A hold és a csillagok

1

Jessica

A mai este egy óriási buli lesz. Nem kérdés hogy megyek-e. Éppen a lányokat várom akikkel majd nálam készülünk el és innen is indulunk. Hallottam, hogy valaki csenget és egyből le is rohantam, hogy kinyissam az ajtót. A lányok voltak azok. Mindenkit megöleltem és be is hívtam őket.
-Na milyen ruhád lesz?-kérdeze izgatottan Sarah
-Hagyd már egy kicsit, legalább levegőt kapjon.-feletle nevetve Amybeth
-Jó oké, de azért mégis érdekel.-szólt sértődötten Sarah. Én és Lily csak egymásra néztünk és mosolyogtunk.
-Na jó gyertek megmutatom.-szólaltam meg.
Felmentünk az emeletre ahol van az én szobám. A ruha már az ágyamra volt rakva. A mai estére egy spagetti pántos vörös testhezsimuló ruhát választottam fekete magassarkúval és egy úgyszintén fekete bőrdzsekivel.
-Ú, ez a ruha nagyon csini-mondta Lily-tuti, hogy minden második pasi megfordul majd utánad.
Ezen csak nevetni tudtam, hát igen elég sok férfi csorgatja utánam a nyálát de én egyikkel sem foglalkozom. Egyébként a csapatunkból én vagyok a legridegebb és legbunkóbb. Amybeth az a poénos és ironikus. Sarah energikus és Lily az a csendesebb fajta de senkit se tevesszen meg az ártatlansága.

◇

Két óra alatt el is készültünk. A lányok sminkeltek de én csak egy vörös rúzst és egy szempillaspirált raktam fel. Felvettem a ruhám és kiléptem a fürdőből. A lányok is elkészültek. Amybeth egy sárga térdefeletti spagettipántos ruhában volt. Sarah egy égszínkékben és Lily egy puffos rövidújjú dekoltált pasztelrózsaszín ruhát viselt.
-Nagyon jól nézel ki.-felelték egyszerre.
-Köszi csajok, ti is.
-Na akkor indulhatunk?
-Igen mehetünk.
Ma én vagyok a soros és én viszek mindenkit az autómmal. Szóval ez azt jelenti, hogy ma én nem iszom. Nem mintha annyira nagy baj lenne. Amúgy se szoktam sokat inni, szerintem ha elmész bulizni és kiengeded a gőzt nem feltétlenül kell pia, hogy jól érezd magad.

◇

Már javában folyt a buli. Én pedig a pultnál ültem és figyeltem a reszégen táncoló tömeget. A lányok valahol szobán vannak én meg elfáradtam a táncolásban. Na meg csomó embert kellett lekoptatnom mert a fiúk többsége táncolni akart velem.
Leült mellém valaki és megszólított.
-Szia cica, van kedved egyet lovagolni?-kérdezte egy ismételten tahó pasi. De jó, kezdődik. Gondoltam magamban.
-Kösz nem.-feletem flegmán és visszafordultam a pulthoz. Hirtelen megrakadta a karomat és magafelé fordított.
-Mivan te kurva? Más meghúzhat de én nem? Na gyere csak ide.-
Bazmeg, ne. Hirtelen remegni kezdett a kezem. Bazmeg bazmeg bazmeg. Tudtam, hogy ez lesz. Ellenkezni probáltam de eluralkodott rajtam a pánik.
-Most azonnal vedd le róla a mocskos kezedet.-szólt rá egy nyugodt mégis ijesztő hang.
A fiú elengedett és elment, időm sem volt felnézni, hogy ki is volt ez az illető aki szó szerint megmentett. Leült mellém és a kezemhez kapott.
-Jól vagy?-kérdezte
-Aha.-feletem
-Meg se köszönöd a segítségem?
-Megtudom védeni magam.-feletem és elhúztam a karomat.
-Tényleg? Az előbbi remegésedből nem ez látszik.
-Jó és? Nem rád tartozik.
-Mivan méhecske? Csak nem vagy morcos?
-Hagyjál már, és van rendes nevem.
-Jó akkor mond el a neved és nem hívlak így.
-Jessica-feletem csak azért hogy végre békenhagyjon és elmenyjen.
-Alexander
-Nem kérdeztem.-feletem és csak úgy otthagytam.
Visszamentem megkeresni a lányokat, hogy lelépjünk innen mert már nagyon elegem van ebből a helyből.
Sikerült összeszednem mind a hármat, valahogy kivonszoltam őket a kocsihoz és már ott sem voltunk.
Kitettem mindenkit a házánál és hazahajtottam. Egész éjjel nem aludtam semmit (szokásomhoz híven). A történteken gondolkodtam, vajon mi történt volna ha Alexander nem lép közbe? Badarság.
Semmi sem történt volna, megtudom védeni magam...semmi szükségem nincs más segítségére.

