Egy Véletlen Folytán...

11 Fejezet - Kínzás

Will:

Hisz az élet úgysem lesz más, csak egy kötőjel két évszám között.

Szeptember 14 hajnali hét

Én egy szent türelmével rendelkezem. Nem mindenki szerint ugyan, de az én szerény véleményem szerint én nagyon higgadt ember vagyok.

Most viszont már éppen kezdtünk jól elbeszélgetni, mire elkezdett össze-vissza, logikusan kitalált hazugságokat beadni nekem. Már nem is tudom hány órája vagyok itt, de kezd idegesíteni.

-Fogalmam sincs semmilyen szertartásról! Kérlek! Igazat mondok!

-Jó, mit szólnál egy kis alkuhoz. - kedves leszel és adok neki reményt.

-M-milyen a-alkuhoz?

-A lehetőség: nem beszélsz és ezzel a szép kis bronz tőrrel kiszúrom a jobb szemedet, levágom a bal szemöldököd és a melletted lévő forró piszkavassal a homlokodba írom, hogy hazug. B eshetőség: elmondom, hogy mit tudok és te is elmondod, hogy mit tudsz, majd elmehetsz. Ha a B felállásnál akár egyszer is hazudni mersz, életbe lép az A felállás. Értve?

-I-igen... is...

Már a jobb fülét levágtam, kitéptem mind a húsz körmét és egy befőttesüvegbe tettem, hogy megcsodálja. Továbbá eltörtem mindkét bokáját, hogy biztosan ne menjen el sehova. Meg még néhány helyen megdöftem, de nem nagyon, csak annyira, hogy ráijesszek és fájjon neki. Elkezdtem kitépni egyesével a hajszálait csak a végén már meguntam az üvöltését. Egy krumpli pucolóval elkezdtem megpucolni a kezét, pontosabban a bőrt leszedni a húsról. De már úsztam a vérben szóval jó erősen a nagyobb bibikre kötszerrel befásliztam. Ha valami akkor az mindig van nálam.

-Crist a mi beépített emberünk. Aiden után szimatolt és belekeveredett egy ügybe. Akkor még nem tudta, hogy az mennyire túlmutat mindenen. A Mikas cég feje, Aiden apja valahogy közrejátszik az egészben. Szervezett valamit, de nem tudom pontosan, hogy mit és milyen céllal, de azt tudom, hogy ott valaki megölte Crist. Kb 198 centi magam, fekete hajú, élénk kék szemszíne van, kb 30 éveiben vagy annak végén járhat, a nyakán van egy hosszú fehér heg. Ismersz valakit, akire illik a leírás? Vagy tudsz még hozzátenni bármi mást? Miért volt a cipőjében egy érem, a közepébe meg egy C betű vésve? Ah... túl sok a kérdés. - a hajszálaimat, amik a szemembe lógtak hátra fésültem.

-A-azt tudom, hogy m-mikor a-az erdő béli házba bementünk már jártak előttünk ott valakik. De mindenki meghalt, aki ott volt. Néhány emberünk átkutatta a házat amikor az felrobbant. Sokan odavesztek. Elméletileg a háznak volt egy riasztórendszere jól elrejtve és alaposan beépítve. Semmit sem találtunk néhány használati tárgyon kívül. Kanapé, füzetek, edények csak, mint egy rendes ház lett volna. E-esküszöm, hogy...

-Milyen füzet? - megfogtam egy tőrt és a szeme elé tartottam.

-T-több i-is volt. Történelem, matek, biológia, mindenféle tantárgy, amit az iskolában tanítanak.

-Fegyver, vér vagy bármi gyanús nem volt ott? - becsukta a szemét, mintha attól, hogy nem látná, már nem is lenne ott.

-N-n-nem... d-de volt egy lány!

-Milyen lány? - kezd érdekesen alakulni ez a beszélgetés.

-Fekete hosszú hajú, vörös szemű. Az emeletről láttam, hogy valakit felrobbant, a keze megsérült és elfutott. Nagyon h-higgadt volt é-és egy m-másodpercre mintha esküszöm egy mosolyt láttam volna az arcán.

