Gina a Vérfarkas/Twilight ff./

A vallomás

Már két napja nem leltük se Sam, se az idegen lény nyomát. És a vámpírokról se volt semmi hír. De aztán megjelent valaki.

Gina! Téged keresnek!-kiáltotta nekem Seth.

Kisétáltam a faház elé. Edward állt ott.

Gyere velem!-mondta.

Utálom mikor ezt mondod.-mondtam visszatekintve a múltra. Közben elindultam utána.

Kicsit mentünk csak távolabb a háztól. Mikor már biztos volt hogy nem hallanak, megálltunk.

Mi az? Mi történt?-kérdeztem.

Én csak...beszélni szerettem volna veled.

Van egy sejtésem hogy miről.-válaszoltam neki.

Nem...nem tudod. El szeretném mondani neked hogy miért mentünk valójában el.-itt tartott egy kis szünetet.

Nem Carlisle miatt. Nem a családom miatt. Hanem miattad. Mert valakik bántani akartak téged...miattam. Mert szerettelek. Mert szeretlek. Ők a mi ellenségeink. Azzal akartak megölni engem, hogy bántanak téged. Csak meg akartalak óvni. Mert ha nem vagyok veled, akkor békén hagynak téged. Azért nem mondtam el, mert tudtam hogy nem engednél el. Nem akartam hogy tudj róluk. Hogy jobban belekeveredj ebbe az egészbe. Ők...

A Volturi.-vágtam közbe.

Te honnan tudsz róluk?-kérdezte meglepetten.

Nem napok teltek el azóta hogy elmentetek, hanem évek. Sajnos volt alkalmam szemtől szemben állni velük.-válaszoltam.

Hogy?-sutyorogta.

Nem a te hibád. Ne magadat okold.-mondtam neki. Láttam rajta hogy magát okolja.

Nem? Akkor kié? Felesleges volt elmennünk. Így is rád találtak.-mondta szomorúan.
És mi történt? Ugye nem bántottak?-fogta meg hirtelen a karomat.

Nem! Öh...Carlisle nem beszélt veletek?

Mondta hogy van valami baj. De azt mondta hogy jobb lenne ha te is ottlennél. Eddig nem tudtam a szemedbe nézni. Most vettem csak a bátorságot. Nagyon féltem hogy hogy fogsz reagálni.

Értem. De ez így nem jó. Szorít az idő. Mindegy. Akkor majd megbeszéljük a lényeget nálatok.-mondtam neki halvány mosollyal.

Jó, de azt legalább elárulod hogy hogy kerültél kapcsolatba a Volturival?-kérdezte aggódva.

Hát...annak végülis több ága volt...

A farkasok vittek bele ugye?-kérdezte mérgesen.

Nem!...vagyis...de. Nézd...én...vérfarkas vagyok!-mondtam ki félve a szavakat.

Mi? Az meg hogy lehet?

Nem tudom. Az után történt hogy elmentetek. Hirtelen csak átváltoztam.-a szavak elhangzása után megfordultam. Szaladtam egy keveset, majd átváltoztam a levegőbe ugorva.

Edward nem tűnt boldognak mikor látta hogy tényleg igazat mondok.

Ez nem lehet igaz! Pont ettől a világtól akartalak megóvni.

Nem tudtál volna megóvni. Hisz most mindent elmondtál. Ez bekövetkezett volna, akár mi is a helyzet.

Tudom. De...így bármikor bajod eshet.

Ezt már nem tudjuk visszacsinálni. Vérfarkas vagyok. És szeretek az lenni.

És most...velük élsz?-kérdezte félve.

Hát...is. Még mindig a bátyámmal élek. De a farkasok lettek a második családom.

Nem mi? Lecseréltél minket rájuk?-vette viccesebbre a dolgot.

Ti dobtatok el engem.-kezdtem el vitatkozni vele. Szerencsére értette a viccet.

Mindegy. Viszont lenne valami más is.-folytatta a beszélgetést.

Micsoda? Mi van még?-akadtam ki.

Alice látta Samet egy fura farkassal.

Ekkor megállt egy pillanatra a szívem.

Mi? Milyen farkassal? Fehér volt a bundája? Kiszívta valaki vérét?-záporoztak belőlem a kérdések.

Öm...fehér volt. De...a másik kérdés elég fura.

Mi a fene? Az a farkas nagyon fura. Láttuk ahogy egy őz vérét szívja. De Sam miért nem hozta még a faházhoz?-agyaltam hangosan.

Nem tudom. Alice azt mondta hogy nem úgy tűnt mintha bántani akarnák egymást.

Jó. Most menj és hívd össze a családod. Beszélek Jacobékkal és megyek.

Jacob?

Igen, Jacob! -indultam el a faház felé, otthagyva Edwardot.