with you, it's different | hyunlix

öt

– Igen, mindenki kuss, engem érdekel a film!

Felix visszafogott egy kuncogást Jisung hangneme hallatán és boldog mosollyal az arcán húzta magára jobban a paplant, ezáltal érezve ahogy az álmosság hulláma átjárja a testét. Már amúgy is elmúlt éjfél, és a filmből sem volt sok hátra. Nem sokkal később Felix már az álmok világában találta magát.

Lónyerítésre ébredt. Ez volt a második alkalom, hogy itt aludt a többiekkel a házban, és eddig mindig minden egyes lónyerítésre felkelt. A többiek persze semmit nem érzékeltek, mindenki hozzá volt szokva ehhez. De Felix nem. Már nem.
Sóhajtva rápillantott az órára. Hajnali öt. Még túl korán volt ahhoz, hogy ténylegesen felkeljen, viszont szomjas volt, ezért álmosan felkelt a megágyazott kanapéról és lebotorkált az emeletről a konyhába. Persze volt a házban vendégszoba is, de a többiekkel megbeszélték, hogy közös filmestét tartanak a nappaliban, és a film végére már túl fáradtak voltak visszamenni a saját szobáikba.

Felix szinte csukott szemmel töltötte meg a poharát vízzel. Kedvetlenül húzta el a száját, amikor meglátta az ablak tükörképében az arcát. Tegnap este direkt nem mosta le az alapozót, csak a szemhéját, de így is kezdett lejönni a krém az arcáról.
Ezt majd rendbe kell hoznia.
Újabb lónyerítés hangja ütötte meg a füleit, és ez a hang olyan közelről jött, hogy a szőke szó szerint ugrott egyet ijedtében. Egyből a hang felé kapta az fejét, és az ablakból gyönyörű látvány tárult elé. A Nap éppenhogy csak pislákolt az égen, minden vörös és narancssárga színben úszott, az esténként alapból csendes kert viszont most nem volt üres. Felix összeráncolta a homlokát. Mit keresett Shiro az egyik futtatóban? Minden lónak az istállóban kellett volna lennie.

Miután megitta a pohár tartalmát kíváncsian közelebb lépett az ablakhoz. Mostmár értette, hogy miért hallott ennyi nyerítést, mindegyik a fehér kancától származott. Amikor meglátta, ahogy Shiro erőszakosan próbálja kiszabadítania magát a kötél fogságából, megszakadt érte a szíve. Miért van kikötve, ha amúgy is be van zárva a futtatóba? Felix szinte ösztönösen indult el a bejárati ajtó felé, magára kapva a cipőjét és a pulcsiját. Csak biztosra akart menni, hogy a ló jól van.
A jószág hatalmasat nyerített, amikor a szeplős elkezdett felé közeledni, a hang pedig egy pillanatra megdermesztette Felixet. De nem szabadott félelmet mutatnia, ezt nagyon jól tudta.

– Szervusz, szépség... – közeledett látszólag nyugodtan a ló felé, aki nyugtalanul lépegetett ide-oda a kis kör alakú karámban. Felix körülbelül egy méterre a kerítéstől megtorpant, és csak csendben nézte az állatot. Tudta, hogy csak egy kis idő kell. Tudta, hogy a ló meg fog nyugodni. És így is lett.
Felix várt, és várt; biztosra akart menni, hogy semmilyen hirtelen mozdulatot nem tesz, de amikor megbizonyosodott arról, hogy a jószág lenyugodott, remegő kezeit óvatosan közelebb emelte hozzá. Miközben lecsatolta a kötelet a kantárról a szíve fájdalmasan hevesen vert, a kezei pedig remegtek, olyannyira, hogy attól félt ez megijeszti majd a lovat. Egy kis része arra számított, hogy amikor a ló kiszabadul a kötél fogságából megvadul és elfut majd tőle, de nem ez történt. És ez megmosolyogtatta őt. Egy kis része boldog volt, amiért még ennyi idő után is ilyen hatással van a lovakra. Shiro ugyanúgy nyugodt maradt, nem mozdult. Felix sem. A szőke olyan nyugodtságot érzett szétáramlani a testében, amiről szinte már el is feledkezett, hogy létezik.

