𝘏𝘜𝘓𝘐𝘎Á𝘕𝘖𝘒 [veszélyesen szeretem]-𝘑𝘐𝘒𝘖𝘖𝘒 [𝘠𝘈𝘖𝘐]

4

Szereztem barátokat, vagy hogy is mondjam...beszélgető társakat. Csakhogy azok sem kötöttek le annyira mint nagy sajnálatomra, az a banda akik csupa feketében, szegecses karkötőkkel díszített kezekkel állt az udvaron ebédszünetben.
Néha-néha fel pillantottam rájuk, aztán pedig vissza a szárított gyümölcsömre. Nos az már kevésbé volt érdekes.
-Te nagyon bámulod őket.-egy thai srác, és azt hiszem még a nevét is tudom...talán Seth.
-Valóban.-mondtam, kár lett volna tiltakozni.
-Ki vele, ki tetszik közülük? Remélem nem a rózsaszín hajú, mert őt már lestoppoltam.-Seth teljes fogsoros vigyort mutatott felém, kár volt ugyanis így premier plánban láttam a foga közt lévő hínár chips maradványait.
Guszta látvány.
-Szimplán csak érdekesen öltöznek, azért néztem őket.-rántott válat, ám abban a pillanatban valaki megkocogtatta a vállamat ezért kénytelen voltam hátrafordulni egész testemmel.
-Új fiú igaz?-már elsőre tudni lehetett ez az alak semmi jót nem akar, leírt róla és szinte homlokára volt írva "és leszek az életed megrontója."
-Nem, én anyád vagyok csak férfiruhában.-ráztam meg a fejem hitetlenkedve.
Mindig is ilyen volt a természetem, azt különösen utáltam ha értelmetlen kérdéseket tesznek fel nekem.
Seth alig bírta magába fojtani a feltörni készülő nevetését.
-Mit mondtál?-horkant fel és meglökött hátulról így a szívószál majdnem az orromba ment.
Feldühödtem.
-Mond csak, neked is vonalzóval rajzolták az agyhullámaidat?-amikor hirtelenjében felkeltem a szék majdnem eldőlt.
Nagy szemekkel meredtem rá, ő pedig továbbra is állta azt.
-Én normálisan kérdeztem bunkókám. Megjött, hogy ennyire ideges vagy?-megint meglökte a vállamat, most már mindenki minket bámult.
-Én meg nem vagyok kíváncsi rá. Meglepő nem, nos akkor...meglepi!-azzal pedig sarkon fordulva elhagytam az udvart.
Szemem sarkából láttam a bandát, akik tátott szájjal bámulták a jelenetet.

A kollégiumi szobában most szerencsére egyedül voltam, még a folyosón se járkáltak.
Kizártam mindent, és mindenkit ezért is nem vettem észre ha valaki bejött a szobába.
Fura érzés fogott el, így kinyitottam a szemeimet.
-Mi a f...-ám Jin befogta a számat, miközben fölöttem térdelt.
-Mocskos egy szád van barátom, meg kell hagyni.-Jin mosolygott és végül ülésbe húzott.
-Mit keresel itt?
-Elhagytam a kalapomat, nyilván a komornyiknál hagytam.-mondta.
Amikor látta mennyire hülyének nézem, nevetve közölte velem miszerint csak viccelt, hogy oldani tudja a feszültséget.
-Oké, valójában mit keresel?-fújtattam.
-Nem mit, hanem kit. Nem láttad Jungkook-ot? Ebéd után felszívódott.-vakarta meg a tarkóját zavartan.
-Nem láttam.
Az emlegetett szamár szinte varázsütésre jelent meg az ajtóban, érdeklődve pillantott barátjára.
-Cseszd meg, hol voltál? Égen földön téged kerestelek.-játékosan eljátszotta mennyire haragszik Jungkook-ra.
-Hihetetlen mennyire népszerű vagyok.-önelégült vigyorát most szívesen letöröltem volna a pofájáról, valamiért zavarta a szememet.
-Népszerű az.....a faszom népszerű te vadbarom, miattad fogunk elkésni.-csapta mellkason barátját aztán intve nekem közölte Jungkook-al, van tíz perce elkészülni.
Kettesben maradtunk, én nekifogtam a füzetemben lévő anyag megtanulásához, és szidtam az Istent amiért az anyagot nem a drog alatt értem. Hanem a második világháború unalmas vázlata alatt.
Jungkook valóban elkészült tíz perc alatt, épp a tükör előtt ácsorgott, a szerencsétlen valómat nézte aki ott kuporgott az ágyán bújva a füzetét. Borzalmas látvány lehettem.
-Na jó, elég!-fordult meg hirtelen, és oktalanul dühösen.
-Mit?
-Velem jössz!
Nyilván tudjátok a kérdést amelyet feltettem magamban.
-Parancsolsz?-vontam fel a szemöldököm, már-már kívülről úgy tűnt a tekintetem mintha utálkozva bámulnám őt.
-Jó leszel így, gyere.-átszelte a szobát, megragadta a kezem és kihúzott az ágyból.
A szegény füzetem feledésbe merült.
Ebbe mi a faszom ütött?
Még a cipőmet is alig bírtam felvenni annyira sietett őnagysága.
-Mi van ha nem akarok menni, bárhová is rángatsz?-téptem ki a mancsomat, erős szorításából.
-Nincs olyan opció. Unom már, hogy állandóan a könyveket bújod.-felelte lazán miközben a folyosón ballagtunk.
-Biztos nehéz lehet neked, látni hogy valaki tanul is, nem csak bulizni jár.-gúnyolódtam.
-Osztályelső vagyok, Jimin.
-Tényleg?
-Nem.-felelte amivel elérte nálam hogy bokán rúgjam de csak fejben, nem mertem volna tényleg megcsinálni.

A kocsi amit vezetett, kezdtem azt hinni bármelyik pillanatban felmondja a szolgálatot. Hatvanas táblánál ment százhússzal. Én azt értem hogy "rossz fiú vagyok nekem nem léteznek szabályok", de azért nem kéne megduplázni a sebességkorlátot.
-Te is inkább áramot vezess, ne autót.-morogtam az orrom alatt. Ha meghalunk én ölöm meg személyesen az alvilágban.
Jungkook önfeledt nevetésben tört ki.
Na tessék, most meg kinevet engemet!