2.fejezet

7 1 0
                                    

Málna szemszöge:

Pár másodperc múlva erős kezek húztak a víz felszíne felé, végtagjaim szinte le voltak dermedve de próbáltam felfele úszni , több kevesebb sikerrel a víz tetejét elérve a hideglevegő csapta meg az arcomat. Kapkodtam a levegőt a kimerült tüdőmbe mely elég fájdalmasnak bizonyult. A maszkos férfi segített kiúszni a partra ahol már a többiek ránk vártak. Borzasztóan fáztam és remegett mindenem, gyengének is éreztem magam semmi erőm nem volt elindultam a már parton levő mohawkos srác felé, de pár lépés után a lábaim már nem vittek tovább ezért a homokba összecsuklottam, amit a srác észre is vett és odasietett hozzám. Fekete foltokat kezdtem el látni , és egyre homályosabb volt minden ezt látva a srác felkapott az ölébe és úgy vitt tovább.

-Srácok készüljetek , Nikolai nemsokára ideér .- fordult körbe a szakállas

Szorosan fogott a karjai közt én meg ahogy tudtam kapaszkodtam belé, próbáltam nem a szemébe nézni de valamiért nem nagyon ment és ő ezt egy mosollyal meg is koronázta. Percek teltek el mire meghallottunk a fák közül süvíteni egy hatalmas nagy helikoptert, mi háttal álltunk meg neki hogy a sok homokot ne verje a szemünkbe, mindenki felszállt már csak mi maradtunk lent a földön, óvatosan felemelt engem a párkányára ahonnan a szakállas férfi cipelt tovább. A helikopter egyik szegletében tett le engem , közvetlen az egyik katonája mellé. Idegesen nézelődtem körbe hogy most vajon mi is fog történni vagy hova is fognak most engem vinni. Percekig helyezkedtek , majd úgy alakult ki a kör hogy én ültem a földön , velem szemben ült egy barnabőrű sapkás srác, mellette ült a magas spanyolajkú, bal oldalamon ült tőlem nemmessze a maszkos férfi, az ajtóban állt a szakállas és a jobb oldalamon foglalt helyet a mohawkos srác , bár ő jóval gyorsabban lopta a távolságot köztünk.

- Hé , minden rendben?- ült közelebb a térdem felé, szédülés és émelygés fogott el szóval válaszolni nem tudtam neki, csak nyögtem egyet és oldalraborultam, újra előjöttek a fekete foltok amiket ezelőtt láttam de nem tudtam őket mire vélni , idegesen vette ölébe a fejemet és kitartóan próbált hozzám beszélni de nem nagyon tudtam már rá se reagálni se figyelni , mert elképesztő nagy fáradtság jött rám és melegérzet úgy hogy az előbb majd megfagytam. Mellémtérdeltek , amit először furcsának is véltem de nagyon lassúnak tűnik minden , mintha lassított felvétel lenne az egész , de igazság szerint az volt a legfurcsább hogy nagyon felfigyeltek a lábamra mintha lett volna vele valami. Próbáltam felülni de nem hagyták , valami olyan dolog lehetett ott amit nem lett volna szabad látnom ijedtség fogott el.

- Mi történik? Miért nem kelhetek fel? Mit csinálnak?- dobáltam felé a kérdéseket levegőt kapkodva

- Hé!Hé!Hé! Nyugodj meg! Nem lesz semmi baj .-próbált a fejem felől nyugtatni.

Éreztem hogy lefogják a lábaimat , akármennyire is próbálkoztam semmi esélyem nem volt az erőjük ellen, a szakállas férfi és a skót srác összenéztek majd hirelen iszonyatos égető fájdalom csapott bele a lábamba amit nem tudtam hang nélkül hagyni. Sikításom pengeként vágta át a levegőt. Hatalmas fájdalom járta át az egész testem, reszkettem féltem és kiabáltam , könyörögtem hogy hagyják abba, tűszúrásokat éreztem és égést , borzasztóan intenzív volt a fájdalom, lassan lasssan de kezdett elmúlni, egyre gyengébbnek éreztem magam , kezdett minden olyan zavaros és homályos lenni , nem akartam mást már csak pihenni aludni egy kicsit, a hangok is körülöttem kezdtek tompulni úgy hogy inkább lehunytam a szemem.

-Price! - hallottam meg a skót srác hangját utóljára.

Naabot mo na ang dulo ng mga na-publish na parte.

⏰ Huling update: 5 days ago ⏰

Idagdag ang kuwentong ito sa iyong Library para ma-notify tungkol sa mga bagong parte!

DandelionTahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon