Testvéri szeretet/Season 2 [Befejezett]

33.rész

Megint el telt néhány hét,sőt nem csak hetek,hanem már április is van. A hasam egyre csak nő,és jönnek a szenvedések és a fájdalmak. De Tom mondig itt van mellettem és segít amiben tud.
A mai napon éppen a kanapén feküdtünk össze bújva,legalább is csak próbálkoztunk mivel a bennem növekvő kis csöpség miatt már össze bújni se tudunk igazán. De annyi baj legyen. Nem mondom,hogy nem zavar,vagy ilyesmi de ha erről a kis cukor falatról van szó,akit a következő évszakban világra hozok nincs baj.9

-Tudod min gondolkodtam drágám? Kérdezi Tom miközben a hasamat símogatja.
-Nos? Csupa fül vagyok! Halk kuncogás szökik ki az ajkaimból és a szemeidbe nézek.
-Emlékszel még arra a lányra akit egyszer teherbe ejtettem? Tavaly nyáron volt.
-Még szép.. soha nem tudnám el felejteni. Forgatom a szemeim. -Szóval? Mikor szül? Vagy már el is vagy felejtve?
-Nem tudom! Szerintem már lassan le telt a 9 hónap hisz április van és.. nem hívott még! Csap a combjára Tom.
-Hát ne is hívjon,mert rosszul jár ha találkozik velem. Felmordulok és sötét barna szemeimet a tiédbe fúrom.
-Szerintem nen fog már hívni. Vállat von Tom és éppen abban a pillanatban csörrent meg a telefonja.
Elő kúpászta a zsebéből a kis telefonját és amikor le olvasta a kijelzőt,hogy valójában ki is hívta el fintorodott. Felém mutatta a telefont és várta a reakcióm.
-Ez ki? Vonom fel a szemöldököm és ki tépem a telefont a kezéből.
-Szerinted?
-Várj.. ez nem az a terhes csaj akiről az előbb beszéltünk? Kapok a szívemhez.
-De sajnos ő az. Sóhajt. -Fel veszem és beszélek vele.
Addig amíg Tom telefonált vele a ház másik végében,én idegesen harapdáltam az alsó ajkam és a hajammal játszadoztam. Tom be lépett a hálószoba ajtaján és az ágyra dobta a telefonját.
-Ma délután 3-kor a közeli kávézóban. Meg kell csinálnunk az apasági tesztet. Csípőre teszi a kezét és óvatosan megborzolja a hajam.
-Hát persze! Egy párnába temetem a fejem idegesen. -Mivan ha te vagy a gyerek apja? El hagysz? Egyedül maradok örökké? Teszem fel kétségbeesetten a kérdéseket és közben ki emelem a fejem a párnából.
-Hé kicsim.. ne beszélj ilyeneket,soha nem hagynálak el! Megcsókólja a fejem búbját. -Szeretlek. És az sem fog érdekelni ha az a gyerek félig az én véremből van,mert téged szeretlek. Suttogja és az ajkaink egy szenvedélyes csókba találkoztak egymással. Nyelvünk együtt táncot jártak,és ahogy Tom fel fedezte a szám minden centijét mennyei érzés volt. Leírhatatlan.

—————————————––——

Már délután volt és éppen öltöztem. Egész jó idők vannak már,de én még mindig jó rétegesen fel öltözöm,hiszen nem akarok kidőlni így terhesen.
Már a szempillaspirálom tettem fel amikor Tom kopogtatott az ajtón.

-Hé cuki,be jöhetek? Vagy éppen nincs rajtad ruha? Kérdezi incselkedő hangon.
-Nem vagy vicces. Forgatom a szemeim és az ajtóhoz lépek.
-Pedig reménykedtem,hogy nincs rajtad ruha. Tudod,hogy szívesen látom ruha nélkül a drága a barátnőm. Kacsint és vigyorog.
-Te kanos. Kuncogok és az öklömmel gyengéden megbököm a vállát.
-És.. ha haza értük akkor lehet? Csak egy kicsit,kérlek! Néz rám kiskutya szemekkel,amiről bizony jól tudja,hogy nem tudok neki ellenálni. De ez úttal nem adom be a derekam.
-Nem. Megrázom a fejem és megigazítom a hajam.
-Hát jó. Felsóhajt Tom és megcsókólja a nyakam. -De most induljunk. Motyogja a nyakamba.

Miután el hagytuk a házat,kézen fogva gyalog meg indultunk a közeli kávézóba ahol lesz a találkozónk. Mindvégig szorosan fogta Tom a kezem,időnként át karolt és be borított a teste melegével,ha netán fáznék. Baromira ideges voltam,pedig még nem kellett volna,majd akkor ha ott tartunk,hogy kiderül ki a gyerek apja. De azt még nem most lesz,hisz most fogjuk megcsinálni,ó és még mire megint lesz a következő találkozó..
Sikeresen oda értünk a helyszínre és Tomnak egyből megakadt a szeme a nőn. Szorosan megfogta a kezem,mintha bármelyikünk élete is múlna ezen,és az asztalhoz vezetett.

-Hát szia Soph! Nyögi ki Tom nagy nehezen mihást helyet foglaltunk.
-Ó,hát sziasztok! Mosolyog. -Örülök a találkozásnak ismét! Ráz velem kezet.
-Oké,térjünk a lényegre. Sóhajtok és a gyerekre nézek és a fejemben végig futott az a gondolat,hogy mivan ha valójában tényleg Tom a gyerek apja. Nem,nem. Csak pozitívan Yas..
-Gondolom akkor most akarod el végezni a tesztet. Fonom össze a mellkasomon a kezeim idegesen. Tom észre vette a hangomban az idegességet és erősen megszorította a térdem,mert tudja,túl jól ismer,ettől megnyugszok,főleg ha ő érint meg.
-Ahogy mondod. Bólogat és elő készíti a dolgokat.
Én meg ittam az utolsó korty vizem a pohárból és idegesen figyeltem a dolgokat amik történni fognak.
Viszonylag gyorsan megcsinálták így nem kellett sokat várnom,de láthatóan Tom is ideges volt.
-Rendben.. ha megérkezik az eredmény azonnal szólók és ti lesztek az elsőka akik ki nyithassák a borítékot. Örülök a találkozásnak. Mosolyog és távozik.
Idegesen Tom vállának dőltem ő pedig megcsókólta a fejem búbját és a hátam simogatta.
-Én bízom benne,hogy nem én vagyok az apa.. érzem. Suttogja a fülembe.
-De mivan ha még is te vagy az apa? Kérdezem kétségbe esetten miközben a fejemet a kezeimbe temetem.
-Kicsim annyit stresszelsz.. nem szabad ennyit. Nyugodj meg egy kicsit. Nyugtat,és ki söpör egy kósza hajtincset az arcomból.

—————————————————

Az idő gyorsan el telt,és a boríték is megérkezett. Ideges voltam,remegtem és az elmúlt napokban ha ötvenszer nem haraptam be az alsó ajkam,egyszer sem. Igazából,nincs is olyan rossz íze. Most már értem Tomot,miért szeret ennyire az ajkaimnak esni,nos de viccet félre téve,baromi ideges vagyok!
Ma fogunk újra találkozni a nővel ugyan abban a kávézóban. Tommal éppen most sétálunk oda,érzem hogy ő is nagyon ideges,amit meg is értek.
Miután oda értünk rendeltem magamnak egy pohár vizet az idegesség közepette és a boríték az asztalon hevert. A hátam közepére sem kívántam ezt az egészet,de túl kell esnünk rajta,akármi is rejtőzik a borítékban.
Tom kezébe vette a becsomagolt levelet és egy hatalmas sóhaj szökött ki az ajkai közül. Én oda sem mertem nézni,mi rejtőzhet abban a levélben így inkább el fordítottam a fejem és a vizes poharat bámultam. Időnként Tomra pillantottam,figyelve a reakcióját majd pont jókór néztem oda. Egy hatalmas mosoly lett az ajkán és a papírt az asztalra tette.
-Nem én vagyok az apa Yas! Mondja megkönnyebbülve és megölel.
El sem tudjátok hinni,milyen boldog vagyok most,pedig a legrosszabbra is gondoltam ám,de.. legalább valami jó is történik velünk.
-Micsoda? De hát ez lehetetlen! Biztosan te vagy az apa,itt valamit el néztek! Mondja a lány idegesen. -Te vagy az apa Tom!
-Sajnálom Soph de én nem vagyok senkinek az apja,kivéve neki. Megtapogatja a hasam és megcsókólja.
-Kérlek Tom! Én tudom,hogy te vagy az apa!
-Nem. És most megyünk. Ne keress többet,boldog vagyok mással és hamarosan apa leszek. Megfogja a kezem és haza indultunk.
Amikor haza értünk el meséltük mindenkinek ezt a fantasztikus hírt,és egy pezsgővel Tomék ezt meg is ünnepelték.

--------------------------------------------
Tyuha,hat sziasztook!^^
Meghoztam a kovit vegre:D
Igazabol probaltam 24.-en hozni egy kis "karacsonyi ajandek"nak szanni,de nem igazan sikerult,tul el foglalt voltam sajnos. Remelem azert nincs harag💕
Nos,de szeretnek ki terni valami fontos dologra,amirol tenyleg beszelni szeretnek.
Szoval,volt egy olvasom aki szintem Tomos konyveket irt,eleinte valami nagy rajongom volt vagy tudom is en,de kesobb ra tamadtak egy baratnomre,es mint minden jo barat ugyan ezt tenne a helyembe,h meg vedi a legjobb baratnojet.
Konkretan azert vagyok szar,mert a legjobb baratnom partjara alltam,es le lettunk hordva,h leszbikusok vagyunk.
Semmi kozunk a leszbikussaghoz,az egy teny h mindket nemhez vonzodok en is,de nem leszbikusak vagyunk.
Kezdenem ott,h ez a kislany csupan csak 10-11 eves lehet mivel 4.es.
Sajnos arcomba nyomta h baromi szar konyveket irok,es stb. Szep es jo,de az a helyzet,h probalja le koppintani a konyvem,es avrilxkaulitzs nak az AvrilxTom fanficjet probalta koppintani.
Sajnalom,ha ugy gondolja h leszbikus vagyok,mert nem vagyok az:D
Errol ennyit azt hiszem.
Ig: vivuu.slayy