SnowBaz Oneshots

Vámpírtámadás

Minden egy sötét éjszakán kezdődött, abban az órában, mikor minden ember már az igazak álmát alussza. Azonban akadtak olyanok is akik nem ezt tették.

Tyrannus Basilton Grimm-Pitch ezek a kevesek közé tartozott. Szokásos hidegvérét elveszítve, morogva, vérben forgó szemmel állt a Watford várfalának tetején. Szomjazott, de megakadályozták abban, hogy csillapítsa vérszomját. Kezdte elveszíteni az eszét. Máskor ez félig-meddig rendben lett volna, de jelen pillanatban más volt a helyzet. Ugyanis kísérletezett. Arra próbált rájönni, hogy pontosan mennyi ideig marad az eszénél vér nélkül. Már a határainál járt, és tudta, hogy innia kell. Most pedig valamelyik idióta betett neki.

Hegyes agyarait megvillantva veszélyes mosolyt öltött sápadt ajkaira. Nem nagyon érzékelte a külvilágot. Csak a vér hívó szava jutott el tudatához, és vette irányítása alá. Gyönyörű szürke szeme nem látott mást csak azt a szarvast, amit elejtett, de már nem tudta belemélyeszteni a szemfogait.

Azonban nem volt egyedül. A halott vad mögött ott állt valaki más is. Vörösarany göndörödő fürtjeibe belekapott a szél, szeplős arcát jeges fuvallat ostromolta. Kék szeme a másikat fürkészte. Megpróbálta elkapni annak az igéző szempárnak a pillantását, de sikertelenül. A másik csak az állatra fókuszált. A máskor olyan arrogáns fiú minden józanságát elveszítve, egyedül a ragadozó ösztönei által vezetve ott állt vele szemben. Nem ismerte fel őt. Végül halkan, torokhangon morogva megszólalt:

- Szomjazom... elvetted a zsákmányom... nem foglak életben hagyni... - mély hangja megremegtette Simon Snow szívét.

- Baz, én vagyok az... - mondta halkan.

- Vért akarok! Most! - a vámpír nem hallotta meg, csak és kizárólag a tetemből csordogáló vérre figyelt.

- Baz... azt nem szívhatod ki... Beteg, ha megiszod a vérét beteg leszel tőle. Meg is halhatsz. Meg volt mérgezve - próbálta meggyőzni a másikat, sikertelenül. Rávetette magát a vadra. Simon elkapta a karját, de Basilton túl erős volt, földre döntötte. Szorosan megragadta csuklóját és nem engedte el. Közben folyamatosan beszélt hozzá.

- Baz, nézz rám jó? Nézz rám, én vagyok az! Ne csináld! Nem veszítheted el a fejedet! - felszisszent, az ifjú Pitch-örökös sokkal erősebb volt nála. Teljesen leszorította a földre, rátérdelt a mellkasára. Odahajolt a nyakához, hogy megharapja és a vérét vegye. Simon nem tudott ellenállni. Lélekben megpróbált felkészülni arra, hogy végül is a szobatársa fogja megölni. Ekkor azonban Basilton hirtelen elengedte. Megrázta a fejét és zavaros tekintetével megpróbálta felmérni a másikat.

- Snow? Te...

- Baz, én vagyok az! - Snow megkönnyebbülten felkiáltott.

- Tűnj... el... még meg fogsz... sérülni... - a másik láthatóan megint kezdte elveszíteni a kontrollt az elméje felett.

- Baz! - odalépett hozzá, megragadta a vállainál fogva, maga felé fordította. - Figyelj ide! Abból nem ihatsz! Ha vér kell, itt vagyok én! - letépte a nyakkendőjét, félrerántotta az inge gallérját, feltárva a nyakát.

- Mit csinálsz Snow?! - a vámpírfiú rémülten hátrált. Nincs szándékában ártani a másiknak, de ha tovább folytatja, teljesen elveszti az eszét, és még a végén megöli! Ám Simon nem hagyott időt neki. Elkapta a gallérjánál fogva, magához rántotta és megcsókolta. Mindenét beleadta abba az egy csókba, hogy végre magához térítse a másikat. Sajnos pár dologgal azonban nem számolt.

