Go! (Barátok extrákkal, enemies to lovers)

One

-Mehetünk drágám?- szólt anyum amire legszivesebben azt mondtam volna hogy Nem de ehejett csak egyett bólintottam, amire apukámtól egy komoly nézést kaptam. Hát ez is jó út lesz!

Oh, akik nem tudnák a neven Helena Smift és 16 éves vagyok. Most pedig éppen költözünk egy jó messzi nagyvárosba ami nekem olyan mint Kína de hát nem tehetek mást, mint alkalmazkodni a helyzethez és kihozni belőle a legtöbbet ha lehet ilyet mondani. Apukám és anyukám munkája miatt (mivel egy helyen dolgoznak) kell költöznünk amit megértek hisz anyáék egy csomót utaznak a munkájuk miatt és mindig nehéz volt nekik a reptérre kijárni meg elutazgatni a kisvárosból ahol éltünk messzi városokba meg ilyenek na de persze még van egy csomó ok de nem sorolom fel őket. Persze ebben nagyvárosban mindem megvolt amik anyáéknak és nekem szükségessé válik a mindennapokban szóval a szüleim beleegyeztek a költözésbe. Az előző sulimban nem éreztem magam nagy számnak de sok barátot szereztem és egypár értékes emlék is megmaradt. Legbellül mégis csak egy árnyék voltam aki csak él és lélegzik. De nyáron eldöntöttem hogy ezen változtatni fogok. Lefogytam, újávarázsoltam a szekrényemben (mármint a volt szekrényemben) lévő ruháim, megtanultam sminkelni, ápolni kezdtem a bőröm és a testem, magyarán megváltoztam és mindez megérte mert jól érzem magam a bőrömben.

Mikor apum elindította a kocsi motorját hátrapillantottam a volt házunkhoz és szomorúan néztem rá tudva hogy sohasem jöhetek vissza ide azt mondava hogy 'Home sweet home'. Halkan sóhajtottam egyett és visszafordultam a helyemre, majd felhejeztem a fejemre a fülhallgatóm. Beindítottam az egyik spotify playlistemet és próbáltam nem elájulni hogy mi fog rám várni azon a helyen ahová költözni fogok.

🧚‍♀️🧚‍♀️🧚‍♀️

Ideértünk!! A ház nagyon szép modern stílusú és az erkéje ami egy átlácó "kerítéssel"  volt bekerítve azonnal felkeltette a figyelmem. Mikor beértem az épületbe ugyan ilyen stílusú berendezésre lettem figyelmes. Hát anyáék szép házat választottak. A konyha óriási és egy sziget volt a pult elött amit magasított székek vettek körül. Már most oda voltam a házért pedig a felét sem láttam. Anyáék szobája a földszinten található az enyém az emeleten 2 vendégszobával. A szobámhoz kapcsolódott egy fürdő ahogy a szüleiméhez is és a vendégszobák is eggyen osztoznak. Emellett enyém az erkéj aminek írtóra örülök. Anyumék mondták hogy a cuccaim mindjárt megérkeznek a teherkocsival szóval várnom kell egy kicsit ami különösebben nem zavar, mivel addig rendesen körül tudok nézni a házban. Mikor beléptem a szobámba nagy üresség fogadott. Nagy franciaágy, szekrények és polcok. Hirtelen hiányolni kezdtem a régi szobám és a körülményeket de próbáltam elhessegetni a gondolatokat. Nagyba jártam körül a szobámat mikor hirtelen az egyik nyitott ablakomon egy labda suhant be egyenesen felém. Mi a fene?! Reflexből elkaptam a labdát ami kis híján a fejemet érintette volna. Majd az ablakomhoz siettem és kinéztem rajta. Egy srác tekintetével találkozott az enyém aki kajánul vigyorgott rám. Barna haja a szemébe lóg de úgy látszik nem nagyon zavarja.
-Sziaa gyönyörüség! Figyu a labdát vissza tudod dobni mert a haverom kinyír ha rájön hogy elvettem.- mondja a vigyorát le nem véve arcáról.
-Hmm, tudod aki kapja marja!- mondom mosolyát kölcsönözve - Itt laksz?
-Nem sajnos, de ha akarod megmutathatom az én házamat. Az ágyamat sokan dicsérik, te is kipróbálhatnád!- kitört belőlem a hangos nevetés amire a srác is belekezdett.- Ezt igennek veszem.
-Nem köszi megvagyok. Most költöztem ide szóval inkább megszokom az én ágyamat.
-Áh értem. Amúgy mi a neved?
-Helena
-Szép!
-Neked?
-Sam. - ebben a pillanatba láttam hogy megérkezett a szállító kocsi a cuccaimmal szóval búcsúra vettem.
-Hát Sam örülök hogy találkoztunk de most mennem kell.- Azzal visszapaszzoltam neki a labdát és mentem a járgányhoz.

🧚‍♀️🧚‍♀️🧚‍♀️

A újdonsült szobám csillog villog, a zene pedig üvölt a fülembe de mit sem törődve belerogyok az ágyamba. Elfáradtam és kétségbe is vagyok esve szóval mit ne mondjak fel vagyok kavarodva. Parázok hogy mit fognak rólam gondolni a többiek  egész nap próbáltam nem beengedni a negativitást magamba de mintha dörömbölnének a gondolataim ajtaján hogy engedjem be őket. Kell nekem egy kávé. Gyorsan meggoogleztam egy helyet és indultam is. Mivel anyáék azt mondták hogy holnap máris mennek el 2 és fél hónapra (like mi a fene?!) ezért ma pakolni fognak. Persze azt is említették hogy haza fognak jönni párszor meg lesznek takaritók akik be fognak jönni a házba seggíteni a takarításba meg ilyenekbe and amitől kicsit megkönnyebültem de akkor is 2,5 hónap?! Ettől egy újabb dörömbölő negatívitás jelent meg a gondolataim ajtajánál és ő sem adta fel. Nem tudtam hogy érezzek anyukám és apukám kapcsolata soha sem volt csodás. Apukám csomószor hívott minket neveken amiket inkább nem mondanék ki és sokszor felmerült bennük hogy elválnak de mindig a pénz, a fenntartás, a munka és persze én kerültem szóba ezért soha nem döntöttek így. De csomószór elgondolkozok azon hogy szerelem ez egyáltalán. Tudom hogy anyukám azt akarja apukámnak hogy ott legyen vele valaki akivel kölcsönösen szeretik egymást és a legjobbatt hozzák ki egymásból. De nem tudja hogy ő e az a ember. Pedig tudom hogy ő nagyon szereti apát.  Apa te szereted Anyát?!
Feltekere maxra a zenét és próbálok arra gondolni miközben a könnyeimet szíppantom vissza. Nem szabad sírni!

🧚‍♀️🧚‍♀️🧚‍♀️

"Hosszú" útat (amit a google 10percnek írt nekem 40nek sikerült) megtenni amiben legalább 10szer tévedtem el végre valahára elérkeztem a kávézóhoz. Már a gyomrom is korgott szóval minél elöbb felvettem a rendelésem és mellé egy cuki muffint is kértem aminek az íze borzasztó volt. Hát úgy látszik ezt is elcsesztem. A kávé sem volt a legjobb de a kisvárosi lányok kibírják az ilyet. Nagynehezen lenyeltem az útsó harapást a muffinb és felhörpintettem a kávét majd mentem haza. Hát ez a nap sem volt semmi. Na de milyen lesz a többi...