Kecsegtető ajánlat

Emlékszem

-Jóreggelt!-ugrott rám a reggeli ébresztőm.

-River, hogy kerülsz ide?!-temettem fejem a párnába.

-Elfelejtetted, hogy még mindig tudom hol a dugi kulcsod?-mosolygott kajánul közbe feltámászkodott kezével és úgy nézte szenvedő alakomat.

-Zárat kell cserélnem!-jelentettem ki, de lehet inkább magamnak szántam.

-Ne is tagadd hisz tudom, hogy élvezed a jelenlétem!-tépte ki kezemből a párnát és lehajította a földre.

-Még meggondolhatom magam a versenyről!-hunyorogva pillantottam rá.

-Hoztam reggelit!-dobta be az aduászt.

-Hízelgő ajánlat, de pontosabban?-tornáztam fel magam török ülésbe.

-Erős fekete kávé tejszínhabbal és fánk!-mosolyogva adta át a zacskót.

-Imádlak!-öleltem magamhoz a tasakot.

-Tudom Lyn!-vigyorgott és kortyolgatta a saját kávéját.

-Mi lesz a versenyen?-tettem fel a kérdésem ami tegnap óta jár a fejembe.

-Páros verseny lesz a második körre kell mellém egy társ és csak veled tudok szabadon mozogni terepen!-komoly tekintettel bámulta kezeit majd engem.

-Benne vagyok!-magabiztosan mondtam és felpattantam ruhát kutatni a szekrényembe.

-Tényleg még azok után is ami utoljára történt?-csodálkozva meredt előre.

-Többet ne hozd fel a múltat! Komolyan mondtam, hiszen bízok benned River!-térdeltem le elé és úgy fogtam meg kezeit beszédem közbe.

-Nem akarlak többet elveszíteni!-nézett bánatosan a szemembe.

-Nem fogsz!-mosolyogtam rá kedvesen, majd visszatértem a ruháimhoz, mikor is kiesett egy szürke póló a szekrényből.

-Megtartottad!-meredt a ruha darabra mosolyogva.

-Kényelmes, főleg unalmas napokon benne fetrengni..-vettem természetesre.

-Cameron ha mellettem látna abba tuti kiakadna!-mosolygott sunyin.

-Mégis mi jár abba a kis agyacskádban szépfiú?-fél mosollyal néztem rá.

-Pontosan tudod micsoda!-szélesedett vigyora.

-Mért érdekelné ha veled látna?-húztam össze szemöldököm.

-Mert tegnap teljesen kivolt akadva, hogy csak úgy eltűntél onnan! Tudom, hogy szereted mások idegeit piszkálni!-mosolyogva adta kezembe a földön lévő felsőt.

-Utálom, hogy ismersz!-duzzogva szedtem ki a fekete szaggatott gatyám és kitessékeltem a szobából, míg átöltöztem.

-Siess!-kiabált be az ajtó mögül, majd hallottam lépteit ahogy lement a lépcsőn.

-Tiszta bolond...-csóváltam fejem, majd atöltöztem és lesiettem hozzá.

-Na végre kész vagy!-lobálta meg kezében a motor kulcsot.

-De még csak dél van, mért ilyen sürgős indulni?-haraptam bele a fánkba.

-Édesem tán mert van még dolgunk a verseny előtt!-nézett rám értetlenül.

-Mégis mi dolgunk lenne?-kíváncsiskodtam.

-Bepótolni az elveszett időket!-mosolyogva húzott ki a járgányához.

-Na ez az ötlet tetszik!-vigyorogtam, mint a vadalma és felvettem a sisakot.

-Na gyere!-pattant fel a motorra, majd követtem példáját-Kapaszkodj!-tette derekára kezem és beinditotta a két kerekű járműt.