Káosz terasza

77 2 0
                                    

Felkeltem olyan nyolc körül és kikászálódtam a konyhába. Lefőztem egy kávét magamnak és Alonsonak is. Leültem a kanapéra arrébb lökve Alonso lábát. Morogva felkelt és mire bármit is mondhatott volna átnyújtottam neki a kávéját. Felült én pedig bekapcsoltam a tévét.
-Ez nem is szoba.-jegyezte meg rekedtes, mély reggeli hangon.
-Tessék?
-Ez nem is szoba hanem lakosztály.
-Ja.-kortyoltam bele a kávémba. Megcsörrent a telefonom én pedig felvettem.-Reggelt, Uram.
-Ugye nem felejtette el a hétvégi vacsorát. Szükségünk van magára. Főleg, hogyha Toto és Horner összeacsarkodna...megint.
-Ott leszek, ne aggódjon. Piros-fekete ruha csak hogy mindenki lássa, hogy Ferraris vagyok.
-Ez a beszéd. És Sainzal béküljön ki mert ez a feszültség maguk között nem fog jó hatást gyakorolni a munkára. Nem tudom mi volt maguk között csak könyörgöm rendezzék a dolgokat.
-Rendben főnök. Megpróbálom.
-Köszönöm! Viszonthallásra!-tette le. Megforgattam a szemem majd egy nagy sóhajjal hátradőltem.
-Mi az?-kérdezte meg Alonso.
-Nem a versenyről szól...nem a versenyről.-ráztam meg a fejem.-Megmagyaráznád?
-Mi?
-Mindketten ezt mondtátok mikor számon kértelek titeket. Megbeszéltük, hogyha többet érzel szólj.
-Csak barátok vagyunk. És csak szimplán felbaszott, hogy megbántott. És igen rólad szól. De barátom vagy és ha neki is ennyit jelentesz akkor nem kéne így viselkednie. Ráadásul más is megdugna ami addig nem zavar amíg normálisan bánik veled. Sőt örülök ha találsz valakit és vele is kipróbálod hátha megtalálod az igazit.-húzta fel magát mintha nem értene egyet azzal amit mond.
-Jó csak kérdeztem. És köszönöm a választ. De nem kell így felhúzni magad. Sajnálom a feltételezést.
-Nem az a baj. Nem lehet a szex a malterja a barátságunknak.
-Nem az a malterja. Ez csak egy fűszer. Egy kibaszott jó ízű fűszer. Én kibírom szex nélkül te jöttél ide.
-Öltözz és menj dolgozni.
-Tehát igazam van? Nem bírod nélkülem?
-Menj öltözz!-nézett szigorúan ami igazán jól állt neki.

A vacsora napja
-De értsd meg nem vagyok kész!-kiabáltam ki.
-Attól beengedhetsz!-szólt be Carlos. Valaki kopogott így szóltam Carlosnak engedje be bárki is az.
-Alonso?
-Sainz?
-Fiúk! Valaki! Jöjjön ide!
-Be van zárva az ajtó!-szólt Carlos.
-Nincs bezárva csak mondtam, hogy ne gyere be!
-Rohadj meg...be nem megyek segíteni ezek után.
-Akkor bemegyek én!-mondta könnyedén Alonso. Bejött de hirtelen jött vele Carlos is. Megkértem, hogy valaki húzza fel a ruhám cipzárját. Carlost telefonon hívták így bosszankodva otthagyott minket. Alonso felhúzta a ruhán a cipzárt és eltűrte a hajamat a nyakamból és odahajtotta a fejét.-Őrjítő vagy.
-Tudom.-léptem el tőle.-Köszönöm.-adtam egy puszit az arcára. Kimentem Carlos után aki akkor tette le a telefont.
-Mit keresel itt?-hallottam egy női hangot.
-Nyugi drágám, csak feljöttem megnézni, hogy áll Berger.
-De ezt telefonon is megkérdezhetted volna.-pattogott a nő.
-Szia.-léptem ki a szobából.
-Oh, heló.-mért végig.
-Liesel Marisol Berger. Üdvözlöm!
-Helena Smith. A BARÁTNŐJE.-nyomatékosította nekem.
-Nagyon jó én meg a munkatársa.-értetlenkedtem.-Carlos a zakót felhozod?
-Minek kell a zakója?-pattogott a nője.
-Na ide figyelj. Nem kell utálnod, nem kell pattognod velem. A legjobb barátom már ezer éve és a zakó az enyém csak úgy volt hogy neki adják.-voltam már én is idegbe az este miatt.-De elmegyek érte! Alonso, elmentem a zakóért, maradj itt, amíg vissza nem jövök.-sétáltam el.

