Kecsegtető ajánlat

A levél

Szélsebesen száguldoztam az elkötött motorral, semmi és senki nem tudott letéríteni az útról. Sok eszeveszett sofőr kezdett szinkronos dudálásba, de leszarva cselekedetük hajtottam át többször is a piroson míg el nem értem a távoli erdőt. Az egyik bokorba vágtam bele a motort és elkezdtem beljebb sétálni.

Mikor elértem a hegytetejét és láttam a várost csukott szemmel kezdtem hallgatni a táj süvitő hangjait. Utoljára akkor jártam itt mikor apám idehozott Cortez halála után.. Cortez a nagybátyám volt, ő és apám miatt kezdtem versenyezni. Ez volt az ő életük, ahogy az enyém is. River a nagybátyám szomszédjában lakott kicsik voltunk mikor találkoztunk onnantól lettünk elválaszthatatlanok. Majd apám halála a balesetem és az egyetem megkezdése mindent megváltoztatott.. A csönd eszembe jutotta a levelet amit River nekem szánt. Nehezen előhalásztam zsebemből és olvasni kezdtem.

Kedves Claire!

Már elég ideje ismerjük egymást és fontos vagy számomra nagyon is. Tudom a viselkedésem sokszor nem ezt sugallja, de szeretném ha tudnád mindig te leszel a második felem! Bár lehet sose jutt el hozzád ez a levél, mert vagyok már most akkor pöcs, hogy féljek elmondani neked az igazat!-könnyeim visszafogva szorítottam össze szemeim és csúsztattam zsebembe a kis borítékot.

-Tudtam, hogy itt leszel!-szólalt meg egy rekedtes hang a fának dőlve.

-Nem a versenyen kéne lenned?-nyitottam ki óvatosan szemeim és pillantottam hátra egyenesen a szemébe azokba a gyönyörű sötét kék szemekbe.

-Mikor meghallottam, hogy elkoboztak egy motort és hirtelen eltűntél kezdtem aggódni! Majd Cam mondta, hogy meséltél apádról..-halkult el és egy lépést tett felém.

-Menj haza River!-emeltem tekintetem újra a városra, magasból gyönyörűen fest ez nem tükrözi azt a nyüzsgést ami ott lent folyik.

-Ígéretet tettem apádnak, mielőtt...-szakítottam félbe susogasát.

-Nem érdekel csak hagyj magamra!-intettem le és görnyedve estem össze.

-Brook...-jött volna közelebb, de leintettem.

-Teljesen megvoltam nélküled is, tényleg jól voltam miután elengedtelek.. Erre visszajössz és mindent felforgatsz miért? Mért pont most?-na itt kezdtek el ömleni a könnycseppjeim.

-Sajnálom, elcsesztem..-kezdte el bámulni lábfejét, sose szerette ha sírni lát.

-Menj, úgy is lelépsz pár nap múlva essünk túl rajta most!-makacskodva nyeltem vissza könnyeim.

-Ne csináld ezt, nem fogok sehová menni újra!-gugolt le hozzám és a hátamhoz simulva ölelt át.

-Nem akarom újra azt a fájdalmat átélni!-levegőért kapkodva dadogtam.

-Shhh! Nem lesz több ilyen!-suttogta fülembe és a lábaim simogatta.

-Tudják, hogy én vittem el a motort?-töröltem le könnyeim.

-Nem látta senki!-nyugtatott meg majd a hajamba puszilt.

-Apám miattam halt meg..-susogtam akadozva.

-Ez nem igaz Brook!-simitotta ki hajam a szememből és magával szembe fordított-Ne ostorozd magad, nem tehetsz róla!-simogatta arcom vonalát.

-Nem engedett el a versenyre és én elszöktem a tudta nélkül, hogy bizonyítsak! Miattam indult el aznap a kocsma után és az utolsó kör előtt jött a hívás, hogy életét vesztette mikor úton volt..-csukott szemmel láttam magam előtt a balesetet és hallottam a mentősök szirénáját.

-Ne magadat okold! Az már a múlt ő volt a hibás amiért részegen beült a volán mögé!-simogatott tovább és újra megölelt.

-Menjünk haza... Elég késő van már!-óvatosan és segítséggel felálltam majd elindultunk a motorjához.

-Megnyugodtál?-kérdezte meg félénken miután felszálltunk a járműre.

-Megleszek..-nyugtattam meg.

-Hozzád vagy hozzám?-indította be a kicsikét.

-Hozzád!-dönnyegtem, majd figyeltem a mellettünk elsuhano fákat.

A csendes út és a naplemente vibeja olyan álmosító jelenség, csak egy kicsin múlott, hogy elaludjak. De éreztem, hogy a motor lassít így tudtam megérkeztünk a célállomáshoz.

-Na gyere!-mennyasszony pózba kapott le a két kereküről és vitt be a szobájába.

-Annyira fáradt vagyok..-nyöszörögtem miközbe River lehámozta a cipőmet és a sarokba hajította.

-Aludj nyugodtan!-takart be, majd a bal oldalra húzódtam.

-Jó éjszakát!-suttogtam és utoljára még hallottam, hogy elment fürödni, de arra nem emlékszem mikor tért vissza.

Reggel mocorogni kezdtem, és mikor felalartam kelni egy kéz akadályozott meg ebben. River átkarolt és úgy aludtunk, mosolyogva fordultam felé. Aranyosan szuszogott ami megmosolyogtatott és elkezdtem tanulmányozni az arcát. Kócos tincsei belelógtak az arcába óvatosan simitottam ki őket. Majd észrevettem, hogy a szája elkezdett fel felé konyulni amit nem bírtam ki szó nélkül hagyni.

-Mióta is vagy fent?-engedtem el arcát és vártam, hogy kinyissa szemeit.

-Megtudnám szokni így az ébredést!-kómásan motyogta.

-Ne légy pöcsfej!-forgattam meg szemeim-Ki se bírnád nélkülem!-mosolyogtam magabiztosan.

-Fogadunk, hogy egy hétig se fogod bírni kislány?-mosolygott azzal az arrogáns képével felém.

-Könyörögni fogsz az érintésemért!-nyújtottam ki nyelvem gúnyosan.

-Meglátjuk édes!-vigyorgott tovább, ekkor vettem észre, hogy nincs rajta póló.

-Ideje haza mennem!-ugrottam ki az ágyból és megkerestem a cipőm.

-Már is menekülsz előlem Brook?-állt elém és hajolt bele arcomba.

-Van jobb dolgom is, mint rád pazarolnom a drága időm!-mértem végig a kidolgozott felső testét egy ideig megakadt a tekintetem rajta, de hamar össze szedtem magam.

-Nálam mi fontosabb teendőd lenne?-pimaszul mosolygott.

-Nem rég lettünk újra barátok szóval nem kell mindenről is tudnod!-hagytam faképnél, de még hallottam a végszavát.

-A legjobb barátod!-kiabálta.

Szem forgatva léptem ki a házból. Felkötöttem szanaszét álló hajam, majd elindultam hazafelé. Egy fél óra séta után meg is érkeztem a házhoz. Mikor beléptem volna a kapun a kerítésnél feltűnt, hogy valaki karbatett kézzel néz.

-Szia Cam!-köszöntem a fiúnak mikor mellé értem.

-Nem vagytok együtt mi?-vont kérdőre.

-Mi bajod van kora reggel?-értetlenül bámultam, majd valamit nagyon keresett a telefonján és felém tartotta.

-Tegnap azt mondtad nincs köztetek semmi, akkor ez mi?-a telefonján egy Streak kép van megnyitva tegnap este küldte neki River épp alszom..

-Mi a jó Isten?!-kiakadva csörgettem meg az említett hülye gyereket, harmadik csörgésre felvette.

-Máris hiányzom édes?-kacagott a telefonba.

-Mi jogon küldesz rólam képeket másoknak?-kerültem el a kérdését idegesen.

-Mégis honnan tudsz erről?-fagyott meg a hangja éreztem, hogy ideges.

-Camerontól!-válaszoltam, de ekkor hirtelen kinyomott..-Mi a fasz?-kiakadva néztem rá a mobilra.

-Miaz?-furcsán méregetett Cam.

-Kinyomott..-néztem a fiúra.

-Baszki!-csapta homlokon magát a fiú-Mért mondtad a nevem?!-vont mérgesen kérdőre.

-Ne emeld fel a hangod!-szóltam rá erőteljesen, majd egy motor állt meg mellettem.

-Kinyírlak Cam Cam!-szállt le befeszült izomzattal River és egyenesen a fiú felé indult...