Ma megjelentél álmomban,
Akár annak idején csodaszép voltál.
Meg se szólaltunk én csak odasimultam
Hozzád s egy pillanatra újra miénk volt a világ.
Mert szerelmesekért rázzák reggelente lombjaik
A fák s az ő kedvükre táncol, ha fütyülnek a nyár
Elmúlik a báj vörösre ázik az azóta szürke táj.
Én újra s újra elzavarlak magamból,
Erre te hívatlanul visszajössz föl-alá botorkálsz.
Ahol legjobban szerettelek most ott fáj, ha motoszkálsz.
