Egy szót se róla

Első fejezet

,,Jobb tíz bűnöst futni hagyni, mint hogy egy ember is ártatlanul szenvedjen."

William Blackstone

Három nappal korábban

Farkasszemet néztem a saját tükörképemmel. Arcom beesett volt, a szemem pedig árulkodó. Bármit rám tudtak volna varrni, ha nem lenne egy remek alibim. Tudtam, hogy a tükör túloldalán az igazság eltökélt harcosai lesik minden egyes levegővételem és mozdulatom.
Az ajtó pillanatokon belül kinyílt és egy ismerős, köpcös alak sétált be a szobába nehézkesen. Fél lábára sántított. Elsőre nem tudtam hova tenni az arcát, de utána beugrott. A kezében egy mappát szorongatott, szúrós tekintete az enyémet kereste.
Ha valaki kerüli a szemkontaktust, már az első percben eldöntik, hogy hazudik, szóval bátran álltam a pillantását.

– Joe Dixon vagyok. Én fogom vezetni a nyomozást.

Milyen hivatalosak lettünk. Pár hete még bio füvet csencselt a bátyámtól, most pedig játssza itt a hivatásos nyomozót.

– Kérdéseket fogok feltenni önnek Zara Wilson halálával kapcsolatban. A beszélgetésről hang és videofelvétel is készül.

A háta mögött lévő kamera irányába biccentett, majd ismét rám nézett.

– Kezdhetjük?

– Igen – válaszoltam, továbbra is állva a szemkontaktust.

– Ava Jenkins, ön a Woodrow Wilson Középiskola tanulója, így van?

– Igen.

– Egészen pontosan mióta?

– Másfél évvel ezelőtt költöztünk ide Philadelphiából – feleltem.

Amikor kirúgtak a suliból egy olyan dolog miatt, amit el sem követtem. Apám pedig úgy látta jónak, ha visszaköltözünk a gyökereihez, és majd ez a csodás kisváros, rendes kislányt farag, a rossz útra tévedt lázadó kamaszlányából. Persze ezeket az információkat megtartottam magamnak.

– Ha jól tudom, önt eltanácsolták a korábbi iskolájából. Ez valóban így történt?

Valaki szorgalomból most ötöst kapna.

– Igen.

– Megkérdezhetem, hogy milyen okból kifolyólag tanácsolták el?

Visszaszívom. Bio füves úrnak, mégsem volt elég ideje átböngészni az aktámat?!

– Meggyanúsítottak valamivel.

– Ötszáz dollár értékben ékszereket tulajdonított el, így van?

– Papírforma szerint igen.

– Nem maga vette el őket?

Felesleges magyaráznom, egy rendőr az aktáknak hisz, nem pedig egy tizenhét éves lány szavainak.

– Nem, nem én vettem el őket – hangom kiesett a magabiztos szerepéből és egy pillanatra megremegett. Utálom az igazságtalanságot.

– Hol tartózkodott tegnap este nyolc óra tájékán?

– A könyvtárban.

– Pontosabban az iskola könyvtárában, így van?

– Igen.

– Mettől-meddig tartózkodott a könyvtárban?

Az iskola könyvtárába csak beléptető kártyával lehet bemenni, illetve kijönni. Ez mentett meg attól, hogy ne én legyek az első számú gyanúsított.

– Fél héttől este nyolcig.

– Magán és a könyvtáros, Elizabeth Smith-en kívül más nem tartózkodott a könyvtárban, így van?

– Más nem volt ott rajtunk kívül.

– Milyen célból kifolyólag tartózkodott a könyvtárban?

Hogy szaunázzak, természetesen.

– Büntető feladatot kellett csinálnom.

– Ó, vagy úgy! Mit követett el? Nem írta meg az egyik beadandóját?

Ez valami béna apu-féle poén akart lenni?
Kínosan elmosolyodtam, majd feleltem a kérdésére.

– Késtem a reggeli irodalom óráról.

– Ismerte Zara Wilsont?

– Igen.

– Közeli kapcsolatban állt Zara Wilsonnal?

– Nem álltunk közeli kapcsolatban.

Eddig még nem hazudtam, de tudom, hogy hamarosan elérkezünk ahhoz a bizonyos kérdéshez, amikor kénytelen leszek.

– Amikor elhagyta a könyvtárat, látott valakit a folyosón?

A tenyerem izzadni kezdett, a pulzusom pedig eszméletlen rohamtempót diktált, de erőt vettem magamon.

– Nem – hazudtam.

– Egészen biztos ebben?

Ha tetszett, kérlek jelezd egy csillaggal! Sokat jelentene! 🖤
IG: laraburnsauthor
🖤