Ellenségek örökké?

Blake

Egész nap ideges voltam, a tegnap történtek miatt. Idegesített a gondolat, hogy Chloenak bármi baja is essen. Valahogy mostanában már nem azt az idegesítő lányt látom magam előtt, hanem egy érett magabiztos nőt. Amikor megláttam, hogyan reagált amiért máshol raktam ki, rendesen lelkiismeret furdalt egész nap. Ahogy mentem be akkor láttam, hogy épp Daniellel beszélgetet valamiről. Mikor vége volt minden órámnak siettem elkapni Chloet a parkolóban, hiszen megígértem az anyjának, hogy ma elviszem a suliba és hozom is. Miután lebonyolítottunk egy apró veszekedést, fájdalmas érzés volt, hogy Danielel egyből elment, míg rám színtiszta gyűlölettel nézett. Később hazaértem, de nem tudtam sehogy elérni Chloet, hogy bocsánatot kérjek tőle a maiért. Ezért elkezdtem kővel dobálni az ablakát, hátha észrevesz. Nem kellett sok idő nyílt az ablak mögötte meg egy dühös Chloe volt.
-Szia, tudnánk beszélni?-kérdeztem tőle hátha igent mond.
-Nekem nincs semmi megbeszélni valóm veled!
-Kérlek, beszéljük meg nem akartalak megbántani.
-Elmondtam, hogy nem érdekel amit akarsz!-mondta majd becsapta az ablakát.
Hát ha nem akar beengedni akkor feltalálom magam. Így elindultam fel a létrán az ablakáig. Mikor kopogtattam idegesen nyította ki az ajtót.
-Mi van már megint!-kiáltotta, majd mikor meglátta hol vagyok egyből segített bemászni a szobájába.
-Jézus te normális vagy, le is eshettél volna onnan.
-De nem estem.
-Jól van ne fárassz mondjad amit akartál aztán húzz innen.
-Okés..huhh szóval szeretnék bocsánatot kérni a ma történtekért és nem akarom hogy azzal a Daniel gyerekkel lógj!
Nem is tudom miért mondtam egyszerüen előjött belőlem a védőösztön.
-Mégis miért nem lóghatnék vele? Ki vagy te, hogy megmond nekem kivel mit csináljak?
-Jól van igazad van ne haragudj de tényleg legyél vele óvatos jó?
-Rendben, bocsánat kérés elfogadva, most pedig menj.
-Nem megyek.
-Mégis miért nem?
-Mert még nem fejeztem be a mondanivalómat.
-Oh tényleg és mi lenne az?
-Nézzd egy alkut ajánlok neked.
-Miféle alkut?
-Gyere el velem holnap egy buliba és ha nem tudok felszedni aznap egy lányt sem akkor azt tehetsz velem egy hétig amit akarsz.
-És mivan akkor ha sikerül?
-Akkor kénytelen leszel eljátszani az álbarátnőmet 2 hónapig.
-És mit nyerek én azzal, hogy az állbarátnőd leszek?
-Hát azt, hogy velem lehetsz egészen 2 hónapig és minden vágyad teljesítem ami rajta a listádon.
-Mégis honnan tudsz te a listámról?
-Egyik nap láttam amikor nálatok voltam és le volt esve a földre.
-Úristen úgye nem olvastad el?- kérdeztem tőle reménykedve, hogy nemet mondd.
-Dehogynem.
-Jézusom elmondanád, hogy mi a francért nyúlsz hozzá mások holmijaihoz?
-De hiszen csak felvettem aztán meg ha már ugyis ott volt akkor elolvastam-Mondta egy ártatlan vigyorral a képén.
-Rendben belemegyek, de én is csinálhatok bármit a bulin, hogy leszedjem rólad őket?
-Persze.
-Akkor áll az alkú.
-Részemről is.

A történtek után áthívtam magamhoz
Aident és elmeséltem neki a történteket.
-Huhh haver jó tökös a csaj úgy hogy tudja, hogy valószínűleg nem nyeri meg.
-Ő mindig is ilyen volt, de azért kiváncsi vagyok mik fognak történni ezzen a bulin.
-Ohh arra én is.
Aiden hamar elment én meg 5-re mentem edzésre. Kosarazok versenyszerűen és elég jó is vagyok benne a magaságomnak köszönhetően.
Már rég vége volt az edzésnek de az egyik csapattársammal Williammel még ott maradtunk dobálni meg beszélgetni. Mesélte, hogy jön ma a buliba meg hozza a csaját aki szerintem nagyon jól ki fog jönni Chloéval mert szinte olyan mint ő.
Megkellene nyernem holnap a fogadást eléggé rám van tapadva az exem és nem hiszi el hogy már nem kell. Ezért is mondtam Chloénak ezt az alkut, mert ha megnyerem akkor ott lesz és eljátsza az állbarátnőm amíg le nem kop a csaj, meg azért be kell vallani Chloé is elég formás, szép és még okos is kár, hogy utál kicsikorától fogva.
Másnap épp mentem volna ki az ajtón mikor beszélgetésre lettem figyelmes.
Chloé beszélt valamit Daniellel közelebb mentem hogy halljam majd már bele is folytam a beszélgetésbe.

