Ellenségek örökké?

Chloé

Úristen eljött a hétfő ami azt jelenti, hogy ma a fél iskola megutál legfőképpen a csajok amiért álmaik pasijával járok. Hú de várom már. Remélem éreztétek az ironiát. Annyira nem várom ezt az egészet és félek hogy az emberek ezután hogy fognak majd hozzám állni. És amire a legjobban kiváncsi vagyok az maga Blake. Ő, hogy fogja eljátszani ezt az egészet, ha valóban gyűlőljük egymást. Mégis valamiért úgy érzem már nem annyira utálom őt, főleg amiket eddig értem tett. Az amikor megmentett az utcán egy részeg embertől, majd a buliban ahogy megvédett Danieltől, és a kocsiban amikor bebizonyította, hogy igenis az ő csókja miatt pirultam ki. De mind ezek ellenére nem éreztem iránta semmit a hálán kivül. Na mindegy is elég a sok gondolkodásból készülődnöm is kellene.
Gyorsan megmosakodtam és fogat mostam, majd magamra kaptam egy fehér toppot rá a bőrkabátom, a fekete szaggatott farmerem és az Air force-om. Miután öltözésileg késznek nyílvánítottam magam így felraktam még egy kis szempillaspirált meg egy szájfényt és már kész is voltam. Leérve elköszöntem anyuéktól majd már indultam is volna de egy dudálás megállított.
-Jó reggelt Chloé!
-Hát te mégis mit keresel itt?-kérdeztem tőle meglepődve.
-Hát bocs de egyrészt itt lakom melletted, másrészt meg elviszlek a suliba.-mondta tök lazán.
-Hogy mitcsinálsz?
-Mondom elviszlek a suliba.
-Dehogy viszel te engem el, egyik nap még pont ezen voltál kiakadva, hogy nehogy meglássanak veled.
-Igen, hercegnőm csak azóta te elvileg a barátnőm vagy és, hogy nézne már az ki, hogy hagyom a barátnőmet sétálni.
-Állbarátnődet, nem pedig a barátnődet oké!-szóltam neki kissé idegesen.
-Jó, de akkor beülnél végre?
-Igen és bocs, hogy kiakadtam, csak nekem ez még szokatlan, hogy hazudnom kell mindenkinek.
-Nyugi pár nap és beleszoksz ebbe te is.
-Hát remélem.
-Hidd el segíteni fogok benne, hogy olyan legyen ez az egész, mint egy valódi kapcsolat.
-Azért ne vidd túlzásba szépfiú.-Jézusom mégis hogy gondoltam azt hogy ezt mondom rá
-Mostmár akkor szépvagyok?
-Én ezt egy szóval se mondtam.
-Persze hitegesd csak magad vele.
-Jó szerintem inkább induljunk.
Mondtam majd Blake gázt adott. Hamar odaértünk a sulihoz majd remegve vártam a folytatást amit persze a mellettem ülő is észre vett.
-Hé, hercegnőm csak nem izgulsz?- kérdezte érdeklődően.
-De nagyon izgulok valójában félek, hogy mit fognak mondani az emberek, még ha ez az egész egy kamu is.
-Nyugi, ott leszek veled és segítek.-mondta és megsimogatta a kezemet.
-Rendben.
-Nos akkor felkészültél?
-Nem, te?
-Egy kicsit sem na, de akkor kezdjünk.-mondta majd kiszállt a kocsiból és kinyitotta az ajtómat.
Miután kiszálltam én is kézenfogva indultunk be az iskolába. Persze egyből mindenki minket bámult amit nem bírtam figylemen kivül hagyni. De Blake minden áron azon volt, hogy elterelje a figyelmemet, ami kis idő múlva sikerült is.
-Hé, ne figyelj rájuk oké? Csak rám figyelj.
-Okés, megpróbálom.-mondtam már bent voltunk a szekrényeknél mikor megint csak az emberekre terelődött a figyelmem és megint görcsölni kezdtem miattuk. A mellettem álló fiú ezt valószínűleg megunta így fogta magát magához húzta a tarkómat, majd szenvedélyesen lecsapott az ajkaimra. Éreztem, ahogy egyik kezével még közelebb húz magához már ha ez lehetséges, én pedig a hajába túrva, húztam magamhoz közelebb. Nem volt sok idő a csók, mégis vagy ezer évnek tűnt úgy elkábított a hatása. De ezzel Blake is így volt mivel kicsit meg is imbolygott ahogy hátrébb lépett.
-Ezt most miért kaptam?-súgtam a fülébe és éreztem, ahogy megint hevesebben veszi a levegőt. Akkor én is hatással vagyok rá ezek szerint. Elnyomtam magamban egy győztes vigyort a reakciójától majd érdeklődve vártam a válaszát.
-Hogy eltereljem a figylemed.-válaszolta játékos mosolyal a szája sarkában.
-Értem akkor ezek szerint nem volt benne semmi olyan, hogy esetleg meg is akartál csókolni, minden csak a figyelmem elterelése miatt volt igaz?
-Igan csak is amiatt.-mondta ki még mindig zilálva
-Szóval ha most megcsókolnálak akkor nem csókolnál vissza?-kérdeztem tőle szándékosan, mivel tudtam, hogy nem csak elterelésből csókolt meg.
-Persze, minden csak az emberek miatt volt!-mondta olyan magabiztossággal, hogy majdnem én is elhittem.
-Akkor próbáljuk ki!-mondtam elhatározva majd a szájára tapasztottam a számat. Egyszerűen eszméletlen őt csókolni, ahogy a számban a szája mentolos izét érzékelem egyszerűen függővé tesz. És akkor már tudtam, hogy erről a drogról nem lesz könnyű leszokni. Mert Blake hamar időn belül be fogja lopni magát a szívembe az apró cselekedeteivel és akaratlanul is meg fogom kedvelni majd idővel egyre jobban fogok bízni benne. Mert őt nem lehet huzamosabb ideig utálni, ha úgy bánik veled mintha, te lennél a fény a sötétben. Tartanom kell magam ahhoz, hogy nem szabad bírnom, mert a végén hatalmasat koppanék, ha engednék neki.