Emberi gyengeség a szerelem / Good omens FanFiction

-Prológus - Minden nap-

Amikor az ősz hajú férfi belépett az üzletbe Crowley-nak azonnal eszébe jutott, hogy látta már valahol. A nagy fej, igen, ő Metatron, az angyalok királya. Aziraphale is látta már és neki is eszébe jut nem sokkal a démon szellemes beszólása után. Rémülten ejti ki a nevet. Crowley ugrásra készen figyelt a fotelből.

- Gyere sétáljunk egyet! – ragadja meg Metatron a másik angyal vállát.

Aziraphale rémülten kapja hátra a fejét. Mint egy megszeppent nyúl, aki menekülő útvonalat keres. De ha a veszély észrevett téged, akkor már régen rossz.

- Ehj, menj csak ennél gázabb már nem lesz. – legyintett a démon.

Aziraphale kezében a kávéval elindul kifelé a boltból, mielőtt Metatron követné őt úgy méri végig Crowley-t a fotelban, mintha éppen szemmel verné. Crowley próbál tudomást sem venni arról, hogy az egyik legfőbb angyal éppen fenyegeti pusztán a tekintetével. Megfordult a fejében, hogy kimegy velük, olyan rémülten fordult hátra az angyal, de ha szüksége lenne rá, akkor Aziraphale kérte volna, hogy vele menjen. Crowley mélyet sóhajt amikor Metatron is elhagyja a boltot. Fellöki magát a fotelből. Utána megyek. Mondja magának, de mégsem teszi, csak az ablakból figyeli, ahogy átsétálnak az utca másik végére a kis francia étteremhez. Körözni kezd a boltban. Mit akarhat tőle? Megugrik amikor meglátja a fehér foltot a bolt egyik sarkában. A kis angyalka, Muriel.

- Oh, lehet jobb ha te is elmész. – int felé.

- Metatron azt mondta itt várjak, talán szüksége lesz rám. Rám! Szüksége rám! – izgatottan ugrál.

Akár még aranyosnak is mondhatnánk, ha nem egy idétlen angyalról lenne szó, aki full fehér rendőrruhában áll egy másik angyal könyvesboltjában.

- Óriási, csak be ne csinálj. Mindjárt vissza jönnek. – lekezelően méri végig a lányt.

- Igen. – boldogan méregeti a démont.

- Ha Aziraphale végre vissza jön, ránk férne már egy kis mi idő, ezek után mi is megérdemlünk végre egy extra alkoholos reggelit a kiváló Ritz-ben.

Szinte már érzi is a pezsgő ízét a szájában és látja, ahogy Aziraphale, úgy ízleli az ételt, hogy azt már bűnnek lehet nevezni. A csodás képból újra Muriel szakítja ki.

- Hú remek ötlet! Reggeli, mi idő. – a lány izgatottan áll a démon elé és elmélázik a szavakon.

- Csak mi, te nem. – hangja undortól terhes.

- Oh, értem, hogyne! Addig megnézem a boltot.

Muriel nem a legélesebb kés a fiókban, de jószívű és igazi angyal, a szó legrosszabb értelmében. Butuska és nem érti a világ rendjét, de azzal még Crowley is tisztában van, hogy ez nem az ő hibája, hanem a rendszer egy újabb baklövése.

- Jobb ha elmész. – próbálkozik kedvesebb hangon.

Muriel kissé csalódottan áll egyik lábáról a másikra. A démon némán méregeti kerek szemüvege mögül.

- Nem baj, ha elviszek innen egy könyvet? – néz fel a férfira. – Egyet már kinéztem magamnak. Olyan, mint az ember, csak hordozható. – mondja lelkesen.

A férfi nagyot sóhajt az érdekes hasonlat hallatán.

- Vigyél csak. Tessék – emel el egy random könyvet a mellette álló asztalról. – Ez tetszeni fog! – odadobja a könyvet, a lány esetlenül kapja el.

Muriel elmegy így Crowley egyedül marad a könyvesboltban. A krétával felrajzolt kör a csillaggal és az ősi jelekkel még mindig a szoba közepén éktelenkedik. Fogja a nagy kör szőnyeget és felé húzza. A buliból hátramaradt kupit néhány mozdulattal meg is oldja. A félre tolt szekrényeket és polcokat egy csettintéssel a helyére húzza. A fotelt vissza emeli a helyére, az asztal elé, majd játszani kezd vele. Mit akarhat tőle? Mégis visszafordítja a bejárat felé. Az órájára pillant. Igazából nem tudja mikor mentek ki, így azt sem tudja megállapítani mennyi ideje tarta a kis séta. Egy sóhaj kíséretébe lerogy a piros fotelra, mint egy rongybaba, akit ebédidőben a sarokba dobtak. Felhangzik a bolt csengője, de nem az angyal lép be rajta, így a démon nem is foglalkozik a két nővel, Maggi-vel és Nina-val.