Fagyos érzelmek

A csalás

  -Húzd jobban be a lábad!-kiáltott az edző Livire aki minden erején azon volt hogy ne essen hátra.

   Mellettem Beni ül akinek holnap lesz az edzése de szeretne valamit mondani Livinek. Azon gondolkoztam hogy Ádám haza ment-e már vagy edzésen van-e (mert karatézik). Végül nem volt szárazedzésem se mert nem akartam se én sem az edzőm hogy most elkezdjek a szárazföldön toe-loop-ozni szóval inkább leültem a nézőtérre Sapi (aki csak eljött mert meg akarta nézni Ramit, mert kedveli /?/) és Beni közé. Volt egy sejtésem hogy Beni mit szeretne mondani Livinek ugyanis sokszor mondta nekem hogy azt a lányt akire rájött hogy nagyon kedveli és tetszik neki nagyon hogy szeretné ha segítenék. Azt mondta hogy barna haja van és kék szeme amin egy kicsit elcsodálkoztam és egy pillanatra azt hittem hogy engem mondd de utána rájöttem hogy egy ilyen fiú mint ő, akibe a fél iskola szerelmes, tuti nem engem kedvelne. Azt is mondta hogy imádja a személyiségét és hogy ő is korizik. Na erre felszaladt a szemöldököm hogy ki is lehet az.

-Nagyon oda vagy érte?-kérdeztem tőle.

-Mindent tudok róla és ő is rólam de próbálok jelet adni neki de ő nem veszi észre.-mondta sóhajtva majd elgondolkoztam. Felriadtam mert egy ember jött be a Csarnokba. MILÁN. Ne,ne,ne,ne,ne. Beni észre vette hogy hirtelen sápadt leszek így nyugtatni kezdenek Sapival együtt.

-Ne menj oda inkább ne legyen sérelmed.-mondja Beni.

-Jaja tényleg ne.-mondja fogát csikorgatva Sapi is.

-Az én kedvemért ne menj.-fogta meg a csuklómat amikor elmenni készültem volna.

-Najó, miért nem akarjátok hogy oda menjek?-kérdeztem gyanút sejtve.

-Mert...-kezdi Beni.

-Mert barátnője van.-mondja Sapi mire elkezdtek könnyek lefolyni az arcomon. Hirtelen felkaptam a fejem és oda rohantam Milánhoz aki először csak a fali újságot bámulta és megszólal úgy mintha ott sem lennék.

-Nane. Ugye nem, én nem szeretnék vele lenni.-mondja szomorúan és meglát. Látja a kisírott szemeimet.

-Te szemétláda.-kezdtem.

-Szia.-mondta úgy mintha nem tudná hogy tudok róla.

-Van barátnőd??? Ha?? Itt várlak 6 hónapja és te meg mit csinálsz kint a hülye KANADÁBAN? Csajozol. Lesz egy barátnőd majd le leszel véve az összes médiáról és egy szót sem tudok rólad. Miattad lett gerincferdülésem és miattad lett eltörve a csuklóm mert rajtad agyaltam ugrás közben. A hülye játékodról. Gyűlöllek te mocsok. És hogy köszönsz?-lépek közelebb hozzá hogy leordítsam.-SZIA. Nahát neked is SZIA.-üvöltöttem a fejére majd otthagytam. Hirtelen azon kapom magam hogy mindenki engem néz (még a pályáról is) és még jobban sírva fakadok. Beni és Sapi hozzám siet majd mindketten át ölelnek. Hallom ahogy Sapi azt mondja hogy a " Jó büdös francba már" és ehhez elképzeltem hogy grimaszolt Milánra.

-EZ EGY KURVA NAGY CSALÁS.-üvöltöttem magamban, és csak arra  gondoltam hogy otthon tuti beteg leszek ettől a sírástól mert legutoljára akkor sírtam így amikor elvesztettem.

  A többiek is körém gyűltek és nyugtattak. Csak azt hallottam a sok szó és mondat közül hogy...

-Ezt jól megcsináltam...-mondta Milán, és hiába vagy 20 méterről van tőlem így is hallottam a mély hangját. Majd elhagyta a csarnokot. És csak ezt hallom. Ezt a kijelentést. És egyet értek vele.   

  Haza felé anyu értem jött és konstatálta a helyzetet, és hiába nem mondtam még semmit neki, rögtön látta rajtam hogy Milánnal találkoztam. 

-Ugye beolvastál neki?-kérdezi először majd biccentek.-ügyes.

-Anya...

-Mondjad édes!- mondta aggódva de olyan szinten hogy éreztem hogy most tényleg aggódik.-Fázok.

  Anya akkorát fékezett hogy rögtön visszanéztem a mögöttünk lévő csendes útra, hogy nem-e nincs ott egy autó. Hátranyúlt és megfogta a homlokom.

-Lázad van.-mondta megijedten.-de ez nem hőemelkedés... ez nagyon magas lehet.-mondta összehúzott szemmel majd elindultunk.

  Bekanyarodva az utcánkra már csak arra gondoltam hogy aludjak egy nagyot és kipihenjem azt amit ma átéltem. Elég volt ennyi bőven.