Holdfény

15 rész

Másnap reggel azt sem tudtam hogy hova bujjak szégyenembe. Rögtön eszembe jutott minden amit tegnap műveltünk és a szégyen egyre jobban kezdett eluralkodni a testemen. Amint normálisan felébredtem rögtön ugrottam ki az ágyból és a ruháim után nyúltam majd futottam be a fürdőbe, az arcom vörös volt és ahogy éreztem nem csak az arcom volt az. Az egész testemet ellepte a vörösség, a kezeim remegtek egész öltözés közbe aminek az lett az eredménye hogy most tovább elhuzodott az öltözés mint eddig bármikor. Mikor készlettem az arcomat hideg vízzel mostam meg majd a tükörbe nézve nagy levegőt vettem és indultam ki a fürdőböl reménykedve hogy ő már nincs a szobába vagy ha igen akkor alszik. A szobába lépve óvatosan bekukucskáltam és a második opció történt. Alszik. Nem kellt fel semmire, aminek valahol örültem valahol pedig reménykedtem benne hogy a tegnapiak után lelépet a szobából. Hallkan lépkedtem és fogtam meg a telefonom majd a cipőm mire a fiú aki az ágyon feküdt elkezdett mocorogni, a szemem össze szűkítettem majd futottam az ajtó felé majd hirtelen kinyitottam és csaptam be miután kiléptem rajta. A telefonommal és a cipőmel a kezembe futottam a lifthez amit villám gyorsan nyomkodtam közbe pedig "Abby"-t tárcsáztam.

-Vedd fel kérlek!-száltam be a liftbe

A cipőm ledobtam a liftbe majd lassan felvettem közbe pedig a fülemhez emeltem a telefont

-Kérlek, kérlek!-imádkoztam közben
-Szia csajszi mizu?-vette fel
-Abby hol vagy! Mondd hogy a szobádba és egyedül!-kérleltem ezerrel
-Igen és igen, baj van?
-Egy perc ott vagyok!-állt meg a lift majd futottam a lány szobájahoz és kezdtem el dörömbölni.

Az ajtót alig hogy kinyitotta szinte be estem rajta, Abby értetlenül nézett rám közbe pedig köpni nyelni nem tudott

-Mi a szar történt?!-nézett rám aggódva

Az ajtót kulcsra zártam majd vettem egy nagy levegőt.

-Mondd már mi a geci történt?! Mi van már?!-emelte fel a hangját
-Aaron történt, és nem tudom!-döltem neki az ajtónak és csúsztam le a földre
-Aaron? Mi van? Mi történt mondd már!-térdelt le elém aggódva
-Megcsokolt és még történt egy dolog!-néztem félve a szemébe
-Szexeltetek?!-nézett rám mosolyogva
-Nem! Más!
-Mi? Megujjazot?-kérdezte mire bolintottam-Oh, nyalni nyalt?-bolintottam megint-Oh!-ült le elém
-De hogy? Mi történt?
-Volt tegnap egy csávó a buliba.
-Igen ott voltam de utána Mi történt?
-Ide hozott megcsokolt és történtek dolgok és nem értek semmit!
-Semmit? Hogy érted hogy semmit? Együtt vagytok vagy nem?-húzta fel a szemöldökét
-Szerintem csak sokat ivott és ezért csinálta azt amit, amúgy meg amilyen szavakkal szokott illetni!-hajtottam le a fejem
-Hát gondolom hogy nem esnek jól neked de attól lehet hogy beléd szeretett, vagy akár megkedvelt igaz ha unatkozik össze fekszik lányokkal de szerintem már más a helyzet!-fogta meg a kezem
-Nem tudom, nem hiszem.-néztem bele a kék szemeibe
-Meg se kérdezted?
-Nem! Jézusom! Az lenne a legjobb ha ezt itt és most be fejeznénk! Nem akar tőlem semmit és én se tőle és ezt el is mondom neki!-álltam fel hírtelen
-De ez jó döntés szerinted?
-Igen! Ez a legjobb!-indultam meg az ajtó felé

Végig a torkomba dobogott a szívem, próbáltam össze rakni hogy mit hogy mondjak neki hogy ne tünjek úgy mint aki fél vagy esetleg azt sem tudja mit akar. Többször is lejátszodott bennem hogy ő mit fog mondani és hogy úgyhogy felkészültem mindenre, nem okozhat nekem meglepetést.
Az ajtó előtt állva vettem egy mély levegőt majd kinyitottam azt és beléptem rajta, nem volt a szobába. Bentebb mentem majd bezártam az ajtót és indultam az ágyam felé mikor rezgett a telom ezért megálltam és a kezembe vettem megnézni hogy ki az.

-Jó reggelt!-ölelt meg hátulról és egy puszit nyomott az arcomra én pedig megszolalni se mertem-Baj van?-engedett el majd hátrébb lépett én pedig lassan megfordultam
-Aaron.-mondtam hallkan a nevét
-Igen én vagyok!-kuncogott egyet
-Beszélni akarok veled!-néztem bele a szemeibe mire a mosoly az arcáról eltűnt
-Baj van?
-Ami tegnap történt az hiba volt! Nem kellett volna megtörténnie!-hadartam el
-Hogy mi? Valamit rosszul csináltam?-kapkodta a szemeit rajtam
-Én nem arra értem! Nem lett volna szabad! Nem vagyunk együtt és nem érzünk egymás iránt semmit!-ráztam meg a fejem
-Mi?-lépett közelebb-Még mindig nem esett le?-nézett a szemembe-Én tudom hogy mit érzek! Nem kell megmondanod!-fogta meg a jobb kezem és a szívéhez rakta-Nem hiba volt hanem egy lépés! Ha hiba lett volna nem melletted alszom és nem melletted akarok felkelni, melletted akarok lenni mikor kinyitod a szép zöld szemed ott lenni melletted ha baj van és segíteni bármiben! Rég óta nem éreztem senki iránt így és ha nem is így érzel irántam akkor is itt leszek neked!-végig a szemeimbe nézett, a szemeimbe könnyek gyűltek majd az arcomon végig is folytak azok
-Nem akarom hogy te is bánts!-néztem rá
-Soha nem foglak bántani! Egy percre se bántam meg hogy veled egy szobába kerültem! Ezt érsd meg! Soha nem is fogom megbánni! Annyiszor mondtam rád olyan dolgokat amiket nem is úgy gondoltam hogy féltem hogy már nem tudnál úgy érezni mint én!
-Aaron ez így nem működhet!-vettem el a kezem a melkasárol
-Miért?! Miért ne működhetne?!-tűrt bele a hajába
-Aaron!-folytak továbbra is a könnyeim-Csak nézz magadra meg rám! Te huszonegy éves vagy én pedig tízenöt! Teljesen mások vagyunk!
-Nem érdekel!-hírtelen a kezeit az arcomra rakta majd megcsókolt

Óvatos volt és nem erőszakos, el akartam hajolni de ő rögtön közelebb jött hozzám, a puha ajkainák nem tudtam ellen állni ezért vissza csókoltam, jobb kezét a derekamra vezette es mégközelebb húzott. Lassan váltunk el egymástól homlokát az enyémnek dütötte és csak nézte a szemeim.
-Próbáljuk meg?
-Igen, azt hiszem.-néztem a szemeibe egy puszit nyomott a homlokomra majd elengedett
-Ettél már valamit?-megráztam a fejem-Akkor felöltözök és elmegyunk boltba!-mosolygott rám majd bement a fürdőbe
Most amúgy mi történt? Azt el mondaná valaki? Most akkor mi együtt vagyunk?
-Kész vagyok nyuszko!-jött ki, szokás szerint egy fekete pulcsit és egy fekete nadrágot visel
-Most mi történt?-néztem rá
-Hogy mi történt?-nézett rám érdeklődve majd közelebb jött hozzám-Az édesem hogy mivel te is ugyan azt érzed mint én ezért megprobáljuk milyen együtt lenni!-adott egy puszit a fejem tetejére
-Akkor mi most együtt vagyunk?-kérdeztem mire bolintott-Aaron én nem szeretném még senkinek el mondani ha nem baj!-hajtottam le a fejem
-Miért lenne baj? Akkor mondjuk el ha készen állsz rá! Jut eszembe vasárnap vám úgyhogy holnap iskolba nyuszim!
-Tudom!-mosolyogtam rá
-Na de vegyél fel egy kabátot és menjünk!
-Te is vegyél fel kabátot hé!-szóltam rá
-Az igen még egy órája se vagyunk együtt de már parancsolgatsz nekem!-nevette el magát
-Ugy ahogy te is!

A kocsiban ülve végig a combom fogta. Nem sokat beszéltünk nem is tudtam miről kéne beszélnünk ezért én csak az ablakon néztem kifelé. A boltba alap dolgokat vettünk reggelinek pedig barackos párnát. Vissza érve a koliba Oliver és Kazumival találkoztunk

-Sziasztok!-köszöntek egyszerre
-Sziasztok!-mosolyogtam rájuk
-Csáo!-köszönt Aaron
-Fuh az a kettő csávó nagyon felidegesitett tegnap!-mondta Kazu idegesen
-Engem is haver nyugi!-válaszolt Aaron
-És akkor most köztetek minden Happy?-nézett rám a szőke fiú
-Hát tegnap meg beszéltünk egy kettő dolgot!-válaszoltam neki
-Mint például?-nézett rám érdeklődve a szemüveges fiú
-Hogy most akkor hány személyisége is van meg ilyenek!-amint ezt kimondtam mind ketten nevetni kezdtek
-Jó mi megyünk!-fogta meg a kezem majd behuzott a szobába és bekulcsolta az ajtót-Hány személyiségem van?-fordult meg és nézett rám
-Hát tudod édes kb tíz!-gondolkodtam el
-Édes? Na ez már tetszik nyuszko!-jött hozzám közelebb majd csókolt meg
-Hát lehet ez lesz az új beceneved az idegbeteg mellett!-mosolyogtam rá
-Idegbeteg csak akkor leszek ha valaki más hozzád ér!