Églenyomat (BNHA ff.)

A család barátja

A kórtermek ablakán lágyan sütött be a reggeli napfény. Igaz, megpróbálták az orvosok, pótolni Meryen folyadék veszteségét, ami részben sikerült, viszont a bőre még mindig foszlott. Nehezen nyitotta ki a szemeit a fény miatt. Körül nézett, és a pohár vizet, ami a komódon volt, egyből lehúzta. Megragadta a mellette lévő krémet és a kezére nyomta a doboz egy kis tartalmát. A krém csípte a bőrét, de nem igazán érdekelte. Próbálta vissza idézni a tegnap történteket, majd sóhajtva visszadőlt az ágyba.

- Hát nyertünk.- kuncogott.- Anyát meg kell találnom.- ásított egy hatalmasat.

- Á felébredtél?- lépett be egy ápolónő.

- Jó reggelt.- mosolygott Sana.

- Hogy érzed magad?-

- Jól. Bár a krém csíp.- nézett szúrósan a kezében lévő dobozra.- De jól vagyok. Ha nem gond kérhetek egy kancsónyi vizet?-

- Persze. Azonnal hozom. Valamint hívom az orvost.- bólintott a nő és kilépett a kórteremből.

- Köszönöm szépen.- bólintott aprót.- Mi lehet Izukuval... és a többiekkel...- dőlt az ablaknak. Nézte az elhaladó emberek tömegét, hiszen ablaka pont az utcára nézett.

- Itt a víz és a reggelije.- lépett be újra a nő.- Szóltam az orvosnak, hamarosan érkezik.- Meryen megragadta a kancsót és mohón kezdte kiinni a tartalmát.- Kisasszony ez nem tesz jót.- rohant ijedten a a lányhoz. Sana ekkor már kiitta az utolsó cseppig, és egy kiengedte a visszatartott levegőt elégedetten.

- Lehet. De a bőröm és a képességem előbb helyrejön. Apropó képesség. A testem alkalmazkodott hozzá, szóval nincs para.- nyújtotta ki a kezét a tálcáért.- Köszönöm szépen még egyszer.- a nő meghajolt és kiment. Meryen elfogyasztotta a reggelit és felállt, hogy kinyújtóztassa a testét. Amikor kopogtak, egyből visszaugrott az ágyba, nehogy leszidja valaki, arra az esetre, ha nem szabadna mozognia még.- Jöjjön.-

- Itt is vagyok.- lépett be egy közép korú férfi.- Van esetleg a fejfájáson kívül más panasza?-

- Nem fáj a fejem...- pislogott értetlenül.

- Pedig elég csúnyán beverted.- vonta össze a szemöldökét.- Más valami?-

- Hm... A bőröm majd helyre áll magától. A karcolások begyógyulnak. Más nincs.- vonta meg a vállát.

- Mindenesetre át vizsgálom. Ha nem találok semmit, akkor este akár már haza is mehet holnap pedig iskolába is úgy érzed.- helyezte fel fülére a tetoszkópot. A vizsgálat majdnem egy órát vett igénybe, Meryen pedig már azon gondolkozott, hogy levág egy hisztit, mert unatkozik. Aztán eszébe jutott, hogy nem otthon van.

- Este haza is mehet. Nincs semmi komolyabb bajod. Csak igyál sokat rendszeresen és pihenj. Kerüld az elektronikai eszközök használatát, mert a bőrödnek nem biztos, hogy jót tenne. A végtagjaidat pedig majd kösd újra, hogy minél kevesebb folyadékot veszíts.- magyarázta. Meryen vissza öltözött és lehuppant az ágyra.- Legyen szép napja.- lépett ki az orvos.

- Önnek is.- bólintott bátran.

- Kisasszony látogatója van.- nyitott ki egy számára ismeretlen ápolónő az ajtót.

- Hagyjatok már békén.- nyafogott fájdalmasan.

- De mindenképp látni akarja önt.- lépett beljebb és becsukta maga mögött az ajtót.- Úgy hivatkozik magára mint a legjobb barátja.-

- Tenya?- tágult ki a pupillája.

- Igen, Iida Tenya.- bólintott a nő.

- Engedje be.- terült el egy nagy mosoly az arcán. Az ápoló bólintott és kisétált.