Mindenem. - Oikawa ff.

harmadik rész

Az első órán megmondom őszintén nagyon nem érdekeltek a számtani sorozatok, inkább csak azon pörgettem az agyam, hogy mi a francot akart tőlem Oikawa.

Ugyanis az este nem hívott többször. Nagyon későn is aludtam el ezért.. Na jó, ez inkább csak kifogás, valójában vártam, hátha újra hív. De nem tette. Biztos csak véletlen volt. Vagy szeretett volna valamit, de meggondolta magát.
Idegesen doboltam a pad alatt, és fohászkodtam, hogy vége legyen már, és le tudjam támadni a barátnőmet.
Mihelyt ez a gondolatmenetem végbe ért, meg is szólalt a csengő, Arui felé vettem az irányt.

- Beszélnünk kell. - vágtam hozzá rögtön, ő pedig csak felvont szemöldökkel figyelt, közben valamit nagyon keresett a táskájában.

- Szóval? - türelmetlenkedett. Egy csokis pudingott vett a kezébe, majd komótasan lehúzta a tetejéről a fóliát.

- Oikawa felhívott tegnap este. - suttogtam, nehogy valaki körülöttünk meghallja.

- Mi?

- Mondom Oikawa felhívott. Este. - ismételtem meg, és reménykedtem, hogy tényleg senki sem hallotta meg..

- Hm.. És mit akart? - kanalazott az édességből, végig láttam rajta, hogy igazából egyáltalán nem érdekli a dolog.

- Hát ezaz! - csaptam az asztalra idegesen, erre bezzeg mindenki idenézett. - Fogalmam sincs, nem vettem fel.. - fújtattam.

- Értem.. Akkor?

- Mi akkor? Arui! Te tényleg nem vágod? Oikawa. Felhívott. Engem. - tagoltam mindent hangsúlyosan. - Az exem. Emlékszel? Fel-hí-vott.

- Nagy szám.. - ezzel felkelt, és valószínűleg az üres pudingos dobozt szeretné kidobni.

- Arui, mégis mi bajod? - teljesen kétségbe voltam esve.

- Az, hogy te tulajdonképpen gyűlölöd Oikawát. De most láthatóan a lábai elé tudnál feküdni, hogy árulja el miért hívott fel téged. És tudom jól, ó de még mennyire tudom, hogy titkon itt a pici lelked mélyén - bökött a mellkasomra - arra vágysz, hogy bevallja neked, hogy hibázott és újra veled szeretne lenni.

- Tessék?! - háborodtál fel. - Ez nem igaz. Nyílván az a része, hogy érdekel a hívás eredete, az igaz. De hogy mit képzelek bele szerinted, az hazugság. Egyáltalán nem vágyom arra, hogy Oikawával újra együtt legyek.

- Valóban? Nekem nem úgy tűnik. - ült vissza a helyére. - Nekem ebből az jön le, hogy nem fogod megállni, oda fogsz menni hozzá előbb vagy utóbb, és kideríted.

- Ezt kéne tennem? - töprengtem hangosan.

- Azt kéne tenned, hogy maradj csendben, szépen felejtsd el ezt, könyveld el, hogy véletlen volt. Ne gondolj ennyire túl mindent.. - fújtatott. - Nem történhetett semmi olyan dolog, amiért hirtelen fel kellett volna keresnie téged.

- Jó ez talán igaz..

- Nem csak talán. - kérte ki magának. - És én itt most ezt a témát befejeztem, az elkövetkezendő úgy húsz évben nem szeretnék Oikawáról hallani, max csak vészhelyzetben. Rendben? - idegesen csatolta hátra az egyik kilazult tincsét a hajából. Szerintem erre minden reggel öt kiló zselét ken..

- Milyen az a vészhelyzet?

- Mittudomén'. Terhes vagy, és ő az apa. - rögtönözte, nekem pedig kiakadt a mércém.

- Hogy mivan? - fakadt ki belőlem hangosan.

- Irodalom óra, megköszönném, ha megtisztelne azzal, ha a helyére fáradna és idefigyelne az órára. - a szívem kihagyott pár ütemét a tanár vérfagyasztó beszólásától. Sűrű bocsánatkérések közepette battyogtam vissza a padomhoz és igyekeztem aktív lenni az órán. Na ne higgye el ezt senki, csak vicceltem... sosem vagyok aktív.

-

leeegyszi ne utaljatok mert nem irtam reszt, egyszeruen nem volt idom irni de fr.. TwT

ha tetszett az uj fejezet irjatok velemenyt mert ha nem kapok semmi visszajelzest megesz az ideg:(

koszi, szeretlek benneteket bye<3