27.rész

226 11 3
                                    

Sürgölődve forgolódtam a konyhában az ételek és a sütemények elkészítésével, természetesen egyedül. Hát ki mással? Egyetlen nő vagyok ebben a házban, rajtam kívül senki sem tud sütni, vagy bármit is csinálni. Mondjuk, nem mintha bármelyik fiút is oda engedném a konyha pulthoz, hogy sütkérezzen valamit..
Éppen a sütőből vettem ki a sütiket,amik majd nem oda égtek,de éppen, hogy megmentettem őket. Egy hatalmas sikoly hagyta el a számat,hiszen már elegem volt.

-Yas.. érzem Tom kezét a vállamon.
Vettem egy mély levegőt mielőtt el kiabáltam volna magam.
-Igen? Fordulok vele szembe.
-Figyelj,teljesen felesleges ennyit főznöd,és sütnöd mert..
-Mert?? Vágok közbe
-Mert ma este koncertünk lesz Berlinben,és ezt igazából most tudtuk meg.
-Ez most komoly? Feleslegesen forgolódtam oda vissza a konyhába eddig? És pont Szent estén?! Ez valami vicc?! Háborodok fel
-Nem,Yas..ez nem vicc. De hidd el nem fognak kárba veszni az ételek. Kuncog Tom.
-Hát remélem is. Forgatom a szemeim.
-Szóval az a lényeg, hogy mi hamarosan el megyünk Berlinbe,és te pedig addig itthon maradsz és pihensz. Utána pedig sietünk haza. Rendben? Fogja meg Tom a kezem.
-Ó, nem, nem,nem! Én itthon maradni? Kizárt dolog! Megyek veletek! Emelem fel a mutató újam.
-Na nem! Rengeteg ember lesz ott,el veszel a sok őrült rajongó között,mellesleg terhes is vagy.. kizárt dolog! Rázza meg Tom a fejét.
-Tom,nem véletlenül akarok el menni. Nem érdekelnek az őrült rajongók, mert féltelek! Nem vagyok ott,és már meg van a baj! Megcsalsz megint és még sorolhatnám. Teszem csípőre a kezem.
-Ennyire nem bízol meg bennem? Vonja fel a szemöldökét Tom.
-Nem erről van szó! Én..csak.. harapok az ajkamba.
-Szóval nem bízol bennem,értem. Csóválja meg a fejét Tom. -Azt hittem tényleg minden rendben lehet közöttünk végre,de ha nem tudsz bennem megbízni felesleges. Nem muszáj együtt lennünk Yas, számíthatunk is ha annyira szeretnéd. Nekem mindegy,találhatok mást is. Csak neked fog jobban fájni. Sóhajt és ki megy a konyhából.
Én csak egyedül álltam,a konyha pultnak támasztva magam,és a pár másodperccel ezelőtti mély szavain gondolkodtam.
"Nekem mindegy, találhatok mást is."
Ez a mondata motoszkált oda vissza a fejemben, próbáltam vissza tartani a könnyeimet, hogy ne kezdjek el sírni,bár ami azt illeti nem igazán sikerült.
Vettem egy mély lélegzetet és le töröltem az arcomról le potyogó könnyeket amiket Tom okozott nekem.
Miután kicsit jobban éreztem magam,ittam egy pohár vizet,bár igaz, hogy legbelül most kissé törött voltam.
Miután ittam egy pohár vizet, kicsit fel frissültem,és sóhajtva a szobámba mentem, ahol régen töltöttem nagyon sok időt. Nem akartam be menni a hálószobában, hiszen gondolom Tom most látni sem akar. Nem igazán tudtam mit csinálni,sőt nem is nagyon volt kedvem semmihez, kivéve az olvasáshoz. Mindig olvasásba folytom a bánataim.
Egy romantikus könyvnek a vége felé jártam lassan,nem tagadhatom, voltak olyan részek amiket többször is el olvastam annyira izgalmasak voltak. Engem nagyon könnyen zavarba lehet ejteni, többször is voltak már jelenetek amin el pirultam a könyv olvasása alapján.
Sóhajtva becsuktam a könyvet,majd éppen egy pár pillanatra terveztem lehunyni a szemem,mikor Bill be törte az ajtóm majd nem.

-Yas, miért van zárva ez az ajtó?? Hallom Bill hangját.
Az ajtóhoz sétáltam majd egy gyors mozdulattal ki nyitottam.
-Azért, mert nem szeretem ha zavarnak. Mit akarsz? Vonom fel a szemöldököm
-Én csak azt akartam mondani, hogy ha Tomban nem is bízol, legalább bennem bízz! Mindegy egyes lépését és mozdulatát figyelni fogom neki, semmi nem fog történni. Ígérem!
-Nem az a bajom Bill! Szent este van,érted? És nem az a baj, hogy koncertetek van, hanem hogy egy kicsit sem tudunk eltölteni egy kis időt együtt!
-Tom csak félt téged és a babát! Ha nem lennél terhes el jöhetnél velünk,de így.. veszélyes! Érted? Magyarázza Bill.
-Örünék,ha Tom hajlandó lenne a rajongók előtt fel vállalni engem,és nem el titkolni. Forgatom a szemeim. -Vagy esetleg örökre el akar titkolni? Vonom fel a szemöldököm.
-Nem, dehogy! Ne értsd ezt félre! El vinnénk mi magunkkal de ott rengeteg ember lesz, őrült rajongókkal! El tévedsz! -Nem fogok el tévedni Bill. Rázom meg a fejem. -Kérlek szépen Bill,had menjek veletek! Nézek rá kiskutya szemekkel.
Bill sóhajt. -Én el vinnélek szívesen,de Tom már nem nagyon.. húzza el a száját. -Miért nem beszélsz vele?
-Istenem, szerintem most látni sem akar.. sóhajtok.
-Oké, figyelj,tudom hogy félsz mert el veszíted Tomot,és azt is tudom, hogy benned ragadt még az előző eset ami történt,de bíznod kell Tomban! Úgy értem,szó sem róla,én is ki nézném belőle, hogy bármelyik rajongójával  képes lenne össze feküdni, mert őt ismerve..borzalmas. De esküszöm, hogy figyelni fogok rá!
-Bill,kérlek,kérlek nagyon szeretnék menni!! Nézek rá továbbra is kiskutya szemekkel.
-Oké,akkor megpróbálok beszélni Tommal erről. Sóhajt és ki viharzik a szobából.

Testvéri szeretet/Season 2  [Befejezett]Where stories live. Discover now