Egyszer volt és már nincs...

A Kellemetlen nap és annak lezárása

Emlékszem, tisztán emlékszem. pontosan két évvel ezelőtt történt az az eset, ami miatt, egyszer és mindenkorra meg kellett változtatnom az életemet, és el kellett játszanom a halálom, hogy ne következhessen be az igazi.

Katonai gyakorlatot tartottak a hadseregben, ezért mint katonai rendész, kötelességem volt a hadgyakorlat lebonyolításában szerepet vállalni. Századosi rangban végeztem a szolgálatom, ezért oroszlánszerepet osztottak nekem. Én lettem a biztonsági irányító, azaz én koordináltam a bázison belül az őröket ameddig folynak a feladatok. Mondhatom, annyira örültem ennek a kulcsfontosságú szerepnek, mint egy jó erős tökönrúgásnak, a hátam közepére sem hiányzott, plusz majd még haza is kell autóznom Belgrádba, hurrá! Az ellenmondásnak helye nem volt, a parancs az parancs. Az olvasóknak mondom, hogy ne egy az amerikai produkciókban ábrázolt bázist képzeljenek el. Egy elhagyatott félig füves, félig beton futópályával rendelkező régi, a szovjet időkből megmaradt repteret alakítottak át gyakorlópályává, és a létesítményt bontott téglából készült fallal vették körbe, amit levakoltak és ennyi. A biztonság szinte áradt a falakból én autóval sem szívesen mentem el mellette, ezek meg szaladgáltak alakzatban a tövében. A kis kitérőnk után térjünk vissza a story velejére. Szóval nyeltem kettőt az eligazítás után, kisétáltam a sátorból és beültem a szolgálati autócskámba. Bekapcsoltam az URH rádiót és körbeszóltam, hogy mindenki legyen a helyén öt percen belül, mindjárt showtime! Természetesen mindenki egymás után akart válaszolni, a rádiómból ömleni kezdett a fülsüketítő frekvencia, ki is kapcsoltam a francba, inkább úgy voltam személyesen ellenőrzöm, hogy mindenki őrködik e, mint a sas. Elindultam a fal mentén az autómmal és szépen végig néztem mind a huszonöt őrpárost és lejelentettem a központnak: „Nyomhatjuk fiúk"!

Ezután én padlógázzal repültem vissza a sátrakból összetákolt irányítóközpont felé, nehogy át véletlenül megöleljen egy távolsági löveg felém repülő ajándéka. Mikor visszaértem a pozíciómra következett a legeslegunalmasabb része a napnak. Hat óra autóban ülés, mondanom sem kell nem volt egy izgalomdús napom, a végére teljesen lezsibbadt az agyam. Leadtam a szolgálatot, és elhajtottam a gyakorlat színhelyéről és ahelyett, hogy hazaindultam volna, gondoltam egyet és inkább a Triangulum nevű bárocska felé vettem az irányt. A közelébe érve, a sötét utcán csupán egy autó állt, de az az egy megkongatta a vészharangot bennem. Egy fekete német szedán, belgrádi rendszámmal, elöl két kalapos kétajtós szekrénnyel egyenméretű személlyel. Megálltam egy pillanatra az utcában, amit ők valószínűleg kiszúrtak, mert óriási lendülettel távoztak. Leparkoltam a helyükre és a két lábam szedve besétáltam a bárba.

Belülről igazán impozáns a hely, aranyozott csillárok, sötétfa burkolatok, elegáns környezet várja a látogatókat. Mikor benyitottam a dupla faajtón hirtelen minden tekintet rám szegeződött. Páran nyeltek egy nagyot, valakiben a vér is megállt a pillanat erejéig. Csak hogy tetézzem a helyzetet, megálltam és körbe néztem szúrós tekintettel, na ennél a pontnál az is megrémült, aki életében még soha. Ezután elindultam a pult fele, és ott helyet foglaltam a csapossal szemben. Hátrafordultam, hogy szemügyre vegyem az ijedt tömeget, senki meg sem mert mukkanni. Elmosolyodtam és odaszóltam a csaposnak:

-Imikém, a szokásosat!

