Te Nem Uralhatsz Engem

•4•

Erre nem számítottam.

C: Nem hiszem, hogy megtudom tenni...Mégis csak a szüleim

L: Akik kioltottak rengeteg ártatlan életet Charlotte fogd már fel!!

C: Most miért vagy rám mérges? Nem tehetek róla, hogy a szüleim bekattantak és nem, nem fogom a szüleimet rács mögé rakni!

L: Hát jó, akkor segíts megölni őket.

C: ÚRISTEN TE JÓL VAGY ILYENKOR? BIZTOS HOGY NEM FOGOM MEGÖLNI A SZÜLEIMET EGY KIS SENKIÉRT!!

L: Akkor miért vagy még itt?? Nem kell hogy itt legyél, el lehet innen menni.

C: Te hoztál ide még mindig.

L: Igen, hogy biztonságba legyél, de ha nem tetszik vissza lehet menni a szüleidhez azt várva mikor lőnek téged mellkason.

C: Tudod mit? Oké!

Ezzel a lendülettel sarkon fordultam és kiballagtam az ajtón amit a hátam mögött eléggé becsaptam. Hogy lehet valaki ennyire akaratos? Értem, hogy nehezen dolgozza fel a szülei halálát, de ezért miért kell másnak is szenvednie? Mondjuk én sem voltam olyan kedves vele az előbb...de ha úgy nézzük megérdemelte.

Hosszas gondolkozás és álmodozás vette kezdetét. Nem tudtam, nem Lilithre gondolni. Lehet hogy tényleg beleszerettem? Nem! Az nem lehet!

Ahogy így gondolkodtam, majdnem felbotlottam valamiben. Lenézek és egy táskát látok. Hát ilyenkor mit NE csinálj sose? Hát sose vedd fel, de itt most felvettem és ohh bárcsak ne tettem volna...

C: Lilith-nek igaza volt egész végig. A szüleim rengeteg életet kioltottak....Jézusom!! Ne csak őt ne!! N-Nagyi? Hát őt is?

És itt kapott el a sírógörcs. Azt hittem hogy nagyi természetes úton halt meg, de nem....a szüleim ölték meg őt is és mivan, ha én lettem volna a következő?

Én és a nagymamám nagyon közel álltunk egymáshoz a halálát sosem tudtam feldolgozni. Sírás közepette lerogyok a földre a nagymamám képével és a táskával a kezeim közt.

Sírok. Sírok mintha nem lenne már holnap. Hirtelen egy lágy, meleg testet érzek a hátamnál és két erős kart a törzsemen.

L: Itt vagyok, hercegnő, semmi baj, add ki magadból.