A hold és a csillagok

Prolológus

Végre péntek. Ami nálam azt jelenti hogy hajnalokig tartó bulikba megyek. Az én koromban mások szorgosan tanulnak az egyetemen ilyenkor. Régen én is ilyen voltam...de amikor megtörtént az a bizonyos eset és jöttek a pánikrohamok...mindent megváltoztattam. A hosszú hullámos barna hajamat levágattam és mostmár csak a vállamig ér. A színesebbnél színesebb és vidám ruháimat lecseréltem sötét és vörös darabokra. Régen mindig sminkeltem ma már csak szempillaspirált és rúzst használok, mert sokkal szebb bőröm lett. Mostmár teljesen elégedett vagyok a kinézettemmel és a külsőmmel. Na de a belsőm....na arról már ne is beszéljünk. Romokban hever, szó szerint. 3 éve a szemem láttán ölték meg a szüleimet. Ami tulajdonképpen úgy történt, hogy apám egy nagyon befolyásos üzletember volt akinek nagyon sok ellensége volt az üzletben. Egy este én apukám és anyukám moziestet tartottunk. Zajokra lettünk figyelmesek. A szüleim mindig mindenre előre gondoltak ezért rejtekhelyeket helyeztek el a házban szükség esetére. 18 éves voltam felnőtt és mégsem csináltam semmit. A szüleim a kanapé hátához bújtattak be. Mindig kiakadtam ezeken mert hát 18 voltam nyilván akadékos és nem akartam elbújni elvégre nem voltam már kislány. Valahogy majd csak beadtam a derekam és elbújtam... egyszer csak egy lövést hallotam utána aynukám sikítását és meg egy lövést. Nagyon megijedtem de hallottam ahogyan egy autó hajt el a házunk előtt. Amikor egyre eltávolodott az autó hangja kimerészkettem a rejtekhelyről. És akkor megláttam... Az anyámat szíven az apámat pedig fejbelőtték... Azzonnal hívtam a mentőket de már késő volt. És hogy miért mondom azt, hogy a szemem előtt? Mert olyan volt. Olyan volt mintha a szemem előtt haltak volna meg. Nem segítettem pedig biztos hogy tudtam volna. Azóta van a pánikbetegségem ami remegéssel és pánikrohamokkal jár. Ezért járok annyit bulizni és szórakozni. Elnyomhatom vele ezeket a problémákat és eddig hatotr is. De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy teljesen elnyomtam a pánikrohamokat. Sokszor ugyanúgy elkap főleg akkor hogyha valaki erőszakosan közelít felém vagy kiabál velem. Amiután a szüleim meghaltak a nagybátyjám apám jobbkeze küldte minden hónapban a pénzt azért, hogy legyen mit ennem meg stb. Igaz olyan összegeket szokott küldeni hogy simán meglehetne egy kisvárost venni belőle. De hát ez van ha a nagybátyjád sikeres üzletember. Pasim sincs legalábbis voltak éjszakáim de ennél semmi több. Úgy komolyabb kapcsolatom még senkivel sem volt. Barátaim, na hát belőlük sincs valami sok. Három legjobb barátnőm van akikben 100%-ban megbízom. Lily, Amybeth és Sarah. Nekik semmiféle ilyen tarumájuk nem volt eddig de nagyon sokat segítettek nekem leküzdeni a pánikrohamaim. Mellesleg mindig velük megyek bulizni.

Kedves lehendőbeli olvasóim!
(Ha leszenek egyáltalán)
Ezt a történetet egy prolológussal indítottam nagyon remélem, hogy eddig elnyerte az emberek tetszését. Ha esetleg tetszik akkor kérlek csillagozzátok be. Nagyon köszönöm ha végig olvassátok♡

Puszi: Catherine