Spanyol vér

102 3 0
                                    

-Mi a fenét keresel együtt azzal?
-Először is vele. Másodszor miért beszélsz velem így? Amióta megtörtént AZ a dolog azóta olyan furi vagy...-hajtottam le a fejem.
-Én nem is! Mi a faszról be...szélsz...
-Na? Leesett?
-Lehet. De nem kell ezen behisztizni.
-Basszus leesik, hogy tajparaszt vagy de azért folytatod. Maradnom kellett volna a valagamon és nem szétbaszni azt ami van. Tegyük hozzá te se voltál ellenére.
-De te kezdted.
-Te vagy aki megbasztál volna már korábban. Ezért nem csodálkozom, hogyha csak arra kellettem. Reménykedtem több gerinc van benned.-fintorogtam rá.
-Nem arra kellettél! Már a feltételezés is sértő! Csak egyszerűen nem tudom, hogy viselkedjek...
-Mint eddig! Nem olyan nehéz!
-Ha nem dobálnád magad Alonsonak talán könnyebb lenne!
-Rohadj meg!Eddig is ilyen volt a kapcsolatom vele.
-Nem mindig. Az elején szinte alig beszéltetek.
-Mert még nem ismertem!
-Vagy lecummantottad aztán minden jobb lett.
-Tu puta madre!-pofoztam meg.-Ne merj lekurvázni.
-Sa...sajnálom.
-Sa...sajnálod? Van is mit! És kérlek most tűnj el!
-Marisol...én változtatok, sajnálom.
-Kifelé!-mutattam az ajtó felé idegesen.
-Nem. Beszéljük meg...-kezdte érezni a vesztét.
-Most bezzeg tudsz kedves lenni. Szánalmas vagy szedd össze magad én ha teljesen lenyugodtál és helyre tetted a dolgokat és utána beszélünk.-nyitottam ki az ajtót.

Alonso ott állt a saját ajtaja előtt mint aki épp készül bemenni. Mikor Carlos távozott ő odaslisszant az ajtómhoz.

-Szabad? Itt a kajád...-mutatta fel az ételt.
-Gyere!-tártam szélesebbre az ajtót.
-Gordon?-nyújtotta át az ételt mire én csak sóhajtottam.-Rohadjon meg.-indult meg utána.
-Papito ne!-fogtam meg a kezét.-Megbeszéltünk mindent.-füllentettem.
-Sírtál miatta! Ezt nem ússza meg!
-Fernando maradj itt légyszi...velem.-megforgatta a szemeit de ott maradt. Elkezdtünk sztorizgatni és nagyon jól éreztem magam.
-És emlékszel mikor előszőr találkoztunk a padockba?-kérdezte nevetve.
-Ne is mond. Majdnem elájultam. Akkor szálltál ki a kocsiból és mikor levetted a sisakod, megigazítottad a hajad...szánalmas voltam.
-Aznap azt a cuki fehér felsőd volt rajtad a fekete rövidgatyáddal. Riso hidd el ott én is majdnem elájultam.
-A barátnőd amúgy nem feszeng, hogy mi ilyen jóba vagyunk?
-Kim? Nekem nincs barátnőm.
-Jó tudni. Én full abba voltam, hogy neked van párod.-lepődtem meg.
-És most mi lesz?-mérte végig az arcom.
-Hogy érted?
-Az ajkadba haraptál. Ami rohadtul izgató...és már az ölembe vagy szinte.
-Nem...Alonso nem...most ez olyan lenne mintha...csak felejtésből lenne...egy jó baráttal.
-Inkább velem felejts!-csókolgatta a nyakam.
-Nem.-toltam el magamtól.
-Én nem változok meg ígérem. Kell valami jó is a csalódás után.
-Papito légyszíves...-próbáltam megmagyarázni magamnak hogy ez helytelen. Minden erőmmel azon voltam, hogy ellenálljak de ennek a férfinak igen nehéz. És elveszni látszott az erőm. Úgy ért hozzám ahogy még senki, figyelt rám, a rezdüléseimre. Pontosan látta mi esik jól és mi ami kevésbé. A mennyekbe repített ha nem tovább.-Alonso...-szökött ki egy halk nyögés a számon.
-Jó kislány...na milyen volt?
-Kérek egy percet...-ziháltam.
-Tehát jó.-kacsintott. Felöltözött majd elhagyta a szobámat.

Futam:
Fej-fej mellett a két spanyol! Hihetetlen küzdelem látható a pályán! És megcsinálja, Sainz átveszi a vezetést! Várjunk csak Alonso belső ívről visszatámad! Micsoda agresszió Alonso nem enged és Sainz is agresszív! Jézusom ez nagyon veszélyes amit leművelnek! A csapatok most biztos izzadnak. Hallgassuk a
Ferrari üzenetét.

-Sainz, engedd el!-szóltam a rádióba.
-Elfelejtheted!
-A falba fogsz kikötni hogy ott basznád meg! Ne csináld! Biztos pontok mintsem egy törött autó és egy halott pilóta.

Liesel Marisol Bergertől hallottuk ezeket a szavakat amik igen kemények de ha így folytatják igaza lesz. Reméljük nem. Mekkora baleset te jó ég! Ez piros zászló lesz.-mondta a kommentátor.

-Sainz, jól vagy?...Sainz? Faszom!

Milyen kemény szavak! Durván nyomja a fiatal Berger. És ott szalad! Fut a balesethez!-folytatta a kommentátor.

Sainz és Alonso is a falba kötött ki én meg nem tudtam kihez szaladjak. Mégiscsak Sainzhoz mentem ugyanis ő a csapat tagja. Szerencsére kiszállt az autóból ahogy Alonso is. Hihetetlenül megkönnyebbülten de iszonyat mérges is voltam. Sainz megindult felém és már felkészültem, hogy le fog cseszni. Megállt előttem, levette a sisakját majd megölelt.
-Sajnálom.-súgta a fülembe.
-Máskor hallgass rám!-öleltem vissza.
-A másikat sajnálom.-nyomott egy puszit az arcomra. Odamentem Alonsohoz megnézni, hogy jól van-e.

Micsoda sportszerűséget láthatunk. Berger odamegy Alonsohoz megnézni, hogy hogy van. Tisztelet! Ez nagyon szép a Ferrari dolgozójától. Megérdemel egy tapsot.

-Szia, jól vagy?-próbáltam a szemébe nézni.
-Kinyírom, ez már biztos.
-Hé...! Nyugodj meg.
-Először veled most meg ez! Szemét...
-Papito nyugi.-fogtam meg a vállát.

Ajajj ott történik valami. Vajon Alonso meg akar indulni Sainz fele és Berger tartja vissza? A dühöt Alonso le se tagadhatja. Most kezet fogtak de vajon elül itt a vihar?

Este fele elkaptam Sainzot.
-Mégis mi a faszom volt a mai?-kértem őt számon.
-Nem tudom.
-Inkább haltál volna meg mintsem elengedd?
-Ez nem a versenyről szólt...-mondta majd elsétált. Ezek után Alonsot is megkerestem hisz ő sem volt teljesen ártatlan ebben az egészben.
-Alonso, mi volt ez a pályán? Nem most kezdődött de a mai nagyon brutál volt.
-Ez már régóta nem a versenyről szól köztünk...-simogatta meg a hátam majd ő is faképnél hagyott. Ott álltam tanácstalanul mikor eszembe jutott, hogy ha sodródok az árral csak megoldódik. Addig is elmentem a szobámba és bevacsoráztam, bekapcsoltam a tévét és valamikor elaludtam.

Spanyol kereszttűzben Where stories live. Discover now