Nagyon késő van már, talán hajnali három is elmúlt, de én még mindig éber vagyok. A gondolatok csak úgy pörögnek az agyam minden egyes apró kis zugában, ahogy itt fekszek Miami egyik, apró kis sikátorának hideg kövezetén. Mindig is szerettem a falut, a meghitt tücsök ciripelést, a csillagos eget és a természetet, a növényeket. Csak hogy itt nincs más csak az autók közeledő, majd egyre távolodó, suhanó zaja, a város villogó fényei és beton, beton mindenütt.
Persze ezzel nem azt akarom mondani hogy nem tartom lenyűgözőnek Miamit, ezt a nyüzsgő világvárost. Nem. Sőt nagyon is tetszik, a maga módján hihetetlenül magával ragadó. De mi tagadás: hiányzik Európa. Hiányzik a hazám, és hiányzik Spanyolország. Egy éve nem voltam semmilyen komolyabb meccsen vagy futamon, azt az egy Inter Miami meccset leszámítva amire nagy nehezen sikerült jegyet szereznem. Nem mondom, nagy élmény volt látni a GOATot, de most már inkább beérném egy "egyszerű" Barca vagy AcMilan meccsel. Holnap, az utolsó suli nap, ami azt jelenti hogy hamarosan felszállhatok arra a gépre ami haza visz Európába. Fáj hogy vége van ennek az utazásnak, és talán nem is akarnám itt hagyni Amerikát, de sajnos van valami amitől egész életemben féltem, ami egész életemben üldözött.És sajnos itt, oly távol a hazámtól legnagyobb félelmem utolért, a rémálmom valósággá vált. Mert az a helyzet hogy piszkosul egyedül vagyok. Nem mintha Európába tömve lenne azokkal az emberekkel akiket igaz barátaimnak nevezhetek, de cimboráim akadnak szép számmal, szerte a kontinensen. Itt Usaban teljesen más a helyzet. Igaz barátot nem igazán sikerült szereznem, ami elismerem részben az én saram is, cimborám akad egy kettő, többnyire fiúk, akikkel meccsekre járok, valamint egy két lány akiket éjszakai bóklászásom közben ismertem meg. Na jó nem fogok hazudni, mindössze egy barátnőm van itt Miamiban, a rocker Maya, aki hozzám hasonlóan eléggé különcnek mondható. Talán ő az egyetlen emberi lény aki sajnálni fogja távozásomat, és aki nekem is rettentően hiányozni fog.
Az ég alja lassan gránátvörös pompába borul, a nap nemsokára felbukik a látó határon. Indulnom kell, nem akarom hogy Mr. és Mrs. McKinley megtudják hogy ilyen későn egyedül járkálok a városban. Annak érdekében hogy megakadájozzanak ebbéli tevékenységemben, egy (legalábbis szerintük) eléggé hathatós rendszert eszeltek ki. Ők a földszinten alszanak, én az emeleten, a bejárati ajtót pedig nem tudom úgy kinyitni hogy meg ne hallják. De hát mindig is az egyik kedvenc tevékenységem volt a rendszer kicselezése, egyik otthoni barátnőmmel, Katievel együtt. Katiet körülbelül születésem óta ismerem, és ő is nagyon hiányzik már.
Hoppá, meg is érkeztem, kezdődhet a lopakodó hadművelet. Bocsi, kedves Naplóm, de addigra a te írásodat is beszüntetem.
.
.
.
Sziasztoooook.
Haaat, hogy tetszik eddig a konyv? Tudooom, neha ugy irok mint ahogy nagyapam beszel de akkor epp ahoz van kedvem.
Puszilok mindenkit, legyen szep napotok
YOU ARE READING
Bienvenido, Barcelona!
RandomEgy nem éppen átlagos lány, nem éppen átlagos élete. A történet kezdetén Rebeka Amerikában él ahol tanulmányait fejezi be egy cserediák program keretei között. Ám a foci és f1 rajongó lány másra sem gondol csak arra hogy hogyan válthatná valóra álm...
