Ellenségek örökké?

Blake

El se hiszem, hogy képes volt megcsókolni, csak hogy neki legyen igaza. Igazán belevaló egy csaj ez nem is értem, hogy nem bírtam eddig, mikor valójában egy angyal, aki visszahozta a fényt az életembe a sok álmatlan éjszaka után. Miután anya meghalt apával ketten maradtunk és egyre jobban eltávolodtunk egymástól. Fájdalmasan gyászoltunk mind a ketten, de nekem szükségem lett volna rá, amikor rémálmok gyötörtek, amikor öngyilkossági kisérletet hajtottam végre és begyógyszereztem magam egy csomó droggal, és még ezernyi dolgot sorrolhatnék, de ő nem volt ott egyiknél se és mai napig semmiről sem tud. Anya már 3 éve, hogy meghalt én pedig 3 éve nem tudok nyugodtan aludni anélkül, hogy rémálmok gyötörnének, kivéve akkor mikor Chloéval aludtam. Valahogy megnyugtatott a jelenléte és tudtam, hogy ezután szükségem lesz rá így pont jól jött az alkunk. Egyszerűen elvarázsol ez a lány a kinézetével, a személyiségével és leginkább a mézédes ajkaival. Na de térjünk vissza a jelenbe hisz épp a suliban állunk és még mindig Chloét csókolom. Majd nagy nehezen elválok tőle.
-Visszacsókoltál-mondja büszke mosolyal az arcán.
-Ilyen ajkakat kár lenne visszautasítani- mondom, majd rákacsintok.
-Szóval akkor ezekszerint jól csókolok?-kérdezi.
-A legjobban-suttogom a fülébe.-De el kell szomorítsalak Hercegnő órára kell menned és szerintem jobb ha siets, mert 5 perced van átérni a másik épületbe.
-Ne ne ne, miért nem szóltál, már rég el kellett volna induljak ehelyett hagytad, hogy itt csókoljalak-mondja feldúltan.
-Hülye lettem volna, ha nem használom ki a csókjaidat.
-Barom.-mondja majd már indulna is, de elkapom a karját és visszarántom.
-Hol marad a bucsúcsókom?-kérdezem lebigyesztett szájal.
-Ha majd kiérdemled, akkor megkapod.-mondja huncut mosolyal az arcán.
-Szerintem kiérdemeltem-kacsintok rá majd odaadom a bucsú csókját.
-Ugye tudod, hogy mindenki minket néz.
-Tudom épp ez a lényeg, hogy elhigyjék a kapcsolatunkat.
-Hát azért engem eléggé zavar ahogy a lányok ki akarják kaparni a szemem.
-Azt sajnos nem engedhetem nekik a te szemed a legszebb mindközül.
-Ma nagyon bájgúnár vagy.
-Csak szerelmes.-mondom kacsintva. Na ezzel tuti kikészítettem.
-Azért ne játszd túl a szereped Adams. Na megyek mert tényleg elkések később találkozunk.-mondja majd arcon puszil és lelép. Én pedig sokkalva nézem ahogy a sziluettje eltűnik a folyóson. Ahogy elindulok én is órára megjelen a haverom, Aiden. Persze egyből faggatni kezdett, hogy mi volt ez a folyóson. Komolyan mint egy rossz csaj egyből rászállt a témára.
-Mizu tesó megnyerted a fogadást?
-Amint láthatod igen.
-És kit engedett megcsókolni, hogy te megnyerted?
-Igazából ő csókolt meg engem, hogy lekopptasson egy csajt.
-Na jó, bírom ezt a csajt, biztos jól eljátszadoznánk egymással.
-Eszed ágába se jusson haver-mondom megnyomva a haver szót-még csak ne is gondolj rá, ő az enyém és nem engedem senki másnak.
-Jó nyugi Blake, csak szórakoztam tudom ami a tiéd az a tiéd.
-Jó.-mondtam sík idegesen, mert ha csak belegondoltam, hogy Chloét valaki megérinti úgy hogy az a valaki nem én vagyok elfogott a hányinger. Kezdek borzasztóan kötödni hozzá ilyen rövid időn belül is.

A szünetet megint vele töltöttem már engem is kezdett idegesíteni a sok zavaró tekintet így megbeszéltem Chloéval, hogy menjünk egy nyugisabb helyre. Végre van egy kis nyugi és elhivhatom egy randira.
-Figyelj Hercegnő lenne egy kérdésem.
-Na mi az Hercegem?-mondja röhögve.
-Mivel úgyis egy pár vagyunk így mit szólnál, ha elvinnélek egy Randira?
-Ez teljességgel kizárt.
-Mégis miért?
-Mert te, te vagy én meg én és te kurvára nem vagy az a randizós tipus.
-És mi van ha melletted azzá válnék?
Teszem fel azt a kérdést ami már reggel óta bennem volt.
-Akkor bizonyítsd be, hogy tudnál olyan lenni akinek odaadnám az első randimat.
-Várjunk, te még nem voltál soha randizni?
-Nem még soha.
-Uhh, hát akkor nem hiszem, hogy én lennék a legalkalmasabb az első randidra,de..-szakított félbe.
-Hát persze mit is hittem, hogy te majd harcolni fogsz egy olyanért mint én?
-Hé, nem fejeztem be a mondatom, tehát nem mondom, hogy én lennék a legalkalmasabb a randidra, de minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a legjobban érezd magad mellettem.
-Hát előbb bizonyíts aztán beszélj hercegem.-mondja, majd elsétál.

Én pedig hosszú ideig bámulok után míg el nem tűnik a sarkon.
Nem is értem miket művel velem ez a nő.
Na akkor kezdjünk bele a szervezésbe, ha már ez az első neki akkor legalább tegyem tökéletessé. Pár órával később otthon, még mindig életem legnyálasabb randiját tervezem, és csak azért mert be akarom neki bizonyítani, hogy igenis tudok én is olyan lenni, mint a könyvekben szereplő romantikus főhösők. Tudom, hogy imádja a könyveket meg a romantikát és mi sem lenne jobb ha így egy könyvhétre vinném, majd egy autós moziba. Remélem valóban örülni fog neki.
És ezzel a gondolattal el is aludtam.