k-pop imagines [SZÜNETEL!]

karina - æspa

karina x (fem) reader

Reggel a csengő hangjára ébredtél, ami fülsiketítően hatott a reggeli csendben.
- Karina! - kiabáltál dühösen, ugyanis mit képzel magáról az a valaki, aki szombaton reggel 9-kor rátenyerel a csengőre - Nyisd ki!
Kellet pár hosszú másodperc, mire leesett, hogy a lány már egy órája elment, mert el kellett intéznie valamit. Fájdalmasan nyüszögve vergődtél ki nagy nehezen az ágyadból és kócosan az ajtóhoz tipegtél.
- Jó napot! - köszönt a postás egy csomaggal a kezében - Egy aláírást szeretnék. - nyújtott feléd egy papírt és egy tollal.

Gyorsan aláírtad majd elköszöntetek egymástól. Fáradtan a nappaliba csoszogva dőltél végig a kanapén és sikerült még egy kicsit visszaaludnod. A tegnap esti buli kicsit jobban kifárasztott, mint kellett volna.

Arra ébredtél, hogy valaki az arcodat simogatja. Lassan a szemeidet kinyitva megláttad Karinát melletted a kanapén ülve. Akaratlanul átölelted, fejedet az oldalába fúrva. Ő halkan felkuncogott. Imádtam a nevetését. Vagyis nem csak a nevetését, úgy mindenét.

Középiskolában találkoztatok és már az első nap megdobogtatta a szivedet. Azóta pedig az évek alatt csak egyre jobban és jobban sikerült beleesned.
Annyira megörültél, mikor megtudtátok, hogy ugyanarra az egyetemre mentek. Akkor pedig még jobban, mikor megkérdezte, hogy nincs-e kedved a lakótársának lenni. Annál jobb érzés, hogy vele együtt élj nincs. Ugyanakkor fáj is, hogy nem egy párként, hanem mint legjobb barátok.

- Nem vagy éhes? Már délután egy is elmúlt. - simított ki egy tincset az arcodból.
- De, egy kicsit. - motyogtad csukott szemekkel.
- Hoztam a kedvenc kajádból. Ott a konyha asztalon. - mosolygott le rád.
- Tényleg? - ültél fel hirtelen - Te vagy a legjobb! - ölelted meg szorosan majd az asztalhoz indultál, ahol tényleg ott volt a kedvenced.

Miután megebédeltél a kanapéra ledőlve pihentetek egy kicsit.
Te a kanapé egyik felében ültél, míg Karina rajta elfeküdve, lábaival az öledben feküdt lehunyt szemekkel. Néha-néha rápillantottál és mindig meg kellett állapítanod, hogy nála gyönyörűbb embert még soha nem láttál.
- Ennyire szép vagyok? - kérdezte hirtelen.
- A legszebb. - felelted halványan elmosolyodva.
- Te sem panaszkodhatsz. - mondta még mindig csukott szemekkel - Jó minden reggel úgy kelni, hogy a te arcodat látom először. - tette hozzá kis hallgatás után. Szavai miatt érezted, hogy arcod kicsit elkezd forrósodni.
- Kivéve ma. - próbáltad megtörni a közétek beállt csendet.
- Nem. - nyitotta ki szemeit - Mielőtt elmentem ma is bementem a hozzád. Csak aludtál. - nézett rád egy széles mosollyal, de az ő arcán is lehetett látni némi pírt.
Szemébe pillantva hatalmasat dobbant a szíved. Olyan gyönyörű, hogy azt szavakkal kifejezni nem is lehet. Alsó ajkadat beharapva, vörös arccal inkább a padlót kezdted el nézni.

Karina lassan felülve közelebb mászott hozzád, amíg testetek teljesen egymáshoz nem simult.
Lélegzet viszafojtva nézted minden mozdulatát és közben a füledben hallottad a szived dübörgését. Szinte már remegtél annyira izgultál. A lány mélyet sóhajtott. Tekintetét az ablak felé fordította és pár másodpercig csak elmélázva nézte az eget.
- Azt hiszem szerelmes vagyok beléd. - mondta ki végül.
Egy pillanatra minden elhomályosodott előtted. Pár pillanattal később viszont egy hatalmas mosoly díszítette az arcodat.
- Én is téged. - sütötted le tekinteted.
Karina hirtelen közel hajolt hozzád, majd egy gyors puszit nyomott a szádra és elhajolt. Mindketten nagyon hasonlítottatok egy-egy érett paradicsomhoz.
- Nagyon jó illatod van. - suttogtad az ajkaira és most te voltál, aki megszüntette a köztetek levő távolságot.
Az ajkai puhábbak voltak, mint eddig bármi más, amit valaha is érintettél. És olyan édesek.
- Szeretem ezt a szájfényt. - váltál el tőle hirtelenés amint befejezted a mondatod ugyanott voltatok, ahol abbahagytátok.
Kezedet hajába vezetted és testeteket szinte teljesen a másikéhoz nyomtátok. Pár perc intenzív csókolózás után levegőért kapkodva váltatok el.
Egymás szemébe nézve mindketten elkezdtetek kuncogni. Majd hirtelen átölelted a lányt és úgy dőltetek el a kanapén, egymás karjai közt.

END

Sajnálom, hogy ilyen unalmas lett, de még így is sokkal tovább tartott megírni, mint ahogy kellett volna. 😭😭