Basilton szenvedélyesen csókolta a másikat. Ajkával véresre dörzsölte a másikét. Már rég nem Simon volt az aki irányított. Hosszú ujjaival beletúrt azokba a csodálatos fürtökbe, hátrarántotta Simon fejét, hogy hozzáférjen a nyakához. Több helyen is vörös szívásnyomokat hagyott a szeplős bőrön, majd a fiú vérének illatától eszét vesztve belemélyesztette az agyarát a nyakába, a kulcscsontja fölött.

- Ahh! - kiáltott fel Snow. Baz erre végül magához tért és rémülten realizálta, hogy mit is tett.

- Simon! Merlinre, jól vagy? - remegve tett pár lépést hátra. Nem akarta bántani, viszont most vér csorog le a nyakán, azokból a sebekből, akit ő okozott neki.

- Már épp akartam mondani, hogy jobban szeretem, ha Simonnak szólítanak - vigyorgott a másik. Egyáltalán nem érdekelte, hogy véres fognyom található a nyakán. - Végül is magadhoz tértél. Ezt akartam. Elértem. Tudtam, hogy meg fogsz harapni. Tudtam, hogy magadhoz fogsz térni. Tudtam mit kell tennem. Akartam. És, hát, nem is utolsósorban, már nagyon régen meg akartalak csókolni - vakarta meg a fejét. - Remélem megbocsátasz, hogy ezt ezen az úton tettem.

- Simon... - Baz elkapta a karját és befogta a fiú száját a sajátjával. Ez már nem volt annyira egy csók, élve falták föl egymást. Snow a falhoz lett szorítva. Basilton egyik kezével a hajába túrt, a másikkal a derekát karolta át. Újra kezelésbe vette a nyakát. Apró csókokat hintett rá, harapásokat és szívásnyomokat hagyott maga után. Simon átkulcsolta a karjával Basilton nyakát, a bal lábával a derekát fonta körül. A Pitch fiú magasabb volt nála, és bármennyire ő a Legnagyobb Mágus, Baz dominanciája rá is hatott. És Baz... a Pitch-örökös. A Mágusvilág „királyi családjának" az utolsó leszármazottja. Egyenrangúak.

Basilton felkapta, és a Lebegj, mint egy pillangó igét használva leugrott a várfalról Simonnal a karjában. A toronyszobájukhoz érve feltépte az ajtót és ledobta Simont az ágyára. Megvillantott egy félmosolyt, majd rávetette magát. Ekkor azonban kopogás hallatszott és egy lányhang szólalt meg.

- Simon! Simon! - a fiúk felugrottak, Baz felmordult, de elengedte Snowt.

- Penny? - az ajtó kinyílt és belépett Penelope Bunce.

- Mi az Bunce? - kérdezte Baz ingerülten, akinek jó szokása volt szinte mindenkit a vezetéknevén szólítania.

- Crowleyra, fiúk, baj van, azonnal gyertek! Úgy tűnik vámpírok szabadultak el az iskola területén. - A két fiú egymásra nézett és halványan elmosolyodtak.

- Nem kell aggódnod Pen, egy volt csak és már elintéztem - mondta Simon.

- Akkor rendben. De jól vagy Simon? Mert a nyakad...

- Oh, tudom! - a másik kínosan elvigyorodott. - Pen, figyelj, viszont nagyon késő van már, szóval ha nincs más, akkor mennénk aludni...

- Simon, szerintem te valamit titkolsz. - nézett rá Penny tanárnénis tekintettel, majd megfordult és kiment a szobából. Simon ránézett Bazra és eleresztett egy megkönnyebbült sóhajt, majd csibészesen elvigyorodott és megkérdezte:

- Folytatjuk?

- Ez nem kérdés Snow!

- VÉGE -