Lefele összefutottam Totoval aki a szokásos mercis ingbe és fekete gatyába volt kissé mélabúsan.
-Toto....mi a baj?-kérdeztem kedvesen.
-Szünetet tartunk Susieval.
-Megint? Pedig jók vagytok.
-Ja az egyik "haverommal" is nagyon jó...
-Nem...Susie...mert?
-Sokat dolgozom...és kellet neki egy "társ".
-Édesem. Gyere, megyek a Ferraris zakómért. Addig kibeszélheted magad.-intettem neki. Odaballagott mellém és átölelt.
-Szerencsések vagyunk, hogy vagy. F1 pszichológus vagy. Ezért már pénzt kérnék a helyedben.
-Ugyan. A barátoknak szívesen segítek.
-Neked mindenki a barátod. Nem tudom, hogy csinálod, hogy mindenki szeret.
-Ez azért erős túlzás. Például ott van Verstappen, ő utál. Mondjuk én is őt. Meg Strollékat... amúgy nincs olyan sok ember akit tényleg közel engedek magamhoz. Mármint lelkileg.
-Fizikailag könnyebben adod magad?-kaptam egy kacér mosolyt.
-Részegen könnyebben, de akkor is ésszel vagyok. Józanul meg meglehet hogy érzek valamit a partnerem iránt. Egy olyan ember volt/van akivel tényleg barátok vagyunk csak.
-De a szexuális feszültségnek nem lehet ellen állni. Csak ha a másiknak van felesége és ott is te tartod magad....
-Toto, az a múlt. Nem csaltad meg Susiet.
-Legalább én nem. De az se rajtam múlt.
-Sok időt töltöttünk együtt. Ennyi. Semmi más nem volt.
-De tudod mi a baj?
-Na mi?
-Hogy nem csak egyszer estem kísértésbe.
-Mert nem előszőr vagytok fasírtba Susieval. De tudod, hogy nem rajtam múlik.
-Józanul. Kérlek basszál be.
-Hülye.-nevettem majd leértünk a zakómért. Átvettem majd elindultam Sophiért. Bekopogtam majd vártam.

-Sziaaaa...Jó napot.-sápadt el.-Te tényleg mindenkivel jóba vagy?
-Csak meg akarnak dugni. Még kihasználhatom.
-Hé!-bökte meg  az oldalam Toto.
-Jó nem mindenki. Csak 4-5 ember. Talán. Na de Toto ő itt Sophie, Sophie ő itt Mr.Wolff. Mondanám hogy kedvesebb mint aminek tűnik de...sajna nem. Ugyanolyan goromba.
-Nem zavar hogy itt vagyok ahogy látom.
-Nem igazán.-mosolyogtam szemtelenül. Megrázta a fejét majd csatlakozott hozzánk Sophie.-Akkor itt elválnak útjaink. Mi visszamegyünk hozzám azt majd vacsinál találkozunk.-köszöntem el Tototól. Fent a szobába még ott volt Alonso. Az ágyamon feküdt ing nélkül.
-Basszus Alonso öltözz már fel! Komolyan mondom...Na húzás a csapatodhoz.-tessékeltem ki a pilótát.-Nehéz esetek. Mintha gyerekek lennének.-szedtem össze a cuccomat majd megindultunk a vacsora helyszín felé. Sophien látszott, hogy nagyon izgul de megnyugtattam, hogy mellettem fog ülni és majd elleszünk ketten.

Spanyol kereszttűzben Where stories live. Discover now