Te Nem Uralhatsz Engem

•2•

Megfogta a kezem és felsegített a székről. Mély kék szemeibe néztem, amikbe olyannyira belemerültem, hogy észre sem vettem, hogy már 10 perce nézek a szemébe.

Ennél kínosabb nem lehet ez a nap.
Mikor hátrálnék el, hirtelen megbotlottam a székbe és csak zuhantam hátra. Hirtelen két erős kezet éreztem a derekam közt.

C:Te...Te elkaptál!

???: Na ja hercegnő, nehogy itt szörnyet halj nekem. Amúgy Lilith-nek hívnak, na és téged hercegnő?

C: Én...én...Charlotte nevem van....

L: Szerelem első látásra?

C: Mi? NEEM!! *ugrottam ki a karjai közül* Sajnálom, nagyon ügyetlen tudok lenni néha...

L:Semmi gond, megesik az ilyen.

C: De én mit keresek itt? Hogy kerültem ide? Te hoztál ide? Miért hoztál ide? Mit akarsz tőlem?

Hirtelen kocsikat, szirénákat és üvöltözéseket hallottam meg a hátam mögött.

L: El kell innen mennünk, Charlotte gyere!! *megragadta a karom, és futottunk majdnem 3 km-t*

C:Úristen, mi történik itt?

L: Csak nyugodj meg, okkal hoztalak téged ide. Menj be oda! *mutatott egy viszonylag kicsi, régi faházikóra*

C: Muszáj?

L: Igen!

Mivel nem akartam, hogy Lilith megöljön, ezért bementem.

Bár elég kedves hozzám és ha megakart volna ölni, már rég megtette volna az tény és való, de akkor is van most bennem egy kisebb halál félelem.

Ahogy beléptem, megcsapott a döglött állatok szaga. Fúúj!!! Nem vagyok beauty guru de ez akkor is undorító! Hirtelen nagy világosság, csapott meg.

C: Auu a szemem!

L: Bocs hercegnő, nem direkt volt. Kérsz kaját?

C: Igen, de te most itt élsz, vagy mi ez a hely?

L: Elmondom, ha szeretnéd, de akkor nem mondhatod tovább senkinek sem! Még akkor sem, ha azzal fenyegetnek, hogy levágják az ujjaidat! Megértetted?

C: Meg! Ne aggódj, nincs kinek tovább adjam, és ha lenne is akkor sem adnám, mivel tudom milyen ha, a hátad mögül kibeszélnek.

L:Értem és sajnálom, szóval... *kezdett bele mondandójába*