– Gyönyörű vagy... – suttogta a jószágnak.
Tényleg az egyik legszebb Shire volt, amit valaha látott. Ráadásul hófehér színben. Vagy hatalmas véletlen, vagy rengeteg tenyésztés eredménye, de bárhogy is, a ló fenséges volt.

– Te mégis mit csinálsz itt?

A hirtelen jött hang nem volt hangos, sőt, Hyunjin suttogva szólalt meg, Felix mégis ijedten fordult oldalra a fiú felé. Ahogy egy lépéssel hátrébb lépett a kerítéstől, a ló is úgy lett egy fokkal ingerültebb, és ezt Hyunjin is észrevette. Felix gyomra egyből görcsbe rándult, ahogy a fiú álmos tekintetébe nézett. A haja most nem volt felfogva – ritka pillanatok egyike –, és Felix imádta, amikor a fekete tincsek ilyen természetesen súrolták a fiú vállát. Fekete pulcsit viselt lovaglónadrággal, és a reggeli hideg szellő miatt jobban összehúzta magát; az álla eltűnt a pulcsija nyakában, ami borzasztóan aranyos összképet adott. Lehet, hogy bunkó volt, de attól még ő volt a legszebb ember, akit Felix valaha is látott. Igen, ehhez az álmos Hyunjinhoz – aki nem kiabál, mert túl fáradt hozzá – hozzá tudna szokni.

– Felkeltem a hangjára – biccentett a jószág felé Felix – és kijöttem, mert nem tudtam, miért van idekötözve.

– Mostmár menj vissza.

– Miért menjek vissza? Egyáltalán te miért vagy fent ilyenkor? És mit szeretnél csinálni Shiroval?

Hyunjin hitetlenül vonta fel a szemöldökét Felix kérdő hangneme hallatán, de túl fáradt volt ahhoz, hogy vitatkozni kezdjen.

– Figyelj, nem tudom, hogy feltűnt-e, de ez a ló veszélyes. Ne menj a közelébe. A végén csak jobban megvadul.

Felixben átsuhant a remény apró szikrája, hogy talán Hyunjin egy kicsit mégis aggódik miatta, de ezt a gondolatot gyorsan el is hessegette. Persze, hogy a ló érdekli őt, nem pedig Felix.

– Szerintem nem veszélyes.

Hyunjin hitetlenül, halkan felnevetett. Csöpögött a gúny a hangjából.

– Mégis mit tudsz te a lovakról? Hiszen ezalatt az egy hét alatt még öt méteres körzetben is bepánikoltál tőlük. Ne nevettess...

Felix kíváncsian fürkészte az előtte álló tekintetét.
Szóval Hyunjin ennyire megfigyelte őt az elmúlt egy hétben?

– Ó, igen? – lépett közelebb a fiúhoz felbátorodva. – És mondd, mi mást vettél még észre rajtam ezalatt az egy hét alatt?

A hangjában volt valami, amit az idősebb nem teljesen értett, és hirtelen megszólalni sem tudott. Felix mostmár benne volt a magánszférájában, és ez nagyon nem tetszett neki. Hátrébb lépve megköszörülte a torkát és kikerülve a szőkét belépett a futtatóba a lóhoz, aki addig tisztes távolságból figyelte őket.

– Azt is észrevettem, hogy mennyire szereted nézni őket. Ami vicces, tekintve, hogy hozzájuk sem mersz érni. De sajnos el kell, hogy szomorítsalak, semmi nem tart örökké. Mondd csak nyugodtan, hogy Shiro nem veszélyes, tökmindegy. Mert huszadikán elviszik.