A hold és a csillagok

4

Jessica

Pár hét múlva

Végre nyáriszünet! El sem hiszem. Azt hittem, hogy soha nem jutunk ki onnan.

Egyébként amióta Alexander fellökött nem is láttam. Nem mintha kerestem volna a társaságát. Azóta még jobban utálom... Amikor fellökött nem estem nagyot. Horzsolások nélkül megúsztam de akkor is egy bunkó paraszt.

◇

Ma a lányokkal elhatároztuk, hogy lemegyünk a tengerpartra. Nagyon jó idő volt és a nap szó szerint égetett.
Előhalásztam a fiókómból egy fekete bikinit amire rávettem egy fekete farmerrövidnadrágot és egy vörös pólót.

Fasz

Lily: Kész vagytok?
Sarah: Én megvagyok

Jessica: Én is megvagyok

Amybeth: Én még neeem
Sarah: Mi a faszt csinálsz?
Amybeth: Nem tudom mit vegyek feeel
Lily: Hát bikinit kéne
Amybeth: Kösz a segítséget Lily

Jessica: Na jó, vedd fel azt a méregzöldet, illik a vörös hajadhoz

Amybeth: Úristen Jessica életmentő vagy, igazad van!

Jessica: 10 perc múlva mindenkit felveszek, aki nem lesz a háza előtt otthagytam

A telefonomat beletettem vászontáskámba. Kimentem a garázshoz  beültem az autómba és elindultam.

Felvettem a lányokat és mentünk is a partra.
Leterítettük a lepedőket és egy napernyőt is tettünk a homokba. Bekentük magunkat naptejjel és már indultunk is be a vízbe.
-Hé, azok nem Danielék?-kérdezte Amybeth.
-De ők menjünk már oda-szólt Sarah
Én is szívesen odamentem volna de megláttam annak az utálatos Alexandernek a fejét. Visszautasítottam a lányok ajánlatát de mondtam nekik, hogy ők nyugodtan odamehetnek. Oda is mentek, addig én egy kicsit eldugottabb részhez úsztam.

Volt ott egy szikla amire felmásztam és nézelődni kezdtem.
Nagyon szép idő volt kivéve a nap perzselését...na az elég meleg volt. Pontosabban 32° van jeleneleg ami nem annyira sok ahhoz képest ami itt szokott lenni. A gondolataimból egy erős kar zökkentett ki ami a vállamon pihent.

-Mit csinálsz itt?-kérdezte egy nagyon ismerős hang.
-Amit te nem-válaszoltam majd nemes egyszerűséggel levettem a karját a vállamról.
-Mivan, méhecske csak nem megsértődtél?
-Már bocs, de te hogy éreznéd magad miután egy idióra seggfej belökött egy bokorba?
-Bocsánat...-jól hallottam? Alexander Worell bocsánatot kér?
-Nincs megbocsájtva-feleltem flegmán
-Kérlek méhecske ne csináld ezt..
-Mit ne csináljak? Belöktél egy bokorba és ráadásul röhögve hagytál ott!-mostmár ordítottam
-Csak viccnek szántam!-felete ő is indulatosan

Hirtelen homályosodni kezdett minden. Éreztem, hogy remegek és szédülök.

Már felkészültem arra, hogy hátraesek de hirtelen egy erős kar a derekamhoz nyúlt és elkapott. Már sírtam és érezhem hogy ez a roham nahyon nagy lesz.

-Nyugalom, semmi baj itt vagyok-suttogta Alexander és védelmezően magához ölet.
Hirtelen elfelejtettem minden problémámat azt ahogyan fellökött és egyszerűen mindent.