volt-nincs szekrény

1.

Kényelmesen sétálunk az újonnan nyílt üzlet felé ahová egész héten próbálunk eljutni. Nagy kíváncsiság ült a mellkasunkban hiszen mindenki erről a régiségboltról beszélt a nyár hátralévő hónapjában. Azt mondják minden van benne amit el tudsz képzelni és amit csak kívánsz.

A boltot egy kávézó és egy üres üzlet fogja közre. Kívülről egy barna faburkolású épület aminek két nagy ablaka mögött csordultig rakott kirakat. A cégér nagy betűkkel hirdeti: "Amit csak el tudsz képzelni. De az is amit nem."
Lassan kinyitottam az ajtót és egy csengő szó jelezte érkezésünk. Kedves köszönés után belevetettük magunkat a kincsekbe.
A polcok a földtől egészen a plafonig roskadásig voltak pakolva mindenféle csecsebecsével, díszes kacatokkal, ámulatba ejtő holmikkal. Voltak például giccses teáskészletek, öreg könyvek és amitől Grace igazán megijedt egy porcelán baba gyüjtemény.
Épp könyvekkel pakolt ládát nézegetek mikor Grace szólt az egyik polc mögül:

- Ezt nézd meg Elsie.

A keskeny sűrű folyosókon követem a hangját, de mintha egy labirintusban lennék.

- Azt hittem már nem talállak meg. - nevetek. Nem szól semmit csak maga elé bámul. - Mit találtál?

Rá mutat egy szekrényre amit először nem vettem észre. Egy az egyben úgy néz ki mint egy Volt-nincs szekrény a Harry Potterből.

- Menj bele! - tol maga előtt.

- Mi? Dehogy! Mi van ha rám omlik? - nézek a tetejére pakolt ládákra és a mellette ugyancsak borulásra hajló polcra.

- Nem fog! - mondja és tovább noszogat.

- De ha becsukod én esküszöm kinyirlak! - fenyegetem, de az egyik fülén be a másikon ki. - Elég lesz Grace, engedj ki! - kopogok az ajtón, de semmi válasz.

Egyre idegesebben csapkodom az ajtót, de mintha elnémult volna a másik oldal.

- Ez egyáltalán nem vicces! Légyszi engedj ki.

A félelem kezdi átjárni a testemet és a könnyek égeti a szemem. Az se érdekel, ha felborul a szekrény és darabjaira törik de akkor is kimegyek. Nekiestem az ajtónak nulla eredménnyel. Lendületet vettem az újabb lökésnek, de az ajtó kinyílt én pedig már nem tudtam megállni.
Kiestem a szekrényen fellökve a barátnőmet. Nehezen lemászok róla és fájó dérdemet, tenyeremet dörzsöltem.

- Megkértelek, hogy ne csukd be! - kiabáltam idegesen - Miért nem nyitottad mi mikor hallottad hogy...

Elakad a szavam amikor észreveszem, hogy nem Graceről másztam le. A srác tetőtől talpig feketében volt a haja pedig, tejföl szőke. Meglepett arca dühbe fördul, feláll és leporolja fekete ruháját.

- Ki a fene vagy te?

- Bocsi az elöbbiért, a baratnőm rámzarta az ajtót és azt hittem...

- Honnan jöttél? - szakít félbe.

- A szekrényből. Vagy hogy érted? - zavaros egy helyzet, de muszáj megkérdeznem - Biztos mondták már, de kiköpött olyan vagy mint Dra-

- Azt kérdeztem ki vagy és honnan jöttél! -kérdezi idegesen és egy botot szegez rám. Vagyis.. palcát?!

Ez a dolog egyre furcsább és kellemetlenebb. Elég szürreális lenne azt gondolni, hogy egy szekrényen át bekerültem a varázsvilágba. Még így elméleti síkon is őrültségnek hangzik.
Ez csak egy bot, ez csak egy srác aki véletlenül megszólalásig hasonlít Dracora, aki persze egy nem elő személy és nem utolsó sorban ez csak egy egyszerű régiség bolt... Ami most körülnézve kicsit mintha megváltozott volna.