◇

Másnap reggel nehezen de kikeltem az ágyból. Nem igazán aludtam sokat de nem látszott. Erre a hétvégére nem terveztem semmit szerintem pihenek és tanulok egy keveset. Bementem a fürdőbe és elkészültem. Tudván, hogy ma sehova nem megyek egy fekete melegítőt vettem fel egy vörös toppal. Lementem ettem valamit, egy kicsit takarítottam és tanultam. Szombat volt és már délután 4-re készen voltam mindennel. A nap hátralévő részében pihengettem és olvasgattam. Estére gondolkoztam mit csinálhatnék, a lányokat nem akartam zavarni tudtam, hogy ki kell pihenniük a tegnap estét. Nem igazán tudam betartanina reggeli ígéretemet és úgygondoltam mégis elmegyek mégegyett bulizni csak egyedül. Merész döntés a pánikrohamok mellé de úgygondoltam kicsit kiengedem a gőzt. Egy fekete spagettipántos ruhát vettem fel fekete magasarkúval és szokásos bőrdzsekivel. Sminkem szempillaspirál vörös rúzs és egy tusvonal volt.
Hívtam egy taxit mert ma úgy döntöttem iszom.

◇

A taxi kitett a szórakozóhelyre és én be is mentem. Levettem a kabátom és a pulthóz mentem ahól egy random boros üveget elvettem és a táncparketre mentem. Már javában nem voltam magamnál és a hene ritmusára ráztam a csípőmet. Hirtelen valaki kivette a kezemből a boros üveget.
-Hé add azt vissza-fordultam meg és egy erős mellkasnak ütköztem
-Szerintem elég volt a piából méhecske.-szólt rám erényesen De jó megint ő.
-Te csak ne mond meg nekem mit csináljak-válaszoltam és újra a pult felé vettem az irányt. Felültem a pultra és újra a kezembe vettem egy borosüveget.
Megint kivette a kezemből.
-Nem megmondtam? Eleget ittál
-És én nem megmondtam, hogy nem parancsolgathatsz?-kérdeztem vissza
-Oké méhecske te akartad-mormolja és hirtelen felkap.
Ficánkolni kezdek de erősen tart. Kivisz a kocsijába és betesz majd becsukja az ajtót.
-Hé, hová viszel?
-Magamhoz-feleli nemes egyszerűséggel mintha ez olyan természetes lenne.
-Bazmeg, engedj ki.
-Nem.
Egész úton makacskodtam majd egyszer csak az autó megállt. Kiszált átjott az én oldalamra és nekem is kinyitotta. Ám én ennél ravaszabb vagyok. Ahogy kiszáltam rögtön futni kezdtem ami magassarkúban nem könyű de abban a pillanatban nem érdekelt. Kb 2 métert ha tudtam futni de újra elkapott. Ismét felvett és becipelt a házába. Legalábbis gomdolom hogy az övé volt. A lépcsőn vitt fel és egy szobába vitt. Letett az ágyra.
-Bazmeg megmondtam, hogy engedj el mit képzelsz magadról kivagy te?
-Hát Alexander Worell-felete-De a te vezetékneved még most sem tudom méhecske
-Nem is fogod megtudni, vigyél haza!
-Az se tudom hol laksz
-Meg se kérdezted, amúgy is kurvára semmi közöd az életemhez sőt jogod se lett volna idehozni-olyan ideges voltam, hogy megint remegni kezdtem. Kurva jó
-Hé, sh nyugi semmi baj. Nem bántalak csak túl sokat ittál és féltem, hogy megint valami bajod esik!
-Miért? Miért vagy ilyen kedves velem? 3 éve senki sem volt velem kedves és senki sem vigyázott rám!-feletem már zokogva és tudam, hogy megint rohamom van.
Nem felet semmit, csak átölet. A karjaiban nagyon hamar megnyugodtam. Nem tudom hogyan de annyira biztonságot adó ölelése volt.
-Rendben mostmár semmi baj, most öltözz át én addig megvárlak.
Láttam az ágyon kikészített pólót ami elég hosszú volt ahhoz, hogy mindent takarjon. Levettem a cipőmet és a ruhámat. Belebújtam a pólóba és szóltam, hogy mostmár bejöhet. Minden alkoholt amit ma bevittem a szervezetembe kiment belőlem és tuti most se fogok sokat aludni. Hát ez nagyon nem így lett. Megvsem vártam amíg bejön csak ledőltem az ágyra és elnyomott az álom...

Sziasztok! Remélem tetszett nektek a mai rész is holnap hozom a következőt. Egyébként elnézés, hogy rövidre sikerült igyekszem majd minél hosszabb részeket hozni nektek. A helyesírási hibákért pedig bocsi.

Puszi:Catherine