Vékony a határ

2 0 0
                                    

Az a fránya szeptember 1!
Reggel 7:15-kor keltem, hogy 9-kor már időben tudjam koptatni a padot. Beléptem az iskola ajtaján és a szokásos gyümölcsillat fogadott. Mrs. Rosevelt portásasszony szokásosan az ajtó mellett várt minket, és széles mosollyal fogadta a diákokat. Ismét megcsodáltam a növényeket a bejáratnál majd, a második emelet felé vettem az irányt, hogy időbe beérjek az első órámra az évben. Az utolsó első órámra, az utolsó első napomon.
Betoppantam, és leültem a szokásos helyemre a bal szélső sorba, a fal mellé. A kémia tanárom, Ms. Miller már éppen a periódusos rendszerét készítette elő, mikor a kilincs ismét megmozdult. Megérkezett Gracie és Greg. Fellélegeztem.
—Jó napot! -köszöntek mindketten illedelmesen.
—Smith, Hugo. Késtetek. -felelte nyersen Ms. Miller, és fojtott lett a levegő a tanteremben. Ms. Miller, semmit nem változott. :)

Kémia után, Gracie elkísért mosdóba és kimentünk az osztály padjához, a fehér padhoz. Az a pad, a padunk, sok emléket fűzünk hozzá. 4 éven keresztül: télen, nyáron, hóban, sárban, tűző napsütésben ott ültünk, beszélgettünk. (esetleg házit írtunk, telefonoztunk). Hiányozni fog.
—Isa, Vivian itt van? -kérdezte tőlem halkan Gracie, de Greg így is meghallotta.
Oh Vivian, a bűvös név. Greg volt nagy szerelme. Már alig-alig tudtunk kódneveket kitalálni, csak hogy ne tudja Greg, hogy róla beszélünk.
Az ő történetük eléggé bonyolult, olykor fájdalmas.
Még 10. végén jöttek össze a Festők Klubjában, mint egy filmben, ugye? Eleinte még minden sínen volt, amíg Gregnek családi problémái nem adódtak, és Vivian meg nem elégelte ezt. (Vivian going-out típus, és Greg pedig abban az állapotban nem volt az, ami teljesen érthető.)
—Nem kell suttogni. Hallottam. Minden alkalommal hallom. -szólt ránk Greg, miközben a fiúk kínosan egymásra néztek a pad tetején ülve. -De már nem érint meg. -folytatta.
-Ugyan, ezt te sem gondolod komolyan. Ezen nem tudsz túllépni olyan könnyen. -jött meg Florian a büféből.
Felforrt a vér az ereimben, mikor megláttam őt. Elkényeztetett, arrogáns, mindig a "legjobb" iőpontban érkezik és sosem tudja, mikor kéne befogni. Osztálytárssal jó kapcsolatot kellene ápolni, de nem tudom megállni. Azt hiszem, ez kölcsönös. Gracie átkarolt, és elszámoltam tízig.
Gracie mindig azt mondja, vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között, sosem hittem ebben..

Kupidó nyilaWhere stories live. Discover now