Ekkor hirtelen mindenkinek leesett a kő a szívéről, valaki kacajban tört ki, rájött mindenki, hogy senki nem fog bajba kerülni. A pultos kiadta a dupla whiskykémet egy kis jéggel, és egy nagyot belekortyoltam. Letettem a poharam és elfordultam a bal oldalamra, ahol ugyanis megakadt a szemem valamin, pontosabban valakin. Egy fiatal lány ült a pult másik végénél, nem lehetett nálam sokkal se idősebb se fiatalabb. Egy érdekes rövid csillogó szürke ruhában ült, vállig érő szőke haja volt, és éppen rúzsozta magát a kis aranyszínű tükrével. Addig nézegettem ameddig észre nem vette, és mikor összeakadt a tekintetünk ő megrémült. Látszott az arcán a kétségbeesés, és hirtelen felpattant elkezdett felsietni a galériára. Én sem tettem másképpen, felpattantam és utána szaladtam. Kapkodtam lábam, a lépcső ropogott alattam, erre a lány elkezdett futni.

-Hé, hova szaladsz? -Szóltam utána.

Választ nem kaptam, de egy ajtócsapódást igen. Mikor felértem a galériára, tanácstalan lettem. Összesen az emeleten volt nyolc ajtó, nem akartam mindenhova benyitogatni. Mikor fordultam volna meg, hallottam egy halk nyikorgást. Megálltam a lépcső tetején, és megfordultam. Észrevettem, hogy a tőlem lévő második ajtó résnyire kinyílt. Katonai rendész létemre nem bízok a véletlenekben, ráfogtam a szolgálati pisztolyomra, és elindultam az ajtó felé. Óvatosan benyitottam. A szobában teljesen sötét volt. Vettem volna elő a pisztolyt mikor valaki berántott és bevágta az ajtót, ezután magához húzott és befogta a számat

-Maradj csöndbe! -suttogta egy női hang.

Ezután egyszerűen megcsókolt. Érzékien összecsavartuk a nyelvünket és szenvedélyesen csókolóztunk, két percen keresztül biztos. Egyszercsak elkezdett a lány keze lefelé csúszni, és mikor leért a nadrágomhoz, realizáltam, hogy azt sem tudom kivel is csinálom mind ezt. Hirtelen ellöktem magamtól és rászegeztem a fegyverem

-Ki vagy, tedd fel a kezed! -Kiabáltam rá

A pisztolyon elhelyezkedő lámba fénye mikor megmutatta ki is van velem a sötét szobában, ámulatomban leesett az állam és leengedtem a fegyver. Az a lány volt, aki elszaladt előlem.

-Miért csináltad ezt? Mire volt jó ez? -vontam kérdőre

-Nem akarlak bántani. -Mondta a földön kuporgó lány

Leguggoltam mellé és elkezdtem a hátát simogatni, mire ő rám nézett.

-Miért bántanál? -kérdeztem meg

-Azt nem mondhatom meg.

Válaszra nem volt időm mert letepert és elkezdett vadul csókolni. Viszonoztam a szenvedélyét, és erősen magamhoz húztam, élveztük egymás testét ahogy összesimul. Nagyon tetszett mikor a lány karcsú teste szinte eggyé válik az enyémmel.

-Gyere velem! -Szóltam a lányhoz lihegve

-Megyek, menni akarok!

Felkeltünk a földről éskimentünk a sötét szobácskából. Lesiettünk a lépcsőn, ki a bárból, aholbeültünk a kocsiba és elhajtottunk. Fél órán keresztül autóztunk, addig végig alány combján volt a kezem, amit ő végig simogatott, hálát mondtam az úrnak,hogy az szolgálati kocsim automata. Mikor a lakásomhoz értünk, kiszálltam akocsiból, kinyitottam a hölgynek az ajtót ahogy azt illik és felmentünk alakásomba. Mikor már mind ketten beléptünk, és becsuktam az ajtót, szó szerinta nyakamba ugrott. Vadul elkezdtünk csókolózni, én közben a lányt az ölembenbevittem a hálóba, ahol letettem az ágyra, és ledöntöttem. Nem kellett sok hozzá,hogy egyikünkön se maradjon sok ruha, ezután elmerültünk a kéjben és mámorban.Az egész éjszaka a szenvedélyről és a mámorról szólt. Imádtuk mikor a lehetőlegközvetlenebb módon összeér a testünk, izzott a szoba a forró hangulattól.Egy idő után elfáradtunk, és összefonódva álomba szenderültünk.