-Szóval összegezve. A lány abban a házban élt szerinted, majd a valakik odament, mindenkit kinyírt csak a lányt nem, majd jöttetek ti, elijesztettétek az embereket, hagytátok, hogy a elmeneküljön a lány, a házban nem találtatok semmi érdekeset és a társaid közül sok meg is halt a figyelmetlenségetek miatt?!

-E-elkaptuk a lányt. - hirtelen kinyílt a szeme és gusztustalan fény csillant benne, mintha valami világmegváltó dolog jutott volna eszébe. De az ő helyzetén semmi sem segíthetne már. Bár...

-És?

-A központban most hallgatják ki. Maga Aiden vállalta a kihallgatást, személyesen.

-Érdekes, folytasd! - elvettem a tőrt a szeme elől.

-A jobb oldali szárnyban. A pincébe van bezárva.

-Mi a kód?

-12345...

-Nem kérdezem meg újra! - fél centire van a tőr mostmár a másik szeménél. Mert fő a változatosság.

-Könyörgöm... bármire esküszöm... - remek, eddig bírta mostmeg elkezdett bőgni- igazat mondok... kérlek...

-Jól van, jól van, jól van. És miért Aiden hallgatja ki a lány?

-Azt nem tudom... de a nagyfőnök bízta rá az ügyet, és amióta elkezdődött ez az egész, elég feszült napközben, nem alszik rendesen és dührohamai vannak.

-Akkor végeztünk?

-Szerintem igen! - undorító. Az izzadt, koszos, véres arcára egy mosolyt erőltetett. Hátrébb léptem tőle. Eldobtam a tőrt. Nagyon boldog lehet. De nem sokáig.

Elővettem egy pisztolyt és combon lőttem, majd karon, majd ugyanazt a sort csak másik oldallal. Végül, mikor a fény a szeméből kezdett kihunyni, megfogtam az arcát és a szemébe néztem.

-M-miért - büdös lehelletét érzem az orromba felszökni.

-Azt mondtam elmehetsz. De nem azt, hogy te akkor még élni fogsz. - és a homlokába lőttem vagy hat golyót.

A fény a szemében kihunyt és elkezdett a vér lefolyni az arcára. Egyenesen a nyitott szemébe, majd a nyitott szájába. Az embernek ez elég szokatlan látvány lehet. De én már tizennégy éves korom óta ezt csinálom. Először, mint mindenki tanultam, majd tanítottam a kegyetlenséget. Már-már hétköznapi számomra.

Végeztem. Véget ért a show. Jelentenem kell Morinak és hívnom tökmagot, hogy elmondjam neki, mit tudtam meg. És Josh-sal is váltanom kéne néhány szót.

Kimentem a folyosóra, a lifthez és ott hívtam fel vöröskét.

-Most tényleg nagyon szar az időzítésed, szóval inkább később zavarj. - a háttérben heves harc folyik. Sok lövést, ordítást hallok. Tökmag is zihál.

-A lányról.

-Mi van vele? - persze erre a témára rögtön ugrik.

-Jobb szárny, pince, kód 12345. Ne kérdezd.

-Utállak. - letette. Lesz neki néhány óra, míg bal oldalról, középen és jobb oldalra átverik magukat.

Már reggel 10 óra. Lehet elkéne előtte mennem a kajáldába gyorsan bekapni néhány falatot.

-Igen Will? - mondja Oli a telefon másik végén.

-Menj a Mikas központba és segíts be. Ohh és mond meg Joshnak, hogy jöjjön ide.

-Értettem. - leraktam.

Elindultam a lifthez, lementem a büféhez, vettem magamnak nyolc pogácsát és egy tripla fekete kávát, cukor nélkül. Ismét a lift felé vettem az irányt, hogy az irodámban várjam meg, mire ideér.

Utána valószínűleg EGYEDÜL megyek jelenteni Morinak. Ismét. Ha holnap kiszabadulok onnan, hálát mondok a pizzám felett, amit rendelni fogok MAGAMNAK. Bár, a hálát mondok rész nem biztos, hogy benne lesz a pakliban. Inkább csak rendelek egy pizzát és ÉN megeszem.