Fagyos érzelmek

Minden ami eddig történt

Ápr.: 04 kedd

-Nem hiszem el hogy vége.-néztem a szemébe, majd elmosolyodott.

-Ennek így kellet lennie.- nyomott egy puszit a fejemre, majd megöleltem.

-Hiányozni fogsz nagyon!-mondtam a vállába fúrva a fejem.

-Nekem is te. De remélem egyszer majd megint összekerülünk.-mondta Milán mikor elengedtük egymást. 

Július 12:

.Mi a...-fagyott meg bennem a vér.-Miért törölték az összes médián Milán fiókját?-néztem értetlenül Ramira, mire gyorsan előkapta a telefonját.

-Jézus!-kiáltott fel.-Remélem minden rendben van vele!-tette le telefonját majd felvette a görkorcsolyát.

-Emberek csak egy axelt kérek és mehetünk!- tájékoztatott minket az edzőnk, mire én egy kicsit sem ügyelve arra, elbotlottam.

És most október 9.-ke van és ma csodálhattam meg a kiírást.

    Reggel álmosan kászálódtam ki és vettem fel a "csúszós" zoknimat amit az otthoni ugrándozásokra szoktam felvenni.

-Jó reggelt.-siklottam ki a nappaliba ahol anya már nagyban dolgozott a számítógépén.

-Jó reggelt, hogy aludtál?-nézett fel.

-Hát... Valószínű Milánt elvesztettem, de ez már mindegy, remélem egyedül fogok idén korizni.-nevettem ki magamat kínosan, mire anyu rosszallóan nézet.- Mi az?-kérdeztem mikor megláttam.

-Én értem hogy miattunk szakítottatok de ez már túlzás.-nézett vissza a számító gépébe, én pedig leültem elé.

-Mármint mi?-ásítottam egyet.

-Hogy a nyakunkra varrtad a kapcsolatotokat aminek úgy lett vége hogy jóban voltatok. Figyelj, sajnálom Ajsi, de nem hagyhattuk tovább.-mondta fel sem nézve a gépből, én meg értetlenül meredtem rá.

-Reggelizek és leviszem Csukit sétálni.-utaltam arra hogy lemennék kiszellőztetni a fejem és gondolkodni értelmetlen dolgokon. Csuki, a kutyánk de ő ebben a helyzetben egy alibi.

-Persze.-mondta hanyagul, majd apa lépteit hallottam aki megy dolgozni.

-Home office Réka?-kérdezte köszönés nélkül apa anyunak.

-Sajnos.-meredt rá unottan.

   Miután lenyeltem az utolsó korty kávémat, átöltöztem és le is mentünk. Mondom a menetet. A házunktól nem messze van egy temető (milyen szerencsés) a mögött nem lehet rálátni a házakra. Ott szinte senki sem megy el. Odamegyek random szimpla Lutzokat csinálni a görkorimmal vagy csak simán a cipőmmel. Leteszem Csuki sétáltatóját a földre, addig ő szaglászik. Az ugrások közepette gondolkozok az életemről. 

   Most ahogy letettem az aszfaltra a sétáltatót, valami más volt. Szomorúságot éreztem. Ami viszont tuti mélyről jött. Ahogy megcsapta a vénasszonyok nyara utáni szél az arcomat, lehunytam a szemem. A legjobban tudott ugrás nálam a Lutz az Axel a tripla lutz és a tripla axel vagy a Loop. Most egyik sem ment. Valahogy úgy éreztem fel kell hívjak valakit.

  Egyszerű baráti társaságom van. Az összes koris vagy hokis. Benit az egyik legjobb fiú barátom és egyben a legátérzőbb is. Amióta Milánt nem láttam azóta is csak őt hívom fel és videó-chatelünk miközben én csinálom a Szimpla vagy Duplás ugrásaimat. 

   Megnyomtam a hívás gombot és úgy gondoltam most ha felveszi beleszólni sem tudok ma mert a nyári tábor után nem annyira találkoztunk, és ma lesz az első hivatalos koreográfia tervezés. Ő hokis de mindig meglátogatja az edzéseinket Livi miatt. Járnak már egy ideje. Így az összes mozdulatot tudja.

-Haló.-szólt bele a telefonba fáradt hangon.-miújság?

-Ma találkozunk.-rökönyödtem meg.

-Igen.-mondta.-Valami baj van?-tapintott a lényegre. Túl jól ismer.

-Ma lesz hogy kezdődik az egész őrület... Milán nélkül.-mondtam meggyötört hangon.

-Nem hiszem.-mondta, mire felszökött a szemöldököm.

-Mit nem hiszel?-csillant fel a szemem.

-Mindegy... 

-Nem akarom tudni?-kérdeztem meglepő hangon, mert most az egyszer fájdalmasnak éreztem Beni hangját.

-Nem akarod tudni. Nem tudom hogy vagy vele, de féltem hogy elkezdődik minden elölről.-utalt arra hogy neki sem lesz könnyű.

-Ja én is. Hányra kell menni?-kérdeztem.

-Livi valami olyasmit mondott hogy 10:50-16.40

-Hogy mi?-kerekedett el a szemem mert 9.45 van.

-Igen szóval tegyük le, majd ott találkozunk.-mondta, de meg se várta hogy elköszönjek tőle.

   Értetlenül néztem magam elé, majd volt egy érzésem hogy most futás lesz.

   Hazáig meg sem álltam, de amikor a szobámba érkeztem, eluralkodott a káosz, és roham gyorsan pakoltam be az edzőstáskámba, így véletlenül megvágtam egy picit a kori élével az ujjam. Minden mindegy alapon gyorsan kivettem egy sebtapaszt és rohantam le mert a buszom is mindjárt érkezett.

-Hova hova kisasszony?-kérdezte anyu mire elmondtam neki hogy miért is rohanok.-Akkor sok szerencsét és vegyél magadnak majd valamit ebédre. Ja és csukiról vedd le a hámot-adta oda a tizest amit megköszöntem, és levettem Csukiról azt amit kért,majd kirontottam a házból. Ezután megpillantottam az érkező buszt és pont akkor állt meg mint én így felszálltam és kilyukasztottam a jegyemet. Ezután helyett foglaltam és megnéztem az időt. A Jégcsarnok 18 percre van tőlünk, de még pont időben indultam, ugyanis 10:26 volt.

(Folytatása hamarosan következik c:)