Natural Elements Academy -A Villámlás Gyermeke

3.rész

Reggel 4:10 volt. A laptopom kijelzője halványan bevilágította a szobát. Az Internet-et hívtam segítségül, hogy többet megtudjak a rejtelmes akadémiáról, ahova nem is olyan sokára menni fogok.

Pipper békésen szuszogott mellettem, néha nagyokat sóhajtva.

A közösségi médián semmit nem találtam az iskolával kapcsolatban, amit őszintén, nem is csodáltam. Miért is hirdetnék magukat?:
- Hé! Ez itt egy különleges erőkkel rendelkező tinik középiskolája, nyugodtan megtalálhatnak minket a fekete mágusok!

Ja..természetesen.

Miután -feleslegesen- a szerencsét emlegetve párszor próbálkoztam a NEA keresésével, úgydöntöttem, hogy még pár órát illene aludnom, tekintve, hogy hajnali öt óra volt.

Pipper mellé ledőlve még egy ideig nem jött álom a szememre.
Azon gondolkodtam, hogy vajon jól döntöttem e. Hogy valóban elakarok e menni, hogy jobban megismerhessem magam. Valószínűleg bárki más azt mondaná, hogy 'Mégszép!'. Én viszont ebben is különbözök.
Egyszerűen túl ragaszkodó természetű voltam és több, mint fájdalmas lettvolna otthagynom édesanyám és Pipper-t is.
Fel sem tudtam fogni, hogy milyen erőm lehet, mert mindennek számítottam, csak különlegesnek nem.
Egy idő után elnyomott az álom, és másnap reggel Pipper nyafogására keltem.
- Mondom, hogy nem én vettem el! Benji ette meg a csuszát, én tudtam, hogy azt a bálra akarod vinni!- kiabált halkan.
Benji, Pipper kisöccse volt. Összesen hárman voltak testvérek: Pipper, James és Benji.
James miatt késtem le a tegnapi órám, ugyanis hobbija utánam járkálni. Még hatodik osztályban szerelmet vallott, kívülről fújta az órarendem és, hogy iskola után mikor járok edzésekre.
James a tipikus focista volt, jól nézett ki, de a tantárgyakhoz annyira értett, mint én a főzéshez. Azaz semennyire.
- Most mennem kell, Robin felébredt.- mosolygott rám, majd egy gúnyos vigyorral kinyomta a telefont.
- Végre!- tárta ki a karját és az ágyra mászva átölelt.
Kómásan fújtam ki a levegőt, miközben Pipper egyre szorosabban ölelt, aztán elkezdett jobbra-balra dülöngélni.
- Ha így folytatod, akkor itt a válladon fulok meg!- köhögtem, mivel Pipper szószerint kipréselte az összes levegőt a tüdőmből.
- Bocsi.-engedett el.
- Öltözz fel és mehetünk!- tapsolt sürgetve engem.
- Jó jó.- forgattam a szemem, miközben a szekrényemhez léptem.
A választásom egy fekete haspólóra és egy kék rövidnadrágra esett.
- Kész vagy már?- hallottam Pipper türelmetlen hangját a szobán kívülről.
- Igen.- fordítottam el a kilincset.
A telefonomat a zsebembe csúsztatva, követtem Pipper-t a bejárati ajtó felé.
- Szereznünk kell neked Seon-t.- nyitotta ki az ajtót előttem.
- Hogy mit?- pislogtam.
- Seon-t.-ismételte.
- Ez a "varázsvilág" pénzneme. Ezzel tudsz vásárolni, olyan, mint a dollár.- magyarázta.
- Ijesztő, hogy többet tudsz erről, mint én...- vontam fel a szemöldököm.
- Amióta rájöttem, hogy te is olyan vagy, mint az édesapád, azóta az összes ilyen könyvet elolvastam!- mondta lelkesen, miközben kettessével szedve a lépcsőt, szaladtunk a konyha felé.
A kulcsot elvéve a konyhapultról, a bejárati ajtó elé léptem.

- Olyan jó, hogy van egy különleges barátnőm!- tapsolt Pipper. Az utcán sétálva a 'Fresno belváros' táblánál jobbra fordulva, egyenesen a bank utcájába vettük az irányt.
Pipper néha úgy viselkedett, mint egy tizenkét éves, de pont ez hiányzott belőlem. A pozitív gondolatok, az életvidámság, a nevetés és a lelkesedés.

Fiatalon megkellett tanulnom nélkülözni, hiszen családapa nélkül nőttem fel.
Az iskolában is nehezen illeszkedtem be, mindig is más voltam, mint a többiek.
Engem inkább vonzott az olvasás, mint felpörgetett zenékre táncolni a telefon előtt, majd kirakni egy olyan platformra, aminek a neve: Tiktok, és várni, hogy hányan és kik like-olják.
Nos, igen. Pontosan ezért volt a saját osztályomból egy barátnőm, Pipper.