A bőség zavara BEFEJEZETT

6. fejezet

Az utóbbi napokban Malina angyal módjára végezte a feladatát. Rowel sürgette, de egyszer sem emelt rá kezet. Szabad perceiben az asszony a szökési tervén munkálkodott, amelyet rövidítésekkel próbált meg elrejteni Rowel kíváncsi tekintete elől.

A férfi mintha felfigyelt volna ténykedésére, mikor legutoljára dolgozta ki egyik lehetséges menekülési útvonalát. Tervei azonban akadályba ütköztek, mikor realizálta, hogy szükséges lesz a férje figyelmének elterelése.

Habár elhagyhatta volna a házat, akkor is, mikor Rowel nem volt otthon, de gyávaságnak érezte ezen lehetőség kihasználását. Tudta, szíve sem engedte volna, hogy egy utolsó pillantás nélkül hagyja el örökre az egyetlen férfit, aki valaha szerette őt.

Ez gyakorlatilag nem volt igaz, mert a fiatal Bel is odáig volt érte, ahogy sokan mások is, de egy sem mutatott feléje ilyen szintű rajongást vagy törődést. Minden nap virágot vitt neki, közös időtöltéseket szervezett kettejük számára. A helyi szerelmi lázban égő emberek példát vehettek volna róla.

Malina így tűnődött, miközben egy egeret firkantott fel a lapra, amelyre már napok óta sebesen véste fel a különböző lehetőségeit. Csupán mostanában jött rá, hogy milyen nyugalommal töltötte el őt a rajzolás művészete. Néha arra eszmélt, hogy virágokat formál, amikor gondolkodik, vagy mindenféle alakzatokat tölt meg apró vonalakkal, pontokkal, mintákkal.

Idáig azt hitte, mindössze a kötés és horgolás okozott számára örömöt, amik háziasszonyi teendőinek részét képezték, azonban egyéb tevékenységekben nem próbálhatta ki magát.

Így is megbecsülte azt, hogy Rowel megengedte számára mindezt. Mindaddig Lesim és Vada a pletykálkodással tartották fenn a hangulatot, de ezt Malina nem élvezte már olyannyira, mert ezekben a beszélgetésekben sokszor övé volt a központi szerep.

Leginkább azt tárgyalták ki, hogy Rowellel nem lett közös gyermekük. Hitvesét már hosszú évek óta bántotta az, mikor megpróbálkoztak az utódnemzéssel, legalább egy egész évig rendszeresen, de hiába vártak, mentek ehhez értő személyekhez, semmi eredménye sem lett. Eleinte fájt, mikor kiderült, Rowel terméketlen s Malinának talán lehetett volna gyermeke valaki mással, például Bellel.

Mindig is felfordult a gyomra annak az ápolatlan embernek a közelében, aki kisfiú kora óta agresszív hajlamokkal rendelkezett. Kérdéses sem volt, kit választ, tudta, legbelül érezte, hogy Rowel mellett köt majd ki.

Azonban arra nem számított, hogy nem lehet kicsinye. Egészen lánykaként erről álmodozott, hogy egy gyönyörű napon anya lesz, s karjában tarthatja majd a csöppségét. Mikor kiderült, ez nem fog megtörténni, mindkettőjüket mélyen lesújtotta a hír.

De amíg Malina lemondott róla, és megtanulta értékelni azt, amilye volt, már nem vágyott másra, csak a férje közelségére. Ezzel ellentétben Rowel teljesen összetört.

Nem érezte magát megfelelően férfiasnak, hibáztatta az egész univerzumot, mindent, ami csak erről tehetett. Jó ideig nem akart beszélgetni vagy együtt lenni Malinával, mintha apró darabokra hullott volna, amiket azóta sem tudott tökéletesen összeragasztani.

Egy nap a sötétbarna hajú nő talált rá férjére, akinek csuklóján vékony vágás éktelenkedett, s abból szüntelenül csordogált vörös vére. Szerencsére a seb nem volt túl mély, de annál fájdalmasabb emléket jelentett Malina számára.

Hiszen akkor jött rá, mennyire megváltoztatta mindez Rowelt. Öngyilkos gondolatait alig-alig tudta kiszorítani elméjéből, akárhogyan csitítgatta őt. Azután egész nap vele volt, ellátta a sérülését, és minden percet hozzábújva töltött. Kedvese némileg feloldódott, már nem volt annyira feszült, mint korábban, de érzékeny lelkiállapotán semmi sem segített. Magát hibáztatta, akárhogyan is próbálta lebeszélni Rowelt arról, hogy erről ő egyáltalán nem tehetett.