Églenyomat (BNHA ff.)

Ki vagy te, hogy...

     Meryen a gyakorlat végéig a falnak támaszkodva, összefont kezekkel követte végig a kivetítőn a történéseket. Haragudott magára, hiszen nem vezette győzelemre a csapatot.

- Midoryiyán kívül senki se sérült meg komolyabban. Sana lányom jobban van a lábad?- foglalta össze All Might.

- Igen Tanár úr!- húzta ki magát a lány.- teljesen rendbe jött, hála Szanitéciának.

- Rendben. Összességében mindenki remekül teljesített. Az első harci gyakorlatot az egész osztály megcsinálta.-

- Jó hallani ezt Aizawa Tanár úr órája után. Ő nagyon lelombozott minket.- vakargatta az arcát Tsuyu. Mindenki bólintott, jelezve, hogy a lánynak igaza van.

- Ez esetben külön örvendek, hogy feldobhattam a napotokat. De most rohannom kell, megnézem szegény Midoriyát. Térjetek vissza a terembe, majd jövök.- rohant el szélsebesen. Mindenki tátott szájjal nézte a férfi távolodó alakját.

- Nekem is meg kéne néznem Izukut.- töprengett Meryen, Iida mellett. A fiún nem volt rajta már a sisakja, hanem a hóna alatt tartotta. 

- De a délutáni órák, fontosak Meryen.- mutogatott a srác.

- A családomnál nem. Bár lehet jobb lenne, ha egy ideig még nem látnék kórházi közeget.- vonta meg a vállát.

- Apád miatt?-

- Ja. Igaz túlléptem, de kórház gyászos hangulata mély nyomot hagyott bennem.- igazította meg a kesztyűjét a lány.

- Hm.- bólintott.- Akkor órákra jössz, gondolom.-

- Eltaláltad.- dörzsölte meg az orrát Sana.- Na megyek átöltözöm. Majd találkozunk.- intett, ahogy elsétált. A délutáni órák hamar véget értek. Sőt Meryen nem is érzékelt belőlük sokat, mert az összes óra nagy részét azzal töltötte, hogy kifele bámult az ablakon. Rengeteg gondolat kavargott benne. Midoriya és All might közti kapcsolat, a Bakugoura irányuló utálata, amiért bántotta az unokatestvérét, a Todoroki iránt érzett gyűlölete valamint Iidán. A fiú rengeteget változott, gyerekkoruk óta és nem rossz értelembe. Felnőtt, és egy remek ember lett belőle. Hogy mért járt ilyeneken Sana agya? Ezt ő se tudja pontosan, szimplán csak jól esett a fiúról gondolkodni.
         Anzu éppen egy órájára sietett a C osztályba, mikor megérzett egy kezet a vállán.

- Hé Anzu...- szólalt meg az ismerős férfi hang, és a nő száján egy hatalmas mosoly jelent meg.- Arra gondoltam, hogy... Lehet, hogy fiatalabb vagyok nálad egy pár évvel, de szeretnék tőled egy esélyt kérni. Így meghívhatlak egy vacsorára?-

- Persze, miért ne. Ma és holnap is ráérek este fele, szóval tökéletes.- 

- Akkor ma este fél nyolckor érted megyek.- kacsintott le nőre.

- Már alig várom.- fordult, meg energikusan.- Ja és ne késs. Nem szeretek várni.- szólt hátra. A férfi kiengedett egy megkönnyebbült sóhajt, és büszkén fordult kollégája felé.- Sikerült, Aizawa.- mutatott egy lájk jelet. 

- És?- nézett fel a papírokból.- Anzu, jóval idősebb nálad, kevés esélyt látok rá, hogy valaha komolyan gondolna téged.- 

- A kor csak egy szám.- húzta a száját.

     Az óráknak vége lett és az osztály kicsit ott maradt, hogy átbeszéljék tapasztalataikat. 

- Meryen elképesztő voltál a gyakorlaton.- ugrott a nyakába Tsuyu.

- Még is legyőztek.- mondta fennhangon.

- Nem, nem lett jobb kedve.- hajtotta le a fejét Ashido, majd megpróbalta Sana feje fölül elhessegetni a vihar felhőt felhőt.- Jaj!- húzta vissza gyorsan a kezét.