Kaito Kid x Reader: Az enyém vagy「MAGYAR FORDÍTÁS!」

1. Fejezet

"Kya! Nézd! Ez (Kereszt Név) (Vezetéknév)!"

"Mi? Arra a híres tinédzser nyomozóra gondolsz? "

"Ezelőtt még soha nem találkoztam vele személyesen!"

Figyelmem kívül hagytad a környező emberek kiáltozásait, és folytattad az utad hazafelé. Tinédzser nyomozóként nagyon híres voltál a városban, Hirosimában, Japánban. Téged a Dél Nagy Nyomozójaként vagy Holló Nyomózóként ismertek, mert mindig egy holló társaságában jelentél meg, akit Sherlocknak ​​hívtak. De a nyomozótársaiddal, Kudo Shinichivel és Hattori Heijivel ellentétben téged nem igazán érdekelt, hogy nyilvánosság előtt legyél.

"KYAAAAAAAA!" Megugrottál egy lány hangos sikolyára az utcán, amire megfordultál, és láttad, amint tágra nyílt szemekkel néz fel egy épület tetejére az utca azon oldalán, ahol éppen voltál. Követted a tekintetét az épület felé, és a döbbenettől lefagytál.

Ott állt a tetőn, teljesen fehér ruhában, és jellegzetes mosolyát villogtatta a hírhedt fiatal tolvaj, Kaito Kid!

"Jó estét, Meitantei~" - köszönt neked a tolvaj. Mint mindig, a hangja nyájas és játékos volt, tisztán lehetett hallani a belőle áradó arroganciát. Felhúztad a szemöldököd, a kezed ökölbe szorítottad. Istenem, az idegeidre ment.

A tolvaj leugrott a tetőről, pontosan eléd, jellegzetes mosolya soha nem tűnt el az arcáról.

"Ó, gyerünk, Meitantei. Egy olyan szép hölgynek, mint te, nem szabadna olyan ijesztő arcot vágnia. Nem ajándékoznál meg inkább egy mosollyal?" Kid a kezébe vette a kezed, és egy lágy csókot nyomott rá. A szemed elkerekedett, és arcod élénkvörössé vált. Megpróbáltad elhúzni a kezed, de ő erősen fogta, és nem engedte el.

Kid mélyen a (szemszín) szemedbe nézett. "Ah, olyan fényes szemek... mint a csillogó, (szín) ékkövek..." Kid hirtelen felállt, és a karjaiba húzott, majd szorosan magához szorított. Felsikoltottál a hirtelen mozdulátától és elkezdtél küzdeni ellene.

"H-Hé! Engedj el, hülye tolvaj!" - kiáltottál fel. Kid egyetlen válasza egy halk kuncogás volt.

"Most pedig, Meitantei", mondta. "Nem kell küzdened. Fogsz tudni viselkedni, vagy eljött az alvás ideje?" - morogtál. Nem akartad, hogy kiüssön, hiszen ez csak még jobban sértene. Lassan abba hagytad az ellenállást, és dühösen bámultál Kidre.

"Jó kislány~"-dicsért meg vigyorogva. Válaszul csak morogtál egyet.
"Mi a fenét akarsz tőlem, Kid?"

Kid elmosolyodott. "Mit akarok? Hát, őszintén szólva, Meitantei..."

Szájával a füledhez hajolt, majd azt suttogta: "Téged akarlak."

Mielőtt bármit is reagálhattál volna, megpördített és megcsókolt, a falhoz lökve a hátad mögött, és finoman odaszorított a csuklódnál fogva. Egy percig küzdöttél ellene , és szánalmas, félszeg kísérletet tettél, hogy megpróbálj megszökni előle. Kid szétfeszítette az ajkaidat, és bedugta a nyelvét, felfedezve a szád minden centiméterét.

Az elméd forgószélben járt. Mi a fenéért élvezted ezt?! Ő az ellenséged volt, az ég szerelmére! Mi a fenéért csinálta ezt veled?!

Kid elhúzódott a szádtól és a nyakadhoz fordult. Erősen megharapta a bőrt, amitől hirtelen elállt a lélegzeted. "K-Kid?!"

Kid elmosolyodott, és szájával közel hajolt a füledhez. "Most már az enyém vagy, Meitantei" suttogta rekedten.
"És most az egész világ tudni fogja."

Megborzongtál, amikor elengedett. Hátralépett, megemelte kalapját és meghajolt.

"Legközelebb, szép kincsem. Figyelni fogok, hogy senki ne próbáljon meg ellopni tőlem" És ezzel a tolvaj rózsaszín füstben eltűnt. Azt a helyet bámultad, ahol az imént állt, ami egy örökkévalóságnak tűnt.

Most mi fog történni?

"See you next illusion~"