Veszélyes vonzalmak

Harmadik

Harmadik fejezet - Emma Reed

Amikor Easton elmegy, még fetrengek az ágyban egy ideig, aztán nagy szenvedve kikelek, és egy kicsit elegánsabbra fogom magam. Egyszerű, de nagyszerű szettet választok: Fekete szoknya, magassarkú és egy ing. Meg persze egy bőrkabát. A sminkem nem nagy cucc, csak egy szempillaspirál.

8:00 van, én  már buszra várok, és azon agyalok, hogy mit és ogy fogom bemutatni magam. Amikor felszállok a buszra, a kedvenc zenéim ( Retro zenék ), hallgatom amik olyanok, mint pl.: What Is Love, Rhythm Is A Dance, stb.

Amikor  az étterem felé sétálok, már kint látom, mekkra sor van. Szép és letisztult étterem, szimpatikus volt már elsőre is. Amikor belépek, egyből egy biztonsági őr fogad, aki megkérdezi, hogy mit szeretnék, mivel a főnők Úr irodája felé vettem az irányt. Miután tájékoztattam, bólint, és bevezet a szobába.

– Mr. Woodman, megjött az interjúra a hölgy – mondja kimérten, majd int, hogy menjek közelebb.

– Á! Már vártam magát. Kérem, foglaljon helyet! – mosolyog rám a pasas. Egy rövid néhol ősz hajszállal rendelkező kék szemű férfi áll előttem. Fekete öltönyt visel, és az asztala olyan rendezett, hogy nő létemre nekem nem ilyen.

– Köszönöm – mondom én is viszonyozva a mosolyát.

– Meséljen, mi célból jött hozzánk? – mondja majd helyet foglal, elővesz egy lapot és egy tollat.

– Hát… Ugye én még középiskolás vagyok, jövőre érettségizem. Szerettem volna valami munkát magamnak a suli mellé, ez a hely pedig nagyon megtetszett – mondom egyszerűen.

– Értem… Hány éves is ? 

– 18.

– A szülei tudnak erről? Sajnos ahhoz, hogy aláírjük a munkaszerződési lapot, kellene egy nagykorú is – mondja közben pedig összeráncolja a szemöldökét. Mit mondjak erre?

– Sajnos nem tartom a szüleimmel a kapcsolatot. A párommal élek – mondom magabiztosan.

– A párja is aláírhatja ezt a papírt… – az asztalához nyúl, felveszi a szemüvegét, és olvasgatni kezd, majd rám pillant.

– Az életrajza egyébként probléma mentes volt, örömmel adok lehetőséget egy ilyen szép, fiatal Kis hölgynek. Gondolom nem ér rá a párja ebben a pillanatban…

A szívem most ezerrel ver, hogy sikerült, és nem is mondtam semmi értelmeset…

– Nem, sajnos. Dolgozik, viszont holnap reggel bejövünk, ha az megfelel önnek – mondom mosolyogva.

– Tökéletes Miss…

– Emma Reed.

– Miss Reed. Köszöntöm nálunk! – mondja mosolyogva. 

Miután megbszéltük a részleteket, körbenéztem az étteremben. Minden nagyon igényes volt, és vidám. Elindulok hazafele, a lehető legboldogabban, mi mást kívánhatnék még? Van egy csodás párom, egy kis lakásom, és hamarosan egy pöpec munkám.

Amikor a busz felé veszem az irányt, hitelen meghallom  a nevemet a hátam mögött. Odakapom a fejem, és Easton áll meg mellettem az autójával.

– Ne vigyem haza, hölgyem? – kérdezi  szelíd mosollyal.

– Megköszönném, uram!

Azzal kiszáll, és kinyitja nekem az ajtót. Hazafele elmesélem neki, hogy ment, és, hogy sikerült: Felvettek!  Türelmesen hallgatja végig a mondandómat.

Otthon kényelmesen telik az esténk. Filmet nézünk, majd a mellkasán feküdve alszom el, miközben a hajam simogatja.

Amikor reggel felkelek, izgatottan ugrok ki az ágyból, és veszem a kávéfőző felé az irányt.Úgy örülök a mai napnak, mint majom a farkának! Berohanok a hálóba, és Eastonra ugrok.