Elara éppen a kunyhó mögött volt, mikor a kutyák ugatni kezdtek. Előrement, de még nem látott senkit az ösvényen. Mérlegelte a helyzetet, fényes nappal volt, Metis és Carpo két ember közeledtét jelezték. Jaxon is megjött, kérdően nézett rá, a lány halkan mondta neki:
– Ketten vannak, az úton jönnek. Rejtőzz el, legyél készenlétben.
Hamarosan feltűntek a jövevények, lassan bandukoltak a dombra vezető, kanyargós kis ösvényen. Elara magához intette a két kutyát, és csendben vártak a ház előtt. Megsimogatta fejüket, közben Metis figyelmeztette, hogy az egyik érkezővel valami nagyon nincs rendben, túl sok érthetetlen szagot érzett. A lány sem tudta pontosan beazonosítani, mi lehet a baj, de megértette, hogy bűbáj és fém illata lengi be a csuklyás alakot. Az idegenek megálltak, Elara szándékosan nyersen odakiáltott nekik:
– Nincs eladó kutya, nem is lesz egy darabig, a következő alomnak is van már gazdája.
– Nem kutyát akarunk venni.
– Akkor mehettek is haza.
Az egyikük előrelépett, Elara jelzett Carponak, a kutya előre szaladt, egészen közel hozzájuk, és morogni kezdett. A férfi önkéntelenül hátra lépett, miközben le sem vette a szemét a hatalmas állatról.
– Nem akarunk semmi rosszat, csak beszélgetni. Nem tudnád bezárni a medvéket, vagy mik ezek?
– Nem szeretnek bezárva lenni. Már mondtam, menjetek el!
– Nem tehetjük. Leif Wrent keressük.
A lány a név hallatán elszomorodott, újra feltört benne a keserű bánat, Metis megérezte, és vigasztalóan a lábához simult.
– Apám meghalt.
Most a csuklyás szólalt meg, aki eddig csendben volt:
– Ezt sajnálattal hallom. Régi jó ismerősöm volt.
Elara dühösen vágta oda:
– Nem kell az ördögfajzatok barátsága.
A férfi hátratolta csuklyáját, látható váltak az arcán átütő mágikus vonalak, a nyakán sorjázó fémes csatlakozók.
– Jó szemed van. Vagy a kutyáid ilyen okosak? Évtizedekkel ezelőtt találkoztam Leiffel. A nevem Thorne Addler, a társamat pedig Kellan Nyxnek hívják.
A lány ismerte a Thorne nevet apja meséiből. Megenyhült kissé, és nyugodtabban szólt:
– Igen, valóban hallottam már rólad. De ez régen volt, és apám halott. Bármit is akartatok tőle, már nem lehetséges.
Carpo is megérezte a hangjában a változást, abbahagyta a morgást, és leült. Még így is a Kellog nevű mellkasáig ért, aki továbbra sem mert mozdulni, de nagy nehezen mégis megszólalt:
– Segítségre van szűkségünk, kérlek, csak hallgass meg.
Elara megrázta a fejét:
– Nincs dolgom veletek.
Ismét Thorne vette át a szót:
– Akkor legalább adj szállást, megfizetjük. Esteledik, már nem érünk vissza a faluba, és ott sincs számunkra éjjeli menedék.
A lány arra gondolt, hogy Jaxon cipője teljesen használhatatlan, és hogy napok óta csak kását esznek.
– Tíz arany.
Thorne felnevetett:
– Úgy alkuszol, mint apád. De, rendben van. Tíz arany.
Elara közelebb lépett, és a szemébe nézett:
