszanak.

- Ahj...Jimin, nem tudnám halkan csinálni...-suttogta Jungkook ajkaimra, miután levettem magamról nadrágomat, s ismét visszaültem combjaira.

- Csak maradj csendben...ha felkelnek, kibaszottul halottak vagyunk. Szerencséd, hogy kulcsra lehet zárni az ajtót és homályosított üveg van az ajtóban.

Erőtlenül borultam Jungkook karjaiba. Egy hónap kihagyás után baromi fárasztó bárkivel is ilyenfajta kapcsolatot létrehozni. Az óvszert Jungkook zsebkendőbe csomagolta, s miután mindketten felöltöztünk, kidobta azt a konyhában lévő kukába. Hajnali öt óra van, francba is, aludtam vagy egy órát az éjszaka. Nehezen másztam ki Jungkook után a teraszra. Még most is remegnek az izmaim, alig bírok megállni a lábamon. Ha most leejtenék valamit, biztosan elfeküdnék a földön és úgy tenném a zsebembe, nincs az az Isten, hogy én leguggoljak.

- Óvatosan.-mosolygott szelíden, a már józanodni látszó, talán már másnapos Jungkook, s jobb kezét kitárva várta, hogy hozzábújjak, s én is rágyújtsak.

- Kicseszettül nem törődünk a következményekkel. Mi van, ha megtudja, hogy...-nem tudtam befejezni mondanivalómat. Egy álmos Yoongi jelent meg az ajtóban, laza kosaras nadrágban, s egy fekete pulcsiban.

- Jó reggelt srácok...megdobtok egy szállal?-köszöntött minket halvány mosollyal. Átnyújtottam neki a dobozt, amit megköszönt. A tartóban lévő egy darab óvszeren meg sem lepődött, csak kettőnkre pillantott álmos szemekkel, majd mosolyogva megingatta a fejét, s kivett egy szál cigarettát.

- Elmegyek kávét főzni.-mondtam, s be is mentem a házba. Kellenek ezek a nyugodt pillanatok mindannyiunknak, amikor ítélkezés és beszéd nélkül is megértjük a másikat. Kellenek azok a támogató pillantások, amit most Yoongi hyung intézett felénk.

A kávékat lefőztem, a két srác még mindig nem jött be a teraszról, így biztosra tudtam, hogy beszélgetnek. A csészéjükbe kiöntöttem az ő adagjukat, Jungkooknak tejszínt is raktam bele, Yoongiét pedig átöntöttem egy pohárba, amit megpakoltam a fagyasztóból kiszedett jégkockával, s felöntöttem vízzel. Imádja az americanot, főleg ilyen kellemes nyári reggelen, mint amilyen a mai is.

- Egy americano Yoonginak, egy tejszínes Jungkooknak.-raktam le eléjük a poharakat. Mindkettejük szeme felcsillant, s Yoongi még meg is dícsért, hogy milyen finom lett a kávé.

- Mondd csak Jimin...Hyunnak hogy mondod el ami kettőtök között van? Jungkook mindent elmesélt, az elejétől a most történtekig.

- Hát...nem tudom, Hyung...Hyunnak akkor sem tetszett, mármint furcsa volt neki, de sosem ítélkezett. Gyerek voltam még, fogalmam sem volt a szerelemről, meg úgy semmiről csak azt tudtam, hogy a srácokat szeretem. Érthető volt, hogy akkor kiakadt.

- Legyetek óvatosak, főleg Jonghoval. Maximálisan támogatlak titeket, megérdemlitek a boldogságot.-bólintott, majd újabbat kortyolt a kávéjába. - Mindjárt hat óra, neked online lesz munkád, nem?

- Baszki, értekezlet lesz. Köszi, hogy szóltál.-szaladtam be telefonomért és a laptopomért, hogy bekapcsoljam azokat. Este felraktam őket töltőre, tudtam, hogy valamiért kellenek majd nekem.

Az értekezlet előtt kicuccoltam minden fontosabb dolgommal a teraszra. Szerencsére elhoztam a füzetemet is, amiben jegyzetelni szoktam, és a statisztikákat írom fel. Még gyorsan csekkoltam a telefonomat. Jongho csupán két üzenetet küldött, amin ugyan meglepődtem, ám végül jót nevettem rajta.

"A kollégád jó munkát végzett, intézd el neki a túlórapénzét."

A videó, amit küldött, attól pedig csak felfordult a gyomrom. Képes volt elküldeni ahogyan a kollégámat döngeti.

"Nekem is jó estém volt Jongie, ne aggódj.<3" —írtam vissza neki, majd kéretlenbe tettem a chatünket. Egy ideig biztos nem lát engem.

Az értekezlet hamar végetért. Az eheti statisztikákat elmondtam a főnöknek, aki megdícsért a kemény munkámért és azt mondta, hogy én biztos esélyes vagyok a bónuszra a hónap végén. Mondanom sem kell, a mai nap biztosan nekem kedvez.

- Jiminie, hoztam reggelit, lassan induljunk. Leszel nálam? Hyun megkért, hogy vigyázzak rád.-simított hátamra Jungkook. Fejét jobb kezén támasztotta meg, s úgy várt válaszomra.

- Persze, szívesen leszek nálad. Holnap amúgyis be kell mennem a céghez egy konferenciára. Jongho küldött egy videót este, megcsalt a kollégámmal.-nevettem fejemet ingatva.

Ugyan vicces volt a helyzet, mégis valahol belül fájt. Tényleg teljes szívemből szerettem Jonghot, de kimutatta a foga fehérjét, és megölte bennem az érzéseket iránta.

- Jungkook...miért alakult így? Mással olyan jószívű, engem miért utált meg? Miért képes bántani engem? Miért érte el, hogy féljek tőle?

- Nem tudom, Jiminie...nem tudom.-ölelt magához.- Reggelizz és menjünk, rendben?-kezdte el összeszedni a dolgaimat az asztalról, majd a szendvicsemet elém tette, s jó étvágyat kívánva elment, hogy elrakja a táskámba a dolgaimat.

Nagyon jól esett a szabadban reggelizni, s csak hallgatni a madarak csicsergését. Szerettem, hogy Hyun egy kertvárosi közegben lakott és az viszonylag nyugodt volt, de mégis hiányzott a belváros pezsgése.

- Jó reggelt.-mosolyogtam a bandára, akik még épphogy nyitogatták a szemeiket.
Mindenki csak bágyadtan intett nekem, amin jót kuncogtam.

- Milyen statisztikákat írtál?-érdeklődött Jungkook, gyermeki kíváncsisággal.

- A cég eladási-kiadási statisztikái. De szupertitkos, szóval nem mondhatok semmit.-csuktam be a füzetet, amit szemtelenül olvasgatott, s raktam vissza azt a táskámba.

- Nem is értettem meg mit írtál. Ha dohányneveket írtál volna azt még megértem, de ezt egyáltalán nem.

- Nem baj, én is csak a bemagoltakat értem meg. Amúgyis mindegy, már a felmondási időm végén járok. Jelentkeztem egy grafikai céghez. Posztereket fogok majd készíteni a cégnek. Szerencsére volt referencia munkám és felvettek.-mosolyogtam kedvesen.

- Hogy van kora reggel ilyen jó kedved? Mit csináltál te az este, hogy ilyen energiád van hosszú idők óta először?-kérdezett rá mit sem sejtve bátyám, én pedig csak zavartan felnevettem.

- Az legyen az én titkom, viszont mi most Jungkookkal mennénk, rengeteg dolgom van ma délután a cégnél. Köszi az estét srácok, sziasztok!

Sóhajtva feküdtem el Jungkook hatalmas ágyán, utánam pedig Bam ballagott be a szobába békésen, s puha ágyába feküdt néhány forgás után.
Jungkooknál olyan kellemes, barátságos és vidám. Nem olyan romhalmaz mint Jonghonál.

- Bamie, gyere.-szólítottam meg a kutyát, aki hűségesen ide is jött hozzám.- Annyira jól élsz Jungkookkal, igaz? Ezért vagy te ilyen vidám, mert szép helyen laksz.-simogattam meg puha szőrét, majd buksijára adtam egy puszit, s hagytam pihenni, ám Bam úgy döntött, hogy a lábam mellett szunyókál inkább.

Arra eszméltem fel, hogy Jungkook mocorog mellettem. Ránéztem az órára, ami bőven délután öt órát mutatott. Majd holnap bemegyek a céghez, a statisztika leadása ráér még.

- Jungkookie, főzzünk valamit, éhes vagyok.-simítottam mellkasára gyengéden, s lágy hangon szólítottam meg.

- Pillanat Kicsi...mindjárt felkelek.-simogatta kezemet, ami mellkasán pihent. Minden egyes nap el tudnám nézni ezt az idilli képet. Mindent kockára tennék érte.

Mert az embernek jobban fáj, ha ignorálva van, mintsem az, ha keményen visszavágsz neki. Okosan is meg lehet bántani a másik egoját, csak tudni kell hogyan, tudni kell alattomosnak lenni és tudni kell hogyan ne érdekeljen minket a következmények súlya. Mert van, akiért megéri kockáztatni. Van, akiért érdemes manipulátorrá válni.