-Hát igen, mert más viszi iskolába, ne is álmodozz hogy te leszel az.-szakítottam félbe Chloét.
-Miért te lennél az? Az akit tegnap úgy faképnél hagyott.-szólt vissza nekem Daniel.
-Hé srácok nyugodjatok meg légyszi ne veszekedjetek amúgyis nem megyek egyikötőkkel sem.- mondta Chloé.
-Miért is?-kérdeztem.
-Mert inkább gyalog megyek nem akarom hallgatni a veszekedéseteket.
-Ja okés akkor én inkább megyek is bocsi az előbbiért.- szólt mostmár nyugodtan Daniel.
Nyomorék képest itt hagyni Cholét hogy gyalogoljon, mint hogy emberként elvinné.
-Rendben, szia.- köszönt el Chloé tőle
-Most komolyan idehívtad ezt hogy elvigyen téged?
-Állj már le senki nem hívta ide eljött értem és tök rendes tőle csak neked mindig mindent tönkre kell tenni.
-Ja bocs, hogy az én hibám ez is.-mondtam már idegesen.
-Igen, mert mindig mindent csak elbaszni tudsz.-mondta majd egyből a szájára tapasztotta a kezét és megbánva nézett rám, de valahogy ez most nem hatott meg.
-És én még elakartalak reggel vinni tök kedvességből, de ha már ennyire csak elbaszni tudok mindent akkor menj amivel akarsz.-szóltam dühösen és megindultan a kocsimhoz.
-Blake várj... nem úgy akartam, várj meg légyszi.-szólt utánam már síráshoz közeli hangon. Utáltam világ életemben ha sírt. Mást elviseltem nem érdekelt, de amikor egy könnycseppet is hullajtott nekem végem volt. Nem bírtam elviselni azt a látványt mikor sír.
-Miért hogyan akartad?
-Én tényleg nem értem mi bajod Daniellel.
Már megint azzal a gyerekkel jön hogy nem veszi észre hogy csak fel akarja szedni?
-Az, hogy rohadtul csak ki akar használni téged!-kiabáltam amitől összerezzent.
-Nem akartam kiabálni, ne haragudj.
-Semmi baj, de mégis honnan veszed, hogy csak ki akar használni?
-Onnan, hogy minden új emberrel ezt csinálja, mindenkit közel tart magához aztán mikor a lányok megbíznak benne és egy kapcsolatban vannak már akkor mindig megcsalja őket fűvel-fával.
-Azt nem hiszem biztos csak azért mondod, hogy ne lógjak vele.
-Ha nem hiszed, majd saját börödön tapasztalod, de én szóltam úgyhogy ne gyere majd hozzám sírva.
-Ne aggódj nem fogok. Na de akkor elviszel?
-Persze, menjünk.
A sulihoz érve mindenki Chloét nézte ahogy kiszáll a kocsimból. Hát igen nem mindennapi látvány, hogy egy lányt hozok el a suliba. A folyosón végig összesúgtak mögöttünk, de már figyelembe sem vettem őket.
Majd egyszercsak Chloé hangjára leszek figyelmes.
-Milyen órád lesz?-kérdezte.
-Irodalom. Neked?
-Kémia .
-Huhh éld túl aztán este találkozunk.-köszöntem el tőle, majd én is mentem az órámra.

Hazaértem este 6 fele most egyből a suliból kellett mennem edzésre. Majd megkérdeztem anyát van-e valami kaja főzve.
-Anyaa!-kiabáltam be a konyhába.
-Igen fiam?
-Van valami kaja itthon?
-Igen, csináltam milánóit.
-Uh imádlak anya.
-Persze fiam ilyenkor mindig.
-Anya, ma későn érek haza elmegyek egy buliba.
-Jól van de ne gyere haza full részegen, mert többet nem mész.
-Okés. -mondtam és felmentem a szobába.
Este 8 körül elkészültem és csengettem is át Chloéékhoz.

Remélem tetszett ez a rész is.
Nemsokára jön a következő is.