A Beautiful Lie-Tom Kaulitz

Halál Miatt

Beletelt pár napba, de talpra álltam, a testemen maradt hegek szépen begyógyultak, de még mindig érezni lehetett a durva gyógyulást a bőrön, ahová a kés belenyúlt, azon kaptam magam, hogy végighúzom az ujjaimat. A húst naponta többször gondolkodás nélkül, nehéz volt megszokni. Most sétáltam, elég gyenge és törékeny volt a testem a 6 hónapig tartó alvástól, és az is érdekes volt, hogy újra megtanuljak szilárd ételt enni, a gyomrom annyira hozzászokott a folyékony táplálékhoz, hogy kellett egy kicsit megszokni. Egy darab pirítóst vagy burgonyapürét. A bőröm sápadt volt, és még mindig voltak finom táskáim a szemem alatt, de ezen kívül nagyjából úgy néztem ki, mint a régi önmagam. Angel vigyázott rám, miközben aludtam, tisztán tartotta a testemet és megmosta helyettem a hajam, így még mindig emberinek néztem ki, amikor felébredtem álmomból.

Furcsa érzés volt halottnak nyilvánítani, már nem volt identitásom. Angel azt mondta, hogy Roman új nevet adhat nekem, mint neki és a többi lánynak, egy új identitást, amellyel leélhetem az új életemet. Furcsa érzés volt az otthoni szüleimre gondolni, és arra, amit ők gondoltak. Valószínűleg azt hitték, hogy egy rossz tömegbe kerültem, és így lett vége az egésznek, de ha marad valaki, aki igazán ismerne, akkor tudná, hogy nem vagyok ilyen, és többnek kell lennie és ha valaki valóban ásott volna, rájönne, hogy a kíváncsisága igaz, és ennek a történetnek valóban volt egy másik oldala is.

Ma volt az a nap, amikor ismét szembe kellett néznem Romannal, az első találkozásunk után azt hittem, hogy nem nagyon vágyik a másodikra, de elhatároztam, hogy valódi válaszokat kapok, tudnom kellett az igazságot, és meg fogom tenni. Bármit meg kellett tennem, hogy megkapjam ezeket a válaszokat, még ha ez azt jelentette is, hogy „viselkednem” kell. Ha minden, amit mondott, valóban igaz, az azt jelentette, hogy senki sem keresett odakint, ami azt jelentette, hogy meg kellett próbálnom a legjobban viselkednem, hogy kiszabaduljak innen. Amikor Angelnek volt rá lehetősége, a lehető legtöbbet elmagyarázta nekem, és az volt a legszembetűnőbb, amit mondott nekem, hogy ha nem teszem azt, amit mondtak, megvernek, megkínoznak vagy megerőszakolnak. Tudtam, hogy jó kis szolgának kell viselkednem, amíg alkalom nyílik a sztrájkra. Egy dolog, amit megtanultam abból, hogy Tom "kedvence" voltam, az az volt, hogy az állandó harc az ember ellen nem a legokosabb módja a dolgoknak, szerencsés voltam, mert Tom végül megkönnyebbült, de nem voltam hajlandó megkockáztatni. hogy még egyszer megvernek vagy megerőszakolnak.

"Kész vagy?" Angel hívott az ajtóból, a neve Angela rövidítése volt, ezt az "új nevet" adta neki Roman, amikor először rángatták ki Prága utcáiról, igen, most Európában voltam. Angel mindössze 18 éves volt, amikor Roman és emberei elvitték, és a kemény úton megtanulta, hogy ne viselkedjen rosszul, a testén hagyott sebeket Roman emberei okozták. Azt mondta, maga Roman soha nem nyúlt a lányokhoz, neki volt a fő lánya, Kristina, aki az "övé" volt, a többiek pedig eladták a testüket, hogy pénzt szerezzenek neki, szexkereskedelmet folytatott.

"Igen" szinte morogtam, miközben magamra bámultam a tükörben, a kis, leleplező fekete csipkés felső, amit viselni kaptam, nem éppen az én szokásos öltözékem volt, néhány szűk fekete farmerrel és bőrsarkú csizmával párosítva úgy éreztem magam, mint már mindenki a szexet árusító lányainak tekintette. Felsóhajtottam, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ne kelljen erre a pályára mennem, ha jól játszottam ki a kártyáimat, abban reménykedtem, hogy bármi mást is csinálhatok, csak nem pénzért szexelhetek idegenekkel.

Angel beengedte magát, és lágyan rám mosolygott – Valójában nagyon jól nézel ki.

Kérdő pillantást vetettem rá – Nem is tudom, hogyan válaszoljak erre. Megvontam a vállam, miközben kiléptem az ajtón.

– Legyünk túl ezen. Több folyosón és lépcsőn mentünk lefelé, míg végül egy nagy faajtóhoz értünk. Angel megnyugtatóan mosolygott rám, és bekopogott az ajtón. Vártunk, és hallottuk, amint valaki magassarkúban kinyitja. Az itt töltött néhány napom eddig nem engedtek ki a szobámból, így nem ismertem senki mást, csak Angelt és Romant. A lánynak rövid fekete haja, sötétbarna szeme és erős szemsminkje volt, fel-le nézett rám, mielőtt kinyitotta az ajtót, hogy beengedjen minket. Bementünk a szobába, és Roman elé álltunk, aki keresztbe tett kézzel ült az íróasztalánál.