(1) Nem az első: Lakás{Befejezett}

(5)

Kislmád, Öregraktár club, ápr.1. du. 11:46

Edit részegen táncolt, olyan zenére, amit csak az ő részeg tudata érzékelt. A tömeg nagy része már kidőlt. Már csak a lányok, meg Dani és félig-meddig Laci voltak józanok.
Dani egy percig sem vette le a szemét Renről, még akkor sem, amikor a többiekkel beszélt.
Csak akkor fordult el, mikor három vihogó kiscsaj odament hozzá aláírásért.
- Hé, és velünk mi lesz? - nyafogott Uhu. A lányok csak nevettek, és elmentek. Zoli hazament, mert az anyja felhívta, Uhu meg a pultnál lézengett.
Karcsi hirtelen Renhez fordult.
- Te, hogyan mondtál fel? Azt mondtad utóljára, hogy főnököd megmondta, hogy nem enged el.
- Ja, hát tökön rúgtam. - vonta meg a vállát.
- Jaaaa! Okéééé! - röhögött.
- Hát nézd, egy perverz állat volt. Megfenyegetett, hogy kirúg, ha nem fekszem le vele. Mikor mondtam, hogy akkor nyugodtan kirúghat, lefogott, tökön rúgtam, és közöltem vele, hogy felmondok.
- ÉS jól vagy? - nézett rá Eszti aggódva.
- Persze, nyugi! - nevetett. Dani feszülten figyelt. Eszti elrángatta Karcsit, Laci meg velük ment.
Ren zavartan körülnézett. Dani pedig megfogta a kezét. Még akkor sem szólt egy szót sem. Ren azon kapta magát, hogy a lábuk összegabalyodott, Dani pedig az ujjaival játszik.
Csak nézték egymást. Ren annyi mindent akart mesélni. Erre várt, hogy végre szembe ülhessen Danival, és elmondhasson neki mindent, ami vele történt, de most, hogy eljött a pillanat, egy szót sem szólt.
- Ha tudnád... - kezdte Dani, de ekkor Edit a nyakába ugrott.
- MÓKUCIII! Gyere bújjunk össze valahol! - majd megpróbálta megcsókolni. Ekkor már Esztiék is visszajöttek, Dani pedig Ren keze helyett Editet fogta, hogy el ne essen.
- Részeg vagy! - tért ki a csók elől. Edit olyan részeg volt, hogy fel sem tűnt neki.
- Kit izgaaaat?! Oh, remélem téged! Menjünk! Ébresszük fel a szomszédokaaaa... - ráhajolt a vállára, és elaludt.
- Elaludt? - kérdezte Eszti.
- Aha. Na, hazaviszem ezt a szeszkazánt. - karolta át.
- A barátnődről beszélsz.
- És? - majd elsétált a barátnőjével a vállán.

Már elmúlt éjfél. A fiúk még részegen ünnepeltek. Eszti és Ren már rég haza akartak menni, de egyik fiú sem volt olyan állapotban, hogy elkísérje őket. Eszti feladta, hogy Karcsit szólongassa, elindultak Rennel, egymásba karoltak, és remegő térddel vágtak neki az alig kétszáz méteres sétának.
- Várjatok! - Laci szaladt utánuk kezében a gitártokjával. Nagy kő esett le a szívükről. Elvégre mégis kisebb az esélye annak, hogy egy pasit, meg két csajt letámadnak, mint hogy egy, esetleg két lányt, mint tíz éve, két utcával arrébb.