k-pop imagines [SZÜNETEL!]

heeseung - enhypen

heeseung x (fem) reader

Szüleitek elutaztak a hétvégre, hogy kipihenjék magukat. Ez miatt nem is vittek téged és bátyádat sem magukkal.

Testvéred úgy gondolta, hogy kihasználva az alkalmat szervez egy bulit - csak, hogy tudja még mivel boldogítani drága szüleiteket. A partin körülbelül az iskolája negyede, ha nem a fele jelen volt. Sőt valószínűleg még random arra járó idegenek is betévedtek hozzátok.

Az emelet korlátjának dőlve nézted a bódult tinédzsereket, ahogy a zene ütemére hajlongtak vagy éppen valahol egymást felfalva smároltak. Egyet kortyolva az italodból kissé mérgesen állapítottad meg, hogy az üres. Mélyet sóhajtva újra az ember rengetegre néztél. Nem igazán vágytál lemenni közéjük, hogy újratölsd a poharad.

Azonban, ahogy belenéztél egy túlságosan ismerős szempárra - ami egy ideje már téged nézett -, egy széles mosolyra húzódtak ajkaid.

Szinte repültél le a lépcsőn, ahogy siettél a fiú elé.
- Hello. - köszöntél vigyorogva bátyád legjobb barátjának.
- Sok mindenről maradtam le? - kérdezte Heeseung enyhén kiabálva, hogy sikerüljön neki túl kiabálni az üvöltő zenét.
Nem válaszoltál csak nemleges megráztad a fejed, majd az üres poharadat felemelve a konyha felé mutattál. A fiú karon ragadva kezdett el maga után húzni.

Beérve a helységbe egy grimasz jelent meg az arcodon, ahogy megláttad az ott uralkodó állapotokat.
- Csinálsz nekem egy olyat, amit mindig szoktál? Az a kedvencem. - nyújtottad felé a poharadat egy mosollyal.
- Egy ilyen szép lánynak, hogy mondhatnék nemet? - vette kezébe a poharadat, te pedig érezted, ahogy az arcod felfórrósodik.

Nem is emlékeztél pontosan, hogy mikor estél bele, de az biztos, hogy sikerült nagyon. Ez miatt bátyáddal sokat is veszekedtetek, de hát mit tehet az ember, ha szerelmes?

A pultnak dőlve nézted, ahogy ügyeskedik és arcodat akaratlanul is egy széles mosoly övezte.
- Kész. Remélem, hogy ízleni fog. - nyújtotta feléd az italt.
- Biztos. Amit te csinálsz az mindig ízlik. - néztél fel rá az italba kortyolva.
A fiú kezei elindultak feléd, de fél úton megálltak. Szemeiden egy pillanatra csalódottság futott végig, ami neki is feltűnt. Alsó ajkába harapva bámult rád pár pillanatig, majd hajába túrva végül inkább csak némán elindult vissza a tömegbe, te pedig vágyakozva néztél utána. Annyira akartad, hogy szeressen.

Pár perc múlva te is jobbnak láttad lelépni, amikor egy csapat hangos ember lépett be melléd a konyhába.
Óvatosan néztél körbe hátha meglátod valahol. Mikor nem találtad szomorúan elindultál az emeletre, a szobádba.
Belépve egy halk sikkantás hagyta el a szádat, ahogy megláttad az ágyadon fekvő embert.
- Ne haragudj, ha megijesztettelek. - könyökölt fel Heeseung.
Mellé sétálva helyet foglaltál az ágyadon és egyszerre felhajtottad a poharad maradék tartalmát, amitől kicsit megszédülve pislantottál egy nagyot. Az üres poharat az éjjeli szekrényedre helyezve dőltél el a másik mellett az ágyadon.

- Éjfél van. - súgta a fejét feléd fordítva.
Te tekintetedet a plafonra szegezted ő viszont továbbra is téged nézett.
- Ne bámulj ennyire, még a végén elpirulok. - szólaltál meg kis idő elteltével.
Heeseung halkan felnevetve közelebb húzódott hozzád
- Akkor mit nézzek?
- Mondjuk a plafont.
- De az nem olyan szép, mint te.
- Hagyd abba! - csaptad vállon kuncogva.
Ezek után beállt egy kellemes csönd közetetek.

Észre sem vetted, hogy mikor kerültetek ilyen közel egymáshoz, csak az tűnt fel, hogy szinte már teljesen egymáshoz voltatok simulva.
Furcsa érzések és furcsa gondolatok költöztek a fejedbe, amik győztek a józan ész felett.
Hirtelen kerekedtél fölé, feje mellett könyökölve. Szemei egy pillanatra nagyra tágultak a döbbenettől. Ahogy érezted a lélegzetét magadon teljesen megőrjített és ajkaidat durván az övére nyomtad. Ötletedet pár pillanattal később megbánva lökted el magad tőle, azonban ő karodnál fogva visszarántott és most ő kerekedve föléd mart ajkadra. Határozottan, de lágyan csókolt, majd alsó ajkadba harapva mélyítette el a csókotokat. A világ forgott veled, azt se tudtad hol vagy csak a feletted levő fiúra tudtál gondolni. Karjaidat szorosan a nyaka, lábaidat pedig a csípője köré fontad.

Pár pillanattal később levegő után kapkodva váltatok el.
- Szeretlek. - nyögte ki hirtelen.
Még mielőtt lett volna időd válaszolni, - nem mintha képes lettél volna bármit is a sokktól - újra ajkaidra hajolt.

END

Remélem tetszett, bár én nem igazán vagyok vele megelégedve, pedig a kelleténél sokkal több ideig tartott elkészíteni T-T Később még valószínű, hogy változtatok rajta.