In The Moonlight ~Minsung

~ ÉLETEM SZERELME

„Annyit gondolok rád, hogy egyszerűen lehetetlen, hogy ne érezd."

★Han pov★

Milyen jó arra kelni hogy életed szerelme melletted fekszik, a lányotokkal a mellkasán.

Cuki.

Ez az egy szó jut eszembe, amikor meglátom ezt. Nagyon aranyosak.

Emlékszem hogy amikor még Gimibe jártunk nem aludhatott ott minden nap nálunk, és ezért kurva nagy hisztit csapott.

Édes volt akkor is, édes most is, és édes is lesz.

Imádom.

Miután abba hagytam a férjem és a lányom csodálását lementem a konyhába ahol elkezdtem nekik készíteni a reggelit. Miyeon tápszert csináltam míg Minho palacsintát kapott reggelire.

-Jó reggelt életem szerelme. -mondta a tarkómra miközben megpuszilta.

-Szia kicsim. -mondtam. -Miyeon? -kérdeztem miközben megfordultam. Ő csak az etető székre mutatott ahol a lányunk drága ott ült és tulajdonképpen kómás volt. De irtó cuki látvány volt.

-Ott van a tápszere. Megeteted vagy megetesem én? -kérdeztem.

-Megetetem. -mondta és leült Miyeon elé. -Gyere picim. -mondta és a kezébe fogta, majd elkezdte etetni. Közbe a másik gyermekem az már jelezte hogy éhes.

Pár óra múlva

Minho elment pár ügyet elintézni, és hát drága Miyeon-nal illetve a másik gyermekemmel maradtam.

-Sziaasztok! -jött be anya miközben engem megölelt, majd utána az unokáját. Apa is ugyan ezt tette, majd leültek az asztalhoz, és mi is oda totyogtunk.

-Hogyhogy itt vagyok? -kérdeztem.

-Jöttünk meglátogatni. -mosolygott anya. -Ohh tényleg hogy vagytok, mizujs és hol van Minho? -kérdezte.

-Minho dolgozik, jól vagyunk, és hát minden okés. Veletek? -mosolyogtam miközben már készítettem a vacsorát ami spagetti lenne.

-Minden rendben. -mondta most apa. Eddig olyan szótlan volt. -Minho szülei hogy vannak?

-Jól. -mondtam és mikor elkezdett csörögni a telefonom kiszaladtam. -Haló? Mrs. Lee-Han Jisung. -mutatkoztam be.

-Szia Jis! -köszönt Minho anyukája. -Csak annyit szeretnék mondani hogy nemsokára ott vagyunk nálatok. -mondta és letette. Szép, mindenki egyszerre.

-Itt vagyok. -mondtam és kimentem. -Minho szülei is jönnek. -mosolyodtam el.

Kicsit később este

Miután Minho szülei is megérkeztek, mindenki leült beszélgetni. Minhot vártuk a kajával.

-Appa. -mondta Miyeon könnyes szemekkel. 30 perce ezt mondogatja mivel hiányzik neki az apja már.

-Kicsim nyugodj le rendbe? -mondtam neki és az ölembe kaptam. Mikor leültünk a nappaliba megfogtam és Miyeont az ölembe ültettem, aki elkezdte a hasamat simizni de csak óvatosan. Érzi a kis testvére jelenlétét?

Csak megpusziltam Miyeon fejecskéjét és engedtem hogy tovább simizze a hasamat.

-Baba. -mondta ki hirtelen a szót Miyeon amit nem tudtam mire vélni.

-Mi az kicsim? -mondtam neki kuncogva.

-Baba. -mutogatott a pocakomra. Komolyan érzi a testvére jelenlétét?

-Kisfiam megint terhes vagy? -kérdezte anya tőlem könnyes szemekkel. Valszeg ezek öröm könnyek.

-Igen. -mondtam nekik mosolyogva az igazat bevallva. Miyeon csak tovább simizte a hasamat.

Mindenki gratulált és megölelt.

-KICSIM ITTHON VAGYOK! -mondta ki Minho mire a többiek felálltak kivéve Miyeon és én. Nem tudtam mire vélni hogy Miyeon nem szaladt az apjához, hanem itt maradt velem és simogatja a pocakom. Pedig pár perccel ezelőtt még az apjáért sírt. -Na már nem is üdvözöltök? -mondta Minho miközben bejött.

~Oh, Bébé, oups, Mademoiselle.💞

Btw: kurva boldog vagyok. Bocsi hogy nem volt rész, csak ohmm.. történt egy s más, de minden rendben van, minden happy. Egyébként.. köszönöm leeminhofelesege-nek aki kepes volt minden gondomat vegig hallgatni. Azota egyebkent egy part alkotunk. -a kiszemeltemmel / szerelmemmel akirol az nap